A boráldás majdnem egyidős országunkkal és liturgikus hagyományaink egyik legősibb eleme. Ezt a János-napi tradíciót elevenítették fel december 27-én a premontrei apátok Gödöllőn, a Kútház újhullámos kávékortyoló teraszán. A szertartást Balogh Péter Piusz, a Gödöllői Premontrei Apátság elöljárója végezte.
János evangélista tiszteletének egyik legsajátosabb európai fejleménye és megnyilatkozása a Szent János-áldás – Pax nostris annis solidetur amore Johannis, vino dat ex rore laticum deus eius amore – vagyis a borral való köszöntés, áldomás. Hedwig Schommer mutatott rá, hogy az európai hagyomány már a 11. században felbukkan: a feljegyzések szerint a 12. században a lovagi udvarokban búcsúzkodásnál, csatába indulás előtt is isszák; sőt a János-áldásban részesült bort itatták halálraítéltekkel is.
„Georg Schreiber kutatásaiból tudjuk, hogy (…) János evangélista szerteágazó tiszteletének terjesztésében a premontreieknek volt legnagyobb részük és érdemük. A Szent Norbert által alapított rend (1120) sajátos körülményei következtében főleg a közép-európai népek, így a magyarok, csehek, lengyelek, poroszok pasztorációjából, olykor kolonizációjából is kiveszi a maga részét. A középkor végére leginkább a premontreiektől ihletett európai tájakon János evangélista tisztelete kiteljesedik. Ágai, sarjadékai: a Szent János áldása (calix Joannis sacer, Johanniswein, Johannisminne, Minnetrunk), továbbá evangéliuma kezdő szavainak tisztelete” – olvashatjuk Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.
Az apostol áldások és imádságok szószólója, templomok és oltármesterségek patrónusa, céhek védőszentje. Az utolsó vacsorán és a passióban való teljes szerepénél fogva mintegy a népi, devocionális jámborság megalapítója, s benne az emberiség képviselője.
A középkorban ezzel a szentelt borral kínálták meg azokat, akik útra keltek, háborúba, messze földre indultak, búcsúzkodtak, hogy Szent János áldása az út veszélyeitől és kísértéseitől oltalmazza meg őket. Ezért itattak a haldoklóval, halálraítélttel is szentelt bort, hiszen az olyan tartományba készült, ahonnan nem tért meg még utazó. A megmaradt szentelt bort azután a halotti torban itták meg a halott emlékezetére, lelkének üdvösségére.
Szent János áldásának másik sajátos középkori fejleménye volt, hogy menyegzőn, esketés idején is sor került a bornak és nyilván a lakodalmi kalácsnak is János nevében való megáldására. A pap a középkori liturgiában e szavakkal nyújtotta a kelyhet a közös életútra induló mátkapárnak: Bibe amorem Sancti Johannis! Ezzel emlékeztette őket, hogy immár János izzó szeretetével kell egymást szeretniük.
Forrás: Gödöllői Premontrei Apátság
Fotó: ODPictures Art Studio
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
