Augusztus 20-a, István király szentté avatásának napja a legrégebbi ünnepeink egyike, hiszen a magyar egyház 1083-tól ünnepei közé sorolta. Tulajdonképpen ekkortól világi ünnep is, mert Szent László az addigi augusztus 15-i országos törvénynapot erre a napra helyezte át. István ünneplése kezdettől fogva kettős jellegű: a hit szentjét és az államfőt is ünneplik személyében. A ma emberének tudatában is szinte elválaszthatatlanul összeforr ez a kettősség.
Mivel augusztus 20-a a szentté avatás napja, ezért előbb a szent királyról szóljunk. A középkori egyházban általában idegenkedtek az uralkodók szentté avatásától, s kizárólag a hit védelmében elszenvedett mártírhalált tekintették olyan tényezőnek, amely alapot adhatott a szentkultuszra.
Szent István lett az első „hitvalló” király, aki pusztán életszentségével és uralkodói erényeinek az egyház szolgálatába állításával ki tudta érdemelni a szent címet, aki megvalósította az igazságos uralkodó (rex iustus) és a keresztény szent tulajdonságainak szintézisét.
A középkortól kezdődően a szentek tiszteletének, kultuszának szerves része volt, hogy templomok, egyházi intézmények (kolostorok), oltárok patrónusának választották. A patrónusválasztás révén ugyanis létrejött a felajánlás szakrális gesztusa, a templom a patrónus védelme alá került, így lett annak védőszentje. A szentek naptári ünnepéhez pedig az egyház búcsúkiváltságokat fűzött, a búcsú így egyszerre jelentette magát az ünnepet, és az e napon elnyerhető különleges bűnbocsánatot.
Szent István tiszteletének és kultuszának is egyik legfontosabb kifejezője volt, hogy templomok védőszentjének választották. Tiszteletének ez a megnyilvánulása a középkortól tulajdonképpen a napjainkig tart itt a Felvidéken is. A mai Szlovákia területén 71 templomot szenteltek Szent István tiszteletére.
Az újkorban, a 19. és 20. században Szent Istvánnak szentelt templomok közül megemlíthetjük a galántai, a nádszegi, az ipolynyéki, a makranci, illetve a modori, a pöstyéni és a vágbesztercei templomot is.
Szent István kultuszának egyik kifejezése a középkortól a templomok faliképein, freskóin és oltárképein való ábrázolása is. Mivel Istvánt hitvalló királyként avatták szentté, ezért ábrázolásában elmaradhatatlan a fejét ékesítő korona, a király világi hatalmát szimbolizáló jogar és országalma.
A barokk korban szobrászati, illetve oltárképi ábrázolása leginkább legendájának egyik történetét emeli ki, amikor országát és koronáját Szűz Máriának ajánlja. Az újkorban gyakorivá vált a szent király színes üvegablakokon való ábrázolása is.
A magyar történelmi tudat egyértelműen István nevéhez kapcsolja az államalapítás művét, a keresztény Magyar Királyság megszületését. Napjainkban előtérbe került az államalapító király személye, azé a politikusé, aki saját korában a modern európai államok családjába vezette népét. Mint államalapító világi uralkodó tiszteletének a megnyilvánulása a sok köztéri szobor állítása az újkorban. Napjainkban is rengeteg művészeti alkotás őrzi emlékét itt a Felvidéken is.
Megjelent a MAGYAR7 33. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
