A magyar nemzet augusztus 20-án Szent Istvánra, az első magyar királyra és a Magyar Királyság megalapítására emlékezik. A hagyományoknak megfelelően ezen a napon kerül sor az új kenyérért való hálaadásra és annak megáldására is.
„Szent István ünnepének formálódását végigtekintve nem lehet elfeledkezni arról, hogy az ünnep évszázadokon át erősen összefonódott a Szűz Mária-kultusszal is, hiszen maga a király imádkozott azért, hogy Nagyboldogasszony napján haljon meg, illetve ő ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Európában több nemzetnél – köztük a magyaroknál is – kialakult Szűz Máriának az adott népet és országot védő szerepéről szóló elképzelés. Magyarországon a Patrona Hungariae és a Regnum Marianum kifejezések írják le ezt, más-más jelentéstartalommal. Előbbi kifejezés Magyarország fő vallási védnökeként fogja fel Máriát, míg az utóbbi kifejezés sokkal inkább politikai jellegű, az István-legendáktól kezdve bizonyítja az ország szuverenitását a különböző középkori hatalmakkal szemben” – olvashatjuk a Rubicon oldalán a Szent István-nap és a Szűz Mária-kultusz kapcsán.
Kálmán király kérésére írt legendájában Hartvik püspök elmeséli, hogy amikor a beteg István király érezte halála közeledtét, „előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak.
Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek.
E szavak után a kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom” – olvasható Hartvik legendagyűjteményében.
Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20-a egyházi ünnepként élt tovább. Mária Terézia a naptárakba felvétette nemzeti ünnepként, továbbá Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon.
Az 1848-as szabadságharc leverése után betiltották az ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam jelképe volt. 1860-ban ünnepelhették ismét, ami valóságos nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezés után a nap visszanyerte régi fényét. 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter rendeletére címeres zászlókat tűztek ki a középületekre augusztus 20-án.
A két világháború között az ünnep eszméje kiegészült a Szent István-i, azaz a Trianon előtti Magyarország visszaállítására való emlékeztetéssel, 1945–47 között pedig csak egyházi ünnepként engedélyezték.
Augusztus 20-át 1949 és 1989 között a Magyar Népköztársaság alkotmányának napjaként ünnepelték, miután az alkotmány hatályba lépését 1949. augusztus 20-ra időzítették. A Magyar Országgyűlés 1991. évi VIII. törvény kihirdetésével augusztus 20-át hivatalos állami ünneppé nyilvánította, amelyet a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény is megerősített. Augusztus 20. eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. Ekkortól indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet is.
Az elmúlt évtized egyik fontos új elemeként jelent meg a Szent István-rend átadása, melyet még Mária Terézia alapított 1764-ben, ám 1946-ban megszüntették. Az új Alaptörvény hozta ismét létre a rendet, melyet 2013 óta adnak át az ünnepnapon. Az ünnephez kapcsolódik a Szent István-díj és emlékérem Esztergomban történő átadása, melyet a Szent István Alapítvány kuratóriumának döntése alapján osztanak ki 2001 óta.
Forrás: Arcanum, Pécsi Egyházmegye
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
