II. János Pál pápa 1979 és 1984 között összesen 129 előadást tartott szerdai általános kihallgatásain. Tanításának középpontjában a teológiai antropológia állt, amelynek központi témái a házasság és a család. E tanítások utólag kapták a „test teológiája” gyűjtőnevet. Wojtyla pápa elmélkedései a Szentírásra épülnek, különösen az evangéliumokra, Szent Pál leveleire, illetve a Teremtés könyvére.
E beszédek gyűjteménye alkotja a Férfinak és nőnek teremtette őket. A test teológiája című monográfiát, melynek néhány fejezetét a Kairosz Kiadó 2008-ban már megjelentette, majd 2009-ben A férfi és a nő címen közreadta. A tavalyi esztendőben megjelent a teljes mű magyarul, ugyancsak a Kairosz Kiadó gondozásában. Mindhárom kiadás fordítója Juhász Gábor Tamás volt.
II. János Pál – szembeszállva a fejlett világban uralkodó korszellemmel – rendíthetetlenül hirdette: „… a házasság és a család méltóságát vissza kell adni, és az élet kultúráját kell felépíteni”. A lengyel pápa vallotta:
II. János Pál pápa a testet és a szexualitást Isten ajándékaként mutatta be, miközben felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely a szexualitás torz értelmezéséből következik. A test teológiájának lényeges eleme a felelősség, amely a szeretetkapcsolatokban „nem lehetőség, hanem kötelesség…, egy párkapcsolatban teljesen önkéntes és szabad cselekvés, ami az önzetlen, elköteleződést vállaló és tiszta szeretetből fakad. A felelősség, ha nem ilyen szeretetből fakad, akkor uralkodássá és birtoklássá fajulhat”. A Szentatya leszögezte: „A szexualitás is arra emlékeztet minden emberi lényt, hogy a szeretetre született, és hogy elsődleges és alapvető hivatása a másokért és önmagáért érzett felelősség.”
Karol Wojtyla szerint az a tény, hogy a teológia „a testet is magába foglalja, senkit sem kell, hogy megdöbbentsen vagy meglepjen, aki tudatában van a megtestesülés misztériumának és valóságának…
Az emberi test „arra lett teremtve, hogy átvigye a világ látható valóságába azt a misztériumot, amely Istenben öröktől rejtve van, és így annak jele legyen” – emelte ki II. János Pál pápa. – Ez az Istenben elrejtett misztérium nem más, mint a szentháromságos szeretet dicsősége, és azon „legfőbb hivatásunk” dicsősége, hogy részt vegyünk ebben a szeretetben. „Ő maga mindörökké a szeretet cseréje, Atya, Fiú és Szentlélek, és arra rendelt minket, hogy ebben részesedjünk” – olvasható a Katolikus Egyház Katekizmusában. A Szentatya szerint az ember „nemcsak embersége által Isten képmása, hanem a személyek azon kommuniója által is, amelyet a férfi és a nő egészen a kezdetektől fogva alkot”.
II. János Pál elemzésében megvilágítja: a Teremtés könyvében egyértelmű, hogy Isten az embert képére és hasonlatosságára teremtette férfinak és nőnek.
A házastársak szexuális szükséglete nem megvetés tárgya, e szükséglet természetes, nem kérdéses.
A pápa mélyrehatóan elemzi a hegyi beszédből Jézusnak a házasságtörésről mondott szavait: „… aki úgy néz asszonyra, hogy megkívánja őt, szívében már házasságtörést követett el vele…” (Mt 5,27–28). A Szentatya kifejti: az a férfi, aki így néz az asszonyra, vagyis „lealacsonyító módon”, arra használja őt, hogy kielégítse saját „ösztönét”, és a „szívben elkövetett házasságtörés” pontosan ezt jelenti. Hozzáteszi: a férfi a saját feleségével szemben is elkövethet ilyen házasságtörést a „szívében”, ha úgy bánik vele, mint csupán ösztöne kielégítésére szolgáló tárggyal. Férjnek és feleségnek az „önajándékozás kölcsönös szabadságában” kell élnie. A személyek, a férfi és a nő kölcsönös viszonyában lévő teljesség az, amit Jézus megkövetel, elsősorban a házasság felbonthatatlanságát szem előtt tartva, de egyben minden más formáját is a férfi és a nő közös életének, „annak a közös életnek, amely a létezés tiszta és egyszerű szövetét alkotja.
Jézus intelme nem a szív vádolása, hanem a szívhez intézett felszólítás, ami „magából a megváltás ethoszának természetéből következik”, azon misztérium alapján, amelyet Szent Pál mint a „test megváltását” (Róm 8,23) határoz meg.
Wojtyla pápa figyelmeztet: újra és újra fel kell fedezni a test hitvesi jelentését és az ajándék igazi méltóságát abban, ami „erotikus”. Ez a feladata az emberi szellemnek, és ez természeténél foga etikai feladat. Ha valaki nem vállalja ezt, akkor maga az érzékek vonzása és a test szenvedélye megállhat a „puszta concupiscentiánál” (heves vágy, teológiailag bűnös vágy), megfosztva azt minden etikai értéktől, és az ember, a férfi és a nő nem tapasztalja meg az „erósz” azon teljességét, „amely magába foglalja az emberi szellem felfelé irányuló impulzusát az igaz, a jó és a szép felé úgy, hogy az, ami erotikus, egyben igazzá, jóvá és széppé válik. Ezért tehát az ethosz nélkülözhetetlen formai alkotóeleme az erosznak”.
A könyv elején olvasható Erdő Péter bíboros ajánlása, amit egyik korábbi kiadáshoz írt: „A középpontban mindvégig a konkrét ember található, aki test és szellemi lélek kettős egységében önmaga, és egész testi-lelki valójában mindig megtapasztalja a teremtésben adott férfiség–nőiség kettős egységét. Amint a pápa rámutat,
Gondolatai a Szentírásban, mind az Ó-, mind az Újszövetségben és az Egyház örök hagyományában gyökereznek; rendszeres kifejtésüket mindenekelőtt Aquinói Szent Tamásnak, az Angyali Doktornak filozófiai és teológiai rendszerére alapozva nyerik el. Mindezeket azonban a Szentatya továbbgondolja, és a konkrét személyes ember életére vonatkoztatva eddig még ki nem fejtett mélységeket tár a hívők elé” (Kairosz Kiadó, 2021).
Szerző: Bodnár Dániel
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
