A 800 éves ferences jubileumok csúcspontjához közeledve jelent meg a Magyar Kurír és a Via Sacra zarándok utazási iroda közös gondozásában a Via Sacra zarándokútikönyvek sorozat legújabb, Assisi című kötete, amelynek szerzője Kuzmányi István diakónus, portálunk igazgató-főszerkesztője. Ez a sorozat ötödik kötete, Kuzmányi István jegyezte korábban a Fatima című kiadványt is.
A könyv bemutatójára december 12-én, pénteken este került sor, nagy érdeklődés mellett, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében.
A megjelenteket Bagyinszki Ágoston OFM, a Sapientia rektora köszöntötte. megszólalt ez a gyönyörű dallam, és máris bensőségesség vibrál a levegőben. Egy ferencestől talán elfogadható, ha kicsit elérzékenyül. Már csak azért is, mert ez az útikönyv, amelynek ma a bemutatója van, a ferences őshazába vezet el bennünket. Ágoston testvér a kötetet olvasva úgy érezte: itt
Útikönyvet azért nehéz írni, mert egyszerre közelítünk a vallásturizmus törvényszerűségei felől a helyhez, másrészt viszont zarándokok vagyunk, akik hittel indulunk neki Assisi és Umbria felfedezésének. „Istvánnak rutinja van útikönyvek megírásában, ez a művészet, amikor ezt a kettőt ilyen professzionális szinten sikerül találkoztatni.
A Sapientia rektora leszögezte: nagy öröm számukra, hogy helyet adhatnak a könyvbemutatónak, már csak azért is, mert az általa vezetett intézmény a szerzetesi karizmák tanulmányozásának központi helye ma Magyarországon. Az új útikönyvben a ferences karizmára kaphatunk rálátást, pusztán a könyv olvasásával is. Ehhez csatlakozik aztán a zarándokélmény. Bagyinszki Ágoston kiemelte a kötet közepéből a Porciunkula-kápolnáról szóló részt. Ez talán a legkedvesebb helyszín a számára, hiszen Szent Ferenc itt kezdte meg a testvéri közösség szervezését. Ma már a Santa Maria degli Angeli-bazilika magasodik e kápolna fölé. Ágoston testvért mindig lenyűgözte annak a jelképes üzenete, ahogyan ezt a kis kápolnát olyan védelmezően öleli körül a hatalmas székesegyház, miközben éppen a kicsi, egyszerű kápolna képviseli a nagy templom lelkét. „Ez a paradoxon számomra Assisi üzenetének a lényege, az egyszerűségben lévő nagyszerűségnek az evangéliumi paradoxona.”
Budai András, a Via Sacra utazási iroda vezetője üdvözlő beszédében megköszönte Kuzmányi István főszerkesztő-igazgatónak és csapatának az együttműködést, nélkülük nem valósulhatott volna meg a zarándokútikönyvek sorozata, amelynek ez a könyv már az ötödik tagja. Budai András bátor kezdeményezésnek nevezte a sorozat elindítását, ugyanakkor az eladott példányok számai azt igazolják, hogy volt és van rá igény. Találkozott a gondolat és a valóság. Hiánypótló sorozatról van szó, amit az is bizonyít, hogy
Bécser Róbert OFM harminc évig tanított három ferences gimnáziumban, mindháromnak az igazgatója is volt. A könyvbemutatón Szent Ferenc nyomában címmel tartott előadást. Felidézte: a ferences gimnáziumokban hagyomány, hogy az érettségi előtt álló tizenkettedikeseket búcsúkirándulásra elviszik Assisibe. Ő maga 25–30 alkalommal járt Szent Ferenc szülővárosában. A fiatalokat azonban nem könnyű ráhangolni a zarándoklatra, ezért is beszélt arról, mi a különbség a turista meg a zarándok között. A turista vásárló, aki szeretne a pénzéért ár-érték arányban minél többet kapni. A középpontban önmaga van, hiszen ő az, aki élvezi a helyzetet, szelfizik, odaáll a medve elé is, ha kell, az életét is kockáztatja, hogy valami izgalomban legyen része, fölteszi a képet az internetre, alig várja, hogy lájkolják. Ezzel szemben
Óriási a különbség, hogy rólam szól a történet, vagy valaki másról, akitől szeretnék valamit kapni. Más lélekkel, szívvel közelít az utazáshoz egy turista, illetve egy zarándok.
A volt iskolaigazgató fontosnak nevezte a diákok ráhangolódását a zarándoklatra. Assisinél maradva: legyen vágy a szívükben, hogy találkozni akarnak Szent Ferenccel. Nagyon fontos, hogy a zarándok ismerje azt, akivel találkozni akar. Kell egy előzetes ismeret, ami a szívemet már kicsit kitágította, úgy már van bennem érdeklődés és érzelmi kötődés ahhoz, akivel találkozni szeretnék. A pedagógusnak több eszköze van, hogy Szent Ferencre irányítsa a diákok figyelmét. A Napfivér, Holdnővérrel szokták kezdeni, szentmiséken éneklik a film dalait. Bécser Róbert kitette az osztálytermekbe a San Damiano-i kereszt másolatát, amely, ismerjük a történetet, a Ferencet megszólító Krisztust ábrázolja. Így, ha a gyerek megpillantja majd a Szent Klára-bazilikában az igazi keresztet, már ismerős lesz számára, megszólítja a lelkét, és ez segít neki abban, hogy otthon érezze magát abban a környezetben.
Róbert testvér nem hallgatta el, hogy sok diák úgy indul el tizenkettedikben zarándoklatra Assisibe, hogy ez lesz a bulik csúcsa, voltak, akik a buszban arról beszéltek, hogy milyen olcsó a sör ott. Szomorú, de ez nincs így – mondta az előadó. Assisiben nagy plázák sincsenek. Soha nem volt könnyű megéreztetni a végzős gimnazistákkal: azért itt van valaki középen, akinek a közelében el kellene csendesedni, a bulizó turistából át kellene lépni a zarándok kategóriába. Nem jó például busszal megérkezni a zsúfolt parkolóba, ahol egy másik buszról olasz gimnazista lányok szállnak le, ami a fiúkat rendkívüli módon leköti.
A gyerekek többsége önként is jelen van ezen. Bécser Róbert megemlített egy kislányt, aki lázas betegen is elment a kápolnába imádkozni. Elmesélte egy élményét is, amikor ellentétbe került a turista- és a zarándoklét: egy volt ferences diák sokáig kidobó emberként dolgozott, majd gondnok lett az egyik ferences gimnáziumban. Hatalmas termetű, 140 kilós óriás, kopaszra nyírt fejjel. Régi vágya teljesült azzal, hogy egyszer elzarándokolhatott az iskolával Assisibe. Részt vett a vesperáson, elérzékenyülten mondta utána: ez csoda volt. Elragadtatásban volt. S akkor megszólalt a telefonja, és a felesége emelt hangon vonta felelősségre: mire költöttél már megint? A bankszámlán ugyanis kevesebb volt 300 euróval. A férfi, miután megmagyarázta neki a dolgot, azt mondta Róbert testvérnek: soha nem fogja megérteni, ha nem jön el egyszer ide.
Bécser Róbert Assisiből hazafelé a buszon mindig leíratta a gyerekekkel az élményeiket. Előadása végén felolvasott két írásból: az egyik szerint a zarándoklat Assisi Szent Ferenc emberi mivoltát hozta közelebb a fiatalokhoz. „Ha ő olyan volt, mint én, én is lehetek olyan, mint ő. Engem is hív valamire a Jóisten, izgalmas feladatok várnak rám.” A másik tanuló így fogalmazott: „Isten megmutatta a visszautat hozzá. Ő mindenhol ott van, nem csak itt, Assisiben. Turistaként érkeztem oda, és zarándokként érkezem vissza.”
A könyvet Szalai Gábor, a budapesti Szent Angéla Ferences Iskola és Gimnázium igazgatója mutatta be. „Béke és jóság” – ezzel a ferences köszöntéssel üdvözölte a hallgatóságot. Izgalmasnak nevezte, hogy miért éppen Assisiről és Szent Ferencről szól ez az útikönyv. Szalai Gábor sokat beszélgetett erről Kuzmányi Istvánnal, hiszen a kötet az eredeti terv szerint rendalapítókról szólt volna, Ferenc mellett Nursiai Szent Benedek és Casciai Szent Rita is belekerült volna a könyvbe. Munka közben kiderült azonban, hogy egyre több az anyag Szent Ferencről, az általa látogatott helyekről, és ez kitölt egy könyvet, olyannyira, hogy több magyar vonatkozású téma bele sem fért, terjedelmi okok miatt. Az iskolaigazgató idézte Székely János püspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, aki a könyvhöz írt ajánlásában felidézte gyermekkori élményét a betlehemállításról. Ez ráirányítja a figyelmünket, hogy Szent Ferenc élete, tettei mennyire aktuálisak ma is. Szalai Gábor másodikos fia is lelkes szereplője lesz nemsokára egy betlehemezésnek.
A szónok szerint a legjobb időben jelent meg a könyv. Egyfajta hálaadás is lehet ez az egykori ferences diák részéről, hiszen Kuzmányi István az esztergomi ferences gimnáziumban érettségizett. Rendhagyó is a kötet, mert abból a fontos felismerésből táplálkozik, hogy
Kuzmányi István Szent Ferencnek és Szent Klárának az életét is adatolja, és a könyv végén kronologikus összeállítást is találunk mindkettőjük életének fontosabb eseményeiről. A szerző nagyon igényes fordításokat használ, csak egy példa: a Naphimnuszt nagyon sokan lefordították, itt a legújabb fordító, Kardos Csongor testvér tolmácsolásában olvashatjuk. Kiemelendő a fotók rendkívüli igényessége is, sokszor művészi színvonalúak, és ami külön szimpatikus: a természet és az ember által alkotott közeg ér össze a képeken.
Kitért az előadó arra is, hogy
Ferenc itt vált meg a ruháitól, szakított a szüleivel, addigi életével. Carlo Acutis is az egész életét feltette az Oltáriszentség tiszteletének a terjesztésére. Carlót Isten modernkori influenszerének nevezik, ott nyugszik a bazilikában, farmernadrágban, egyszerű sportfelsőben.
Szalai Gábor úgy látja, Kuzmányi István elvezet minket Assisi Szent Ferenc életének főbb helyszíneire, de egy dolgot nem tehet meg: nem találkozhat helyettünk az Úr jelenlétével, ezt nekünk magunknak kell megtennünk. Támaszunk lehet viszont abban, hogy ezt megtegyük.
Kuzmányi István zárszavában a kérdésre, miért visz embereket rendszeresen zarándoklatokra, miért ír zarándokútikönyveket, felidézte: a napokban egy küldöttség tagjaként Rómában járt, XIV. Leó is fogadta őket. Miközben a Szent Péter téren várakoztak a Szentatyára, mellette ült egy bencés szerzetes. S mivel ő nem tud sokáig csöndben maradni, mesélni kezdett neki az Áldások erkélyéről, hogy mikor épült a Szent Péter-bazilika, hogy zajlott a pápaválasztás, és még sok egyébről. Ezért kezdett el zarándoklatokat vezetni és könyveket írni, az elsőt Vilniusról, aztán a többit, és most eljutottunk ehhez a kötethez.
A Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője felidézte: mostani könyvének megszületéséhez sokan hozzájárultak. Nagyváradi gyermekkora egyik meghatározó alakja Stoff Zita mallersdorfi ferences nővér volt, aki „Isten ócskásaként” derűvel, szeretettel, mindenre és mindenkire kiterjedő odafigyeléssel, élete példáján keresztül irányította figyelmét a szeráfi atyára. Később ezt a tüzet éltette benne az esztergomi ferences gimnázium. Nagy hatással volt rá Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című mozija is.
Az oldott, közvetlen hangulatú könyvbemutató is zenével ért véget, Nádudvari Dorottya és Lambert Attila – a közönséggel együtt – elénekelték a Napfivér, Holdnővér címadó dalát: „Fivérem, Nap/ és nővérem, Hold/, Oly ritkán látlak! és hallom hangotok…”
Az esemény moderátora Gőbel Ágoston rádiós műsorszerkesztő volt.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
