Október 8. és 13. között különleges zarándoklatra indultak a magyarországi bencés iskolák diákjai és tanárai: végigjárták Szent Benedek életének legfontosabb helyszíneit, Rómától Subiaco és Vicovaro érintésével egészen Montecassinóig. Az alábbiakban Csizmazia Kenéz, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárának személyes beszámolójából olvashatnak részleteket.
Az a megtiszteltetés ért, hogy az idei bencés iskolák közös olaszországi zarándoklatán 44 nagykorú diákot vezethettem végig négy kísérőtársammal együtt Szent Benedek életének legfontosabb állomásain. A program három éve született meg Hardi Titusz OSB, a Pannonhalmi Főapátság iskolafenntartói főigazgatójának kezdeményezésére, a „Roma Together” esemény inspirációjára.
Zarándokutunk célja az volt, hogy közelebb kerüljünk rendalapítónk, Benedek atyánk életéhez és lelkiségéhez, elmélyítsük a bencés szellemiséget, és hidakat építsünk a bencés fenntartású iskolák diákjai között. Idén a főapátság kiskunfélegyházi, budaörsi, két szegedi, balatonfüredi, budapesti és pannonhalmi középiskoláiból érkeztek résztvevők.
(…)
2. nap – A csend mélysége
Második napunkat a mélység és a csend felfedezésének szenteltük, Subiaco–Vicovaro–Róma útvonalon. Szent Benedek életének állomásain keresztül próbáltuk rekonstruálni, hogyan kereste a visszavonulást és a mélységet, valamint a csendet a római kiábrándulás után.
Az Istennel való kapcsolatában a Subiacóban töltött három éve jelentőségét emeltük ki: itt formálódott Benedek belső élete, ami később a Regula megírásában mások számára is megragadhatóvá vált. Vicovaro története arra világított rá, hogy nem mindig könnyű a rend szigorú szabályait a hétköznapokba átültetni, a környezetünk számára elfogadhatóvá tenni. A legenda szerint az ottani szerzetesek nem tudtak azonosulni a szabályokkal, és az ördög útját választva próbálták megmérgezni Benedeket – ám Isten csodája megmentette.
(…)
4. nap – Montecassino: a hegy és a belső egyensúly
A negyedik napon Montecassinóra, a hegyre és a belső egyensúly keresésére fókuszáltunk: erőforrásaink, akadályaink, megkötözöttségeink, céljaink és vágyaink álltak a középpontban. Én készültem fel a programra, a helyszín pedig tökéletes hátteret nyújtott: ragyogó napsütésben a kettős kerengő monumentális lépcsőin dolgozták ki a diákok szimbolikusan, egy fában megjelenítve az életük említett elemeit.
A gyökerek az erőforrásainkat jelképezték, a törzset akadályozó, elfojtó indák a bűneinket, függőségeinket és kísértéseinket, míg a gyümölcsök az elért és elérendő céljainkat, vágyainkat szimbolizálták. A diákok komolyan vették a feladatot, aktívan részt vettek benne, és izgalmas eredményekre jutottak, amelyek segíthetik önismeretüket, és támogatást nyújthatnak számukra új utak felfedezésében és döntéseik meghozatalában.
A Szent Benedek által alapított ősi monostorban – ahol a szent sírjánál is imádkozhattunk – Luigi atya köszöntött bennünket, megerősítve ezzel is a Pannonhalma és Montecassino között fennálló több mint 800 éves imaszövetséget.
5. nap – „Benedictus” – áldássá válni
A záró nap mottója a „Benedictus”, azaz „áldássá lenni” volt. Visszatekintettünk az öt nap lelki, kulturális és fizikai útjára, az élményekre és tapasztalatokra. Ezen a napon a Colosseum, a Forum Romanum és a Pápai Szent Anzelm Egyetem nyújtották a helyszínt számunkra.
Zarándokcsapatunk hálaadó szentmiséjét Fehérváry Jákó OSB, a római Szent Anzelm Pápai Egyetem új rektora vezette, amely különleges keretet adott a napnak.
Török Hanna tanárnő játékos összefoglalóján keresztül néztünk rá az elmúlt napok eseményeire, zarándoklatunkra és arra, miként válhatunk „kovásszá” saját otthoni közösségünk számára – hogyan vihetjük tovább a zarándoklat szellemiségét a mindennapokba.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
