November 30-án ünnepelte a debrecen-tócoskerti görögkatolikus parókia Szentháromság-temploma felszentelésének harmadik évfordulóját, a belső ikonográfia elkészültét. E jeles alkalom, amelyen Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita megáldotta a templomnak adományozott új harangot is, hálaadásra hívta az egész közösséget.
Hunyadi Gábor a közelmúltban két harangot is felajánlott a görögkatolikus egyház javára – az egyiket a debrecen-józsai, a másikat a tócóskerti templomban helyezték el. A két új harangot november utolsó hétvégéjén áldotta meg Kocsis Fülöp metropolita.
Ezzel a haranggal lett teljes a templom hivatása, hogy Istenhez vonzzon, imádságra, Krisztus-követésre hívjon minket – fogalmazott az ünnepi Szent Liturgián a főpásztor.
„Éljetek méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptatok: teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel!” – szerepel Szent Pál apostol az Efezusiaknak írt levelében. Milyen meghívásról van itt szó? – tette fel a kérdést Kocsis Fülöp, hangsúlyozva: Efezusban sem csak papoknak, apostoloknak, prédikátoroknak olvasták föl ezeket a szavakat.
Jézus tudta, hogy a földön farkastörvények uralkodnak, de hogy meggyőzzön minket, hogy komolyan gondolta a küldetést, ő maga lett báránnyá értünk: Ő az Isten Báránya, akit mi keresztre feszítettünk.
Amikor arra tanít Szent Pál, hogy „éljünk méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptunk: teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel”, ezzel annyit mond, hogy
Engedve a hívó szónak eljöttünk, és valóságosan is itt lehetünk ebben az újonnan kifestett, gyönyörű templomban – mondta a főpásztor –, ahol a saját szemünkkel is láthatjuk ennek a földi mennyországnak szépségét. Itt vannak körülöttünk az angyalok, a szentek; a szemünk előtt zajlanak az üdvösségtörténeti események.
A templomban megjelenik a mennyország, ahol találkozni lehet a szentekkel, angyalokkal, az Isten világával. Itt a helyünk. Itt otthonra lelhetünk – hangsúlyozta Kocsis Fülöp. – De nem csak a szépen kifestett falak miatt.
– hangzott el az érsek szentbeszédében.
„Az Isteni Szent Liturgia az a lakoma, ahová el akart minket hívni, Fia menyegzőjére a mennyei Atya. Jézus a vőlegény, az Egyház pedig az ő jegyese – emelte ki Kocsis Fülöp. – Azért is kell a templomnak ilyen szépnek lennie, hogy méltó legyen jegyeséhez, Krisztushoz.”
Részesülünk a menyegzői lakodalom öröméből. Jézus meghív az Eucharisztiában való részesülésre, hogy teljes legyen az Istennel való szeretetkapcsolatunk.
A megáldott új harang hangja teszi majd teljessé a templom hivatását, hogy „vonzzon bennünket Istenhez, hívjon minket az imára, a keresztény életre, a Krisztus-követésre” – fogalmzott végül Kocsis Fülöp.
Az ünnepi Szent Liturgia zárásakánt Szilvási János, a parókia világi elnöke mondott köszöntőt, melyben felidézte, hogyan járta be a templom a megújulás útját az állványok felállításától a falképek megszületéséig.
Megemlítette a Szentháromság-ikon érkezését, a templomkert megszépülését, a díszfák és felajánlások sorát, valamint a nagylelkű adományt, melynek köszönhetően a templomnak immár saját harangja van.
Hálával szólt az ikonfestők művészi és a segítők odaadó munkájáról, és külön köszöntötte azokat az asszonyokat, akik „láthatatlan hadseregként” tartják éltető rendben a közösség mindennapjait. Felidézte a közös élményeket – a kerékpártároló építését, a jótékonysági bál sikerét, a zarándoklatokat, kirándulásokat –, és hálás szívvel emlékezett a közelmúltban elhunyt Kapin István atyára, akinek emlékére a harmadik harangszó szólt.
Jaczkó Dániel parókus hálát adott azoknak, akik hozzájárultak a belső falfestés megvalósulásához. Megköszönte Kocsis Fülöp metropolita segítségét, amely az első ecsetvonástól az utolsóig kísérte a folyamatot.
A parókus hálájának jeléül ünnepélyesen átadta a főpásztornak a közösség ajándékát: a püspöki címert ünnepi kivitelben.
Végül megköszönte a közel száz jótevő nagylelkű adományait, amelyekből az állványozás költségeivel együtt a falképek teljes összege összegyűlt.
Külön ajándékokkal tisztelte meg az ikonfestő művészeket, a tolmácsot, az adománygyűjtés elindítóit, a befogadókat és mindazokat, akik segítették a templom szépségének kibontakozását.
A templom nem pusztán épület, hanem lelki otthon, ahol mindenki megújulhat, és ahol Isten kegyelme a közösség munkáján keresztül válik láthatóvá. A templom a három év alatt valóban lelki otthonná vált – hangsúlyozta Jaczkó Dániel.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
