Szénássy Zoltánról neveztek el tantermet a Selye Gimnáziumban Vataščin Péter2025. 10. 10., p – 16:11 Komárom |
A Selye János Gimnázium (SJG) egyik földszinti tantermét nevezték el az iskola egykori magyar-történelem szakos tanáráról, aki napra pontosan ma, október 10-én lett volna 100 éves.
A SJG-ben hosszú évek óta hagyomány, hogy az iskola néhai neves személyiségeiről neveznek el egy-egy tantermet. Legutóbb Keszegh István neve került fel egy táblán a gimnázium folyosójára, most pedig Szénássy Zoltán következett a sorban, aki 1925. október 10-én született – vagyis napra pontosan 100 éve – és 2011. november 29-én, 86 éves korában hunyt el. A centenáriumnak azonban ez csak az első része a család döntése szerint. Október 11-én, vagyis szombaton felavatják Szénássy Zoltán emléktábláját is a komáromi Kultúrpalotánál.
Ami a gimnáziumi eseményt illeti, Andruskó Imre iskolaigazgató megkeresésünkre elmondta, azért választottak egy földszinti termet, mert Szénássy Zoltán nagyon sok idős diákjának már nehezére esik a mozgás, s így könnyen, liftezés vagy lépcsőzés nélkül emlékezhetnek meg egykori tanárukról. A család hozzájárulásának köszönhetően megújult a terem, valamint a közelében levő illemhely is.
Az avatóünnepségen felolvasott életrajza szerint Szénássy Zoltán a pápai tanítóképzőben érettségizett, mivel a komáromi kollégiumot 1945-ben bezárták. Nem volt hajlandó reszlovakizálni, ezért a háború után nem taníthatott, így évekig segédmunkásként dolgozott különböző építkezéseken és a komáromi hajógyárban.
Csak 1949-ben, a magyar pedagógiai intézmények megnyitása után tölthette be tanítói hivatását, amelyet egész életében szolgálatként értelmezett. Elvégezte a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–történelem szakát, később ugyanitt doktorált.
A komáromi gimnázium diákjait 1960 és 1991 között oktatta és nevelte. Negyvenkét évi pedagógiai munka után vonult nyugdíjba.
1949-ben alapító tagja volt a csehszlovákiai magyarok kultúregyesületének, a Csemadoknak.
1989-ben kezdeményezte a komáromi Klapka-szobor eredeti helyére való visszahelyezését. 2000-ben újraalapította az 1911-ben megalakult Jókai Egyesületet, a felvidéki magyarság legrégebbi kultúregyesületét (melyet 1945-ben betiltottak).
Haláláig a szervezet tiszteletbeli elnöke volt. Szépírói munkássága mellett széles körű publicisztikai tevékenységet folytatott, előadásokat tartott Szlovákia-szerte, de Magyarországon és Erdélyben is.
Munkája elismeréséül 1993-ban Komárom város képviselő-testületétől Pro Urbe-díjat kapott, 1998-ban Neszmély községől, majd 2000-ben Dél-Komáromtól is megkapta ugyanezt az elismerést. 2009-ben elnyerte a Pro Probitate, Helytállásért díjat, 2012-ben pedig – halála után – Külhoni Magyarságért díjat adományozott számára a magyar kormányfő.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
