Létszámgondokkal, férőhelyhiánnyal, anyagi mellőzöttséggel és stigmatizációval küzd a pszichiátriai szakma, amelynek képviselői három napon keresztül egy siófoki vándorgyűlésen vitatják meg hivatásuk legfontosabb kihívásait.
„A Pszichiátriai Társaság egy politikai irányultságtól mentes, független szakmai szervezet. A pszichiátria általános helyzete szükségessé teszi, hogy minél szélesebb körben együttműködést építsünk ki szakmai társaságokkal, társszakmákkal, hatóságokkal, illetve a különböző, pszichiátriában érintett egyéb társaságokkal, gyermekpszichiátriai társaságokkal” – mondta az InfoRádióban Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense. Hozzátette, a MOTESZ-szel, valamint a Magyar Orvosi Kamarával is folyamatosan kapcsolatban állnak.
A mentális problémákkal kapcsolatos laikus irodalommal, a számtalan helyen fellelhető fals információkkal kapcsolatos kérdésre a szakember azt mondta, rendszeresen igyekeznek eleget tenni a különböző felkéréseknek, például ha előadást tarthatnak, vagy konzultációt a különböző mentális betegségekről, azok felismeréséről. Mint mondta, igyekeznek képviselni a szakmát a sajtóban, valamint a hivatalos szervek előtt is a korai felismerést, a széles körű ismeretterjesztést, természetesen az orvosilag bizonyított tényekre alapozva. Mindezt a köz számára is érthető, befogadható formában. Szekeres György hozzátette,
mindezek ellenére a szervezetnél azt látják, hogy mindez nem elégséges, a felgyorsult kommunikációnak köszönhetően a téves információk terjedése túlnő az ő kereteiken, lehetetlen ezeket hatékonyan szűrni.
Mint mondta, nincs most könnyű dolga annak, aki tájékozódni szeretne, de úgy véli némi szelektálás után azért megbízható tájékoztatáshoz is viszonylag könnyedén hozzá lehet jutni.
A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense elismerte, hogy egyértelműen fokozódik az érdeklődés a pszichiátria iránt, és hogy a jólléthez immáron nem csak az agyagi biztonságot vagy a testi egészséget társítják az emberek, hanem a jó közérzetet, a mentális egészséget is, ami örvendetes és támogatandó. Megjegyezte, ezt az álláspontot a WHO is képvisel, vagyis hogy nem csak a betegség hiánya, hanem a jóllét jelenti a valódi egészséget.
A Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke arról is beszélt, hogy a pszichiátria folyamatosan megújuló kihívásokkal küzd az összes ismert, súlyos vagy kevésbé súlyos mentális zavar tekintetében.
A tudomány fejlődésével olyan információk, összefüggések látnak napvilágot, amik akár pár évtizeddel ezelőtt teljesen rejtettek voltak.
Az igazi kihívást az jelenti, hogy ezek hogyan kerülnek át a napi gyakorlatba, hogyan válhatnak részévé a napi praxisnak, hogyan lehető őket megismertetni és elfogadtatni a döntéshozókkal. Szekeres György megjegyezte, a pszichiátria nem egy olyan költség- és műszerigényes műfaj, mint például a sebészet, itt sokkal inkább a humán erőforrások működésbe való bevonása teszi ki a költségek tetemes részét. Szintén kihívás ezt érzékeltetni és elfogadtatni a jelentőségét a költségviselő oldallal.
A szakember szerint is a létszám növelésére, intézményi fejlesztésekre, bővítésekre, több ellátóhelyre lenne szükség. A korszerű, elfogadott irányelvek egyértelműen a lakóhelyhez közeli, járóbeteg ellátást támogatják, és nem a fekvőbeteg ellátást. Ez alól a pszichiátria sem kivétel, azaz amennyire lehetséges, nem hosszas kórházi kezelésnek kellene alávetni a betegeket, hanem akinél erre van lehetőség, annál a a lakhelyéhez közel, jól szervezett gondozói vagy közösségi ellátás keretében kellene gyógyítani a mentális panaszokat. A koncepció egyik alapelve, hogy a pácienseket – a legsúlyosabb eseteket leszámítva – ne elzárják, hanem a társadalmon, a közösségen belül gyógyítsák, és a környezetüket megtanítsák együtt élni velük. Viszont sajnos
örök probléma, hogy a pszichiátria egy háttérbe szorított, stigmatizált helyzetben van a források elosztásánál, a fontossági sorrendben
– jegyezte meg a szakember.
A társadalom általi elfogadással kapcsolatban Szekeres György elmondta, ellentétes folyamatok zajlanak, hiszen az érdeklődés ugyan fokozódik, ugyanakkor a stigmatizációtól nehéz szabadulni. A pszichiátria mindig is küzdött ezzel, amit ráadásul a betegek a saját bőrükön is tapasztalnak. A megbélyegzés leküzdése állandó nehézséget és kihívást jelent, és az elfogadás része a közösségi ellátás. Azonban a magyar közállapotok sajnos inkább a kirekesztést erősítik az utóbbi időben – tette hozzá.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
