Székely János szombathelyi megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét július 16-án a keszthelyi kármelita bazilika búcsúján. A Kis Szent Teréz-templomba az ünnepi szertartásra és az azt követő körmenetre a Dunántúl számos pontjáról érkeztek zarándokok.
„Mit is teszünk, amikor búcsúba jövünk a Szűzanyához? – tette fel a kérdést Székely János püspök ünnepi szentbeszéde kezdetén. – Az élet zűrzavarában, ahol néha az ember annyi sebet kap, sok dolog összekavarodik bennünk, s talán másként történik sok minden, mint ahogyan gyermekkorunkban megálmodtuk. Ilyenkor visszaszaladunk, hogy meglássuk édesanyánk és a mennyei Atya arcát, hogy felismerjük, miért is élünk, és megtapasztaljuk: szeretetből van a világ” – mondta a kérdésre választ is adva a főpásztor.
Ő a kezdet és a vég, s mindannyiunkat kitárt karokkal vár az életünk végén, a halál kapujában. Ezzel a bizalommal fussunk oda a Szűzanyához, tegyük le a lába elé életünk fájdalmait, örömeit, imádkozzunk családunkért, szeretteinkért, a világ békéjéért és nemzetünk lelki megújulásáért” – mondta a szombathelyi megyéspüspök.
Székely János szentbeszédében kiemelte: „Isten beleteremtett a világba egyenes utakat: az ő gyönyörű törvényeit. Ám ha az ember görbe úton jár, a maga feje szerint megy, akkor igen hamar falakba ütközik. Isten egyenes útjain nem lehet görbén járni.”
A főpásztor emlékeztetett: „Kármelhegyi Boldogasszony ünnepének történelmi gyökerei egészen Illés próféta idejéig nyúlnak vissza, aki visszahozta a választott népet az élő Istenhez, de aztán a saját feje után ment, tűzzel-vassal akart igazságot tenni, emiatt nem sokkal később élete hatalmas krízisbe került. Elmenekült, lelkileg összetört, egy borókabokor alatt a saját halálát kívánta. Letért Isten egyenes útjáról, ezért a hajdan erős Illés összeomlott, de az Úr ekkor megjelent előtte:
Világos az üzenet: Isten nem tűzzel-vassal, erőszakkal akarja az országát ezen a világon megépíteni, elültetni a lelkünkben, hanem a szelíd szellő suhogásával érkezik. Mi is hányszor eltévedünk az életünk útján, Illéshez hasonlóan, s megannyiszor a magunk akarata szerint próbálunk mindent tenni, ráerőltetve ezt a családunkra is, miközben panasszal, sérelmekkel vagyunk tele, s talán meg sem halljuk a másikat. Ilyenkor mindig falba ütközünk.”
„A mai evangélium és ünnep arra tanít bennünket, hogy ne az erőszak és az önfejűség útját járjuk, hanem a szelíd szeretetét, amely felragyogott a Kármel hegyén is, a Szűzanya alakjában. Ő földi értelemben végtelenül gyenge volt, hadsereg és vagyon nélkül, nem prédikált tömegeknek, és mégis az emberi történelem leghatalmasabb tettét hajtotta végre. Isten évszázadokon át kopogtatott az emberiség ajtaján, aztán a Szűzanya volt az a kapu, akin keresztül az Úr beléphetett a világba, testet öltve. Egész élete egy hatalmas igen volt Istennek. Szűz Mária győzte le a gonosz hatalmát: ő az új Éva, aki eltapossa a sátán, az őskígyó fejét, de nem erőszakkal. Végtelen szelídséggel győz a rossz és a bűn fölött. Bárányt szül a farkasok közé: azt a Krisztust, aki a keresztjével győz” – fogalmazott Székely János.
A búcsúi szentmise után körmenet indult Keszthely utcáin; a kis Jézust és a skapulárét kezében tartó Szűzanya szobrát nagyon sokan kísérték, imádkozva, énekelve.
Forrás: Péter B. Árpád/Zaol.hu
Fotó: Kis Szent Teréz kármelita bazilika Facebook-oldala (Kiemelt kép: Halász Gábor)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
