Szebenyi István hadszíntérkutató 2025-ben Ausztriában megtalálta az 1. huszárhadosztály 80 éve elásott ládáját, melyben az alakulat iratanyagát őrizték. Február 21-én a szombathelyi püspöki palotában Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hagyományőrzők és számos érdeklődő jelenlétében fogadta a hadosztály iratait tartalmazó ládát.
Az iratok Szebenyi István hadszíntérkutató, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke és Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó vezetője jóvoltából érkeztek több mint nyolc évtized után újra magyar földre.
Az ünnepélyes eseményen beszédében Székely János püspök felidézte az 1. huszárhadosztály megmenekülésének történetét.
Mint mondta: mindez George Patton amerikai tábornok és a magyar hadosztályba beolvadt 3. huszárezred egykori parancsnokának, Malanotti Lajos ismeretségének volt köszönhető. Mindketten kiváló díjugratók voltak a második világháború előtt; New Yorkban ismerkedtek össze. Amikor a magyar huszárhadosztály elérte a II. világháború végén az Enns folyót – bár ezt a szövetségesek közötti megegyezés tiltotta –, Patton tábornok átengedte őket az amerikaiak által őrzött hídon Salabergnél. Mindezt a Malanotti Lajossal való ismeretsége miatt. A katonák így megmenekültek a szovjet fogságtól.
Volt mitől félniük a katonáknak – emelte ki a szombathelyi megyéspüspök. – A szovjet katonák 200 ezer magyar nőt erőszakoltak meg; munkaszolgálatra, gulágra hurcoltak el embereket, akik közül sokan nem tértek vissza.
A főpásztor felidézte Mikes János halálát is: az egykori szombathelyi megyéspüspök Répceszentgyörgyön várta a szovjet katonákat. Annyira rettegett, hogy mi lesz a rábízottakkal, hogy amikor a front elérte a falut, az aggódástól szívrohamot kapott és meghalt.
Székely János püspök a koreai háborúból is felidézett egy történetet: a háború elején a kommunista katonák kivégezték egy falu keresztény katonájának fiát. Amikor a háború későbbi időszakában elfogták azt, aki tette, a meggyilkolt fiú apja nem állt bosszút rajta, hanem sajátjaként nevelte az elkövetőt, akinek beszélt Jézusról, a kereszténységről. A fiú megtért, megkeresztelkedett, később lelkészként hirdette az emberség, a jóság üzenetét.
Imádkozzunk, hogy a fegyverek, a kegyetlenség hangja felett győzni tudjon az emberség, a jóság, a megbocsátás, az önmérséklet, a szelídség. Az emberiség tanulja újra a békesség és az emberség útjait – zárta beszédét a szombathelyi megyéspüspök.
Takács Zoltán, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója beszédében kiemelte: a huszár neve a legtöbb emberben könnyed lovasrohamot, díszes atillát, szablyák csillogását idézi fel, a dicsőség, bátorság, néha a romantika képeit. A második világháborúban azonban a huszárok már más harcmodorral találkoztak: tankok, géppuskák, bombák uralták a harcteret, így ők is kénytelenek voltak szembenézni az ipari hadviselés könyörtelenségével.
A magyar huszárok ebben az új világban nem tűntek el; a lovasságot gyalogosként, felderítőként, páncélosok elleni záróerőként vetették be. A kard mellé páncéltörő puska került, a ló mellett páncéloskocsi jelent meg, a díszes egyenruhát felváltotta a poros köpeny.
A II. világháború huszárja egyszerre volt a régi világ örököse, és egy új, könyörtelenül modern korszak részese. A katonák nemcsak saját bátorságukkal küzdöttek, hanem a harcmodor teljes átalakulásával is. Nem egyszerűen az ellenséggel kellett szembeszállniuk, hanem a saját hagyományuk képét is újra kellett értelmezniük.
Az iratanyag hazakerülése gyakorlati nyereség is – tette hozzá a múzeumigazgató. – Közelebb kerülnek hozzánk azok a dokumentumok, amelyekből jobban megérthetjük a huszárok II. világháborús történeteit, mindennapjait, döntéseit.
Ez az iratanyag nagy lehetőség a kutatásra: új kérdések, új válaszok születnek. Pontosabban láthatjuk az alakulat mozgását, a parancsok és a mindennapi tapasztalat közötti feszültségeket, a veszteségeket, a bajtársi kapcsolatokat. Lehet, hogy néhány eddigi feltevésünket módosítani kell, vitáink új irányt vesznek, de ez a történettudomány és a közös emlékezet természetes útja – fogalmazott Takács Zoltán.
Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke beszédében elmondta: 1941-től a későbbi huszárhadosztály részei a keleti fronton harcoltak, és ott is mindent dokumentáltak. Majd a haza védelmében jelen voltak az Alföldön, a Vértesben; a határt átlépve az Enns folyó volt a megálló. Abban bíztak, hogy az amerikaiak előtt tehetik le a fegyvert. A hadszíntérkutató hozzátette: nem tudják, hogy pontosan mi volt a ládában, ugyanis amikor megtalálták, nem nyitották fel, amikor pedig az Osztrák Állami Levéltárban ez megtörtént, nem lehettek ott. Amennyit látott az iratokból, abból az állapítható meg, hogy a dokumentumok 80 év elteltével nincsenek jó állapotban.
„Bízom benne, hogyha ókori dokumentumokat tudnak restaurálni a szakemberek, akkor ezeket is. Sok család várja 80 év után a hírt, hogy mi történt a szeretteikkel, akik nem tértek haza a háborúból” – mondta Szebenyi István, aki felidézte a láda megtalálásának körülményeit is.
A köszöntők után Székely János püspök megáldotta a ládát, benne a felbecsülhetetlen értékű iratanyaggal, amit jövő héten adnak át a Honvédelmi Minisztériumnak. Restaurátor segítségével próbálják megmenteni a több mint 80 éves dokumentumgyűjteményt.
A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
