Talán meglepően hangzik, de a nyugati demokráciák közül utolsóként a fejlett Svájc adott választójogot női állampolgárai számára, mégpedig 1971. február 7-én, tehát pontosan 49 éve.
Vagyis még ötven évvel ezelőtt is a svájci hölgyeket kényszerűségből teljesen hidegen hagyta a választási kampány, mivel nem fejezhették ki szimpátiájukat a szavazás napján a jelöltek sármossága alapján sem. Tehát egy korabeli megnyerő külsejű helvét Érsek Árpádra a svájci nők nem szavazhattak volna annak idején. Valószínűleg listavezető sem lehetett volna abban a nagy „demokrációban”! De például Franciaországban is 1944-ig, Olaszországban pedig 1946-ig kellett várni arra, hogy a „gyengébb nem” is beleszólhasson a politikába.
Magyarországon a Károlyi-kormány egyik 1918. évi törvényének köszönhetően szereztek a nők szavazati jogot, amivel Magyarország az általános emberi jogok területén számos nyugati demokráciát megelőzött már akkor is.
Csehszlovákiában erre a politikai-emberjogi aktusra 1920-ban került sor. Az ország szétválasztását követően pedig a szlovákiai nők a férfiakkal együtt ezt megörökölték a beneši dekrétumokkal együtt!
Szaúd-Arábiában kaptak utoljára a nők választói jogot. Itt csak 2015-ben járhattak a nők első alkalommal az urnákhoz egy helyhatósági választás alkalmával. A nők választásokon való részvételével kapcsolatban Szaúd-Arábia vezető muftija (iszlám jogtudósa) úgy fogalmazott akkor, hogy a nők politikai részvétele olyan, mintha „kitárnák az ajtót a gonosz előtt”. Első alkalommal a királyság 20 millió állampolgára közül csupán 131 ezer nő regisztrálta magát a választásokra.
A hölgyeknek egyébként a 19. század második feléig kellett várniuk az első áttörésre. 1869-ben Wyoming amerikai állam döntött először a nőkre is vonatkozó általános szavazójog bevezetéséről, a század végéig pedig Új-Zélandon, majd Ausztráliában is hasonló törvény lépett életbe.
Amikor még nem választhattak a nők, természetesen választhatók sem voltak. Európában a nők választhatóságára vonatkozó jogszabályt első alkalommal az Orosz Birodalom autonóm tartományában, a Finn Nagyhercegségben vezették be, ahol az 1907. évi választások után már női képviselők is bekerültek a törvényhozásba.
Magyarországon az 1920. január 25–26-án tartott országgyűlési választásokon került a parlamentbe az első magyar női képviselő: Slachta Margit, aki képviselőként 1922-ig tevékenykedett, majd később, az 1945-ös választásokon újra mandátumhoz jutott.
A francia, olasz, de főleg a svájci nők abban az időben még a választójogról is csak álmodozni mertek, nemhogy a képviselői mandátumról!
Február 29-én kis országunkban parlamenti választások lesznek. Minden nő (is) választhat! Ha megvizsgáljuk a nők választhatósági szempontjából a magyar szavazók kegyeiért induló felvidéki pártokat, azt látjuk, hogy a Most-Híd jelöltlistáján a befutónak gondolt 1-12 helyen egyetlen hölgy szerepel a nyolcadik pozícióban. A Magyar Közösségi Összefogás listáján ugyanez a helyzet, még a nyolcadik hely is megegyezik. Ebben mintha megegyeztek volna.
Emancipáció ide, emancipáció oda, elmondható tehát, hogy a politikai szerepvállalás a nőknél még közel sem annyira átütő, mint az élet egyéb területén. A parlamenti képviselőség, úgy tűnik, még mindig inkább férfiszakma!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
