Megérdemelné Klaus Iohannis, hogy megleckéztessék. Talán annyira éppen nem, hogy tényleg Viorica Dăncilă legyen az államelnök, de az már egyfajta elégtétel lenne, ha legalább izgulnia kellene.
Mert hatalmas arroganciáról, a választópolgárok és saját hívei mélységes megvetéséről, gyávaságról, a demokrácia elvének megcsúfolásáról tesz tanúbizonyságot Klaus Iohannis akkor, amikor továbbra sem vállalja a vitát második fordulóba jutott ellenfelével, Viorica Dăncilăval. Győzelme biztosra vehető, a szociáldemokraták számára már az óriási eredménynek számít, hogy jelöltjük bekerült a döntőbe, Klaus Iohannis magatartása azonban éppen ezért számít elképesztően pökhendinek. Az államfő viselkedése ráadásul azért is visszás, mert öt évvel korábban éppen ő volt az, aki számonkérte Victor Pontát, amiért nem akart nyilvános vitát az elnökválasztás második fordulója előtt.
A nyilvános eszmecsere elkerülése még valamelyest – stratégiai szempontból legalább – érthető lenne, ha egy jó és felkészült szónokkal, művelt és elegáns vitapartnerrel szemben kellene kiállnia, de az elmúlt időszakban megbizonyosodhattunk arról, hogy Viorica Dăncilă nem ilyen. Se nem jó szónok, se nem művelt, se nem karizmatikus, megnyerő egyéniség, aki zavarba hozhatná vitapartnerét, elegáns és tartalmas beszédével meggyőzhetné választók tömegeit, hogy őt támogassák. Nem, Viorica Dăncilă a szociáldemokraták valaha volt leggyengébb jelöltje, akinek még az alakulattal hagyományosan szimpatizálók táborát sem sikerült maradéktalanul maga mellé állítania, a függetlenként, Victor Ponta és Călin Popescu-Tăriceanu pártjainak támogatásával indult Mircea Diaconu 9 százalék körüli eredménye is bizonyítja ezt.
Klaus Iohannis mindezek ellenére sem áll ki vitázni. Ami viszont azt tükrözi, nem annyira stratégiai megfontolás áll a döntés mögött – hogy ne hozza fel, ne húzza magára ellenfelét –, hanem egyszerűen csak önteltség, beképzeltség. Nem áll ki vitázni, mert megteheti. Mert úgyis megnyeri a választást, mert úgyis mindenki rá szavaz, csak ne Viorica Dăncilă nyerjen.
A szociáldemokratákkal szembeni elutasítás ugyanis vélhetően erősebb ma Romániában, mint bármi egyéb, beleértve ebbe a demokrácia alapvető tartozékai iránti igényt is. Magyarán: valószínűleg mindent elnéznek Iohannisnak, csak Dăncilă ne nyerjen. Még azt is, hogy a gátlástalan hatalomvágyukról ismert szociáldemokratákon is túltesz cinizmusban és a választópolgárok megvetésében. Szegény Románia…
Farcádi Botond / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
