Volt egy választott, van egy megbízott és az is előfordulhat, hogy lesz még egy hivatalnoki kormánya is Szlovákiának ebben a kormányzati ciklusban.
Jöttek-mentek a miniszterek is, úgy váltották egymást, mint csúcsidőben a kupiban a rosszlányok a kuncsaftokat. A Szputnyik gyorsaságával távozott Igor Matovič a kormányfői tisztségből. A miniszterelnöki, utána a pénzügyminiszteri megbízatását sem tudta kitölteni komolytalansága, valamint szakértelemi és jellembeli hiányosságok miatt. Eduard Heger, az addigi pénzügyminiszter váltotta őt mindkét tisztségben, hiszen miniszterelnökként később átvette a pénzügyi tárcát is tőle. De Hegernek nem csak ez az egy tárcája van: vezeti az egészségügyi minisztériumot is, amelyet Vladimír Lengvarskýtól vett át, aki ebben a tisztségben Marek Krajčít váltotta. Heger sokszínűségét az is bizonyítja, hogy a pénzügyi és egészségügyi minisztérium mellett az iskolaügyet is irányítja, ahol pedig Branislav Gröhlinget váltotta.
A szlovák kormány egyik alelnöke és gazdasági minisztere eredetileg Richard Sulík volt. Lemondását követően egy ideig Andrej Doležal lett megbízva a minisztérium vezetésével, most pedig Karel Hirman a megbízott miniszter. A szlovák külügyet nem igazán szerettük Ivan Korčok ideje alatt, de az őt váltó Rastislav Káčer sem lopta be magát a magyarok szívébe, sőt! Kuriózumnak számít, hogy a három SaS-es miniszter, Sulík, Korčok és Gröhling ebben a választási időszakban kétszer is benyújtotta a lemondását, első alkalommal még visszatértek a minisztériumi bársonyszékekbe, másodszor már eltűntek végleg, azaz ketten közülük visszaültek a kissé kényelmetlenebb parlamenti széksorokba. Sulíkék előbb kormányfőt buktattak, utána kormányt is, de arra azért vigyáztak, hogy előtte kilépjenek belőle.
Milan Krajniak munkaügyi és szociális miniszter is összepakolt egy alkalommal a kormányban, de aztán meggondolta magát. Nem úgy, mint kollégája, Ján Mičovský mezőgazdasági miniszter, aki menet közben szintén lemondott, de meggondolta magát, és szeretett volna ugyanúgy visszatérni, de Heger neki ezt nem engedte meg. Az igazságügyi miniszter személye is változott ebben a ciklusban. Mária Kolíková helyére Viliam Karas került.
A választó menet közben csak kapkodta a fejét!
Mire megtanulta az egyik miniszter nevét, már váltotta is a másik. Aztán tavaly ősszel egyszeriben elzavarták az egész kormányt úgy, ahogy volt, szőröstül-bőröstül! De nem hagyták magukat, maradtak, és kitartanak őszig is! Úgy gondolták, miért ne, ha megengedhetik maguknak? Korlátozott jogkörökkel ugyan, de mégis. Az anyagi megbecsültségük nem korlátozott…
A politikusok egy része, főleg az ellenzéki oldalon ímmel-ámmal próbálkozott a megbízott kormány megbuktatásával is, rá akarta venni a köztársasági elnököt egy szakértői kormány kinevezésére. Ebből talán már nem lesz semmi, nem futja az időből, Hiszen ehhez szakember minisztereket kell keresni és beiktatni, akik mire megismerkednek a rájuk bízott feladattal, mire nem tévednek el a minisztérium épületében, már távozhatnak is. Minél közelebb kerülünk az előrehozott választások időpontjához, annál kisebb erre az esély.
Így hát valószínűleg marad a helyén a jelenlegi megbízott kormány korlátozott jogkörökkel és felelősséggel is. Bár a MiG-eket azért stikában elpasszolták Ukrajnába. A kormánytagok és az egykori kormányoldal parlamenti képviselőinek többsége most hanyatt homlok keresi az új helyét a politikai palettán. Maga a miniszterelnök is új pártot alapít, az egykori kormányfő is felbukkant, szirénhangon csalogatják magukhoz a politikusokat.
Hogyan lehet kormányozni ebben a zűrzavarban még legalább öt hónapig? Hogyan lehet a választók szemébe nézni a kampánygyűléseken? Sehogy!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
