Az 1918. esztendő a világháború végét jelentette, de a háború tovább folyt „békés” eszközökkel, ami azután a következő még borzalmasabb világégés előzménye lett. Azonban ezt száz évvel ezelőtt kevesen látták.
A szlovák politikai elit passzívan figyelte a fejleményeket, a katonák zöme a fronton volt, vagy hadifogságban, sokan a temetőkben. Ferdinand Ďurčanský, szlovák politikus, majd az első Szlovák Köztársaság külügyminisztere, így látta a helyzetet: „1918 tavaszáig Szlovákiában [!] nem került sor semmilyen megnyilvánulásra, amelyből a legdúsabb fantáziával arra lehetne következtetni, hogy a szlovákok egyetértenének beillesztésükkel a Cseh-Szlovák Államba.” Az emigrációban működő Masaryk és Beneš a Cseh Tartományok Nemzeti Tanácsát (Národní rada Českých zemí – Conseil national des pays Tchèques) hozták létre, nem csehszlovákot, ahogy később Masaryk hazudta és ma már széltében-hosszában olvasható.
A szlovák történetírás szereti a szlovákság közös akarataként felmutatni a Turócszentmártoni Nyilatkozatot, de elfogadásának körülményeiről ritkán esik szó. Ez nem meglepő, mert az események menete ma már pontosan nem következő nyomon.
1918. május 1-jén Vavro Šrobár orvos, Liptószentmmiklóson tüntetést szervezett, melyen háromezren vettek részt.
Az ott elfogadott nyilatkozat békét követelt és nemzeti önrendelkezést, titkos választójogot és szólás-, valamint sajtószabadságot. A szervező csehszlovakista beállítottságának volt köszönhető az a szófordulat, hogy a szlovákokról, mint a „csehszlovák törzs magyarországi ágáról” tett említést. De elszakadási szándékról még nem esett szó.
Május 24-én felújította tevékenységét a Szlovák Nemzeti Párt (SZNP), melynek elnöke Matúš Dula volt. Augusztus végén a Národné noviny követelte a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) létrehozását. Dula szeptember 23-án körlevelet küldött szét, melyben javasolta az SZNT megalakítását, mint pártja „végleges szervét”. A későbbiek folyamán sem tisztázták, hogy pártszervről, vagy pártokon felül álló testületről van-e szó.
A Národné noviny október 24-én tette közzé a párt „választmányi gyűlésének” programját, melyet a kormány engedélyezett. A 4. pont szerint, „az ideiglenes SZNT állandósítását és kiegészítését” kell megtárgyalni. Ez meglehetősen pontatlan fogalmazás volt, mivel ez a szervet csak október 30-án hozták létre. Tehát, amikor Ferdiš Juriga parlamenti képviselő a többi honatya felháborodása közepette bejelentette, hogy a béketárgyalásokon a szlovákok nevében csupán az SZNT-nek lesz joga beszélni, egy még nem létező testületet emlegetett.
Mégsem mondta ki a szlovákok kiválását, hanem föderalizmusról beszélt. Érdekes, hogy beszédében – többek között – önrendelkezést követelt a magyarországi zsidók számára is.
Az ország különböző részéből érkező emberek egyrészt a párt elnökének személyes meghívására, másrészt a sajtóból értesültek az SZNP választmányi üléséről. Sokan kíváncsiságból keltek útra, hogy tájékozódjanak a kaotikusan zajló események közepette a helyzetről. Hozzávetőlegesen háromszázan érkeztek Turócszentmártonba a megadott időpontban.
Az SZNP konzervatív vezetésének az volt a felfogása, hogy a szlovák nemzetnek nem kell különösebb erőfeszítést kifejtenie. Elég „okosan” viselkedni és a felajánlott szabadságot elfogadni. Sőt arra számítottak, hogy népszavazás fog dönteni a területek sorsáról.
A meghirdetett tanácskozás előestéjén előzetes, bizalmas eszmecserére került sor. Jegyzőkönyv nem készült. Így csak a későbbi, egymásnak is ellentmondó visszaemlékezésekből lehet következtetni annak lefolyására.
Másnap, október 30-án tartották meg a párt vezetőségének bizalmas tanácskozását. Erről már készült jegyzőkönyv, de aláírásával senki sem hitelesítette. Ebből kiderült, hogy a párt nem számolt semmilyen nyilatkozat kiadásával. Így Samuel Zoch modori evangélikus lelkész terjesztette be saját fogalmazványát, melyet apróbb módosítások után elfogadtak.
Aznap délután két órakor, ilyen előzmények után, kezdődött meg a pártgyűlés. Erről két feljegyzés készült. Az egyik ceruzával, a másik szép, kalligrafikus írással. Mindkettő anonim.
A hiteles jegyzőkönyv hiánya – vagy nem készült, vagy elveszett! – sok vita tárgya lett a későbbiekben, mert a résztvevők abban sem voltak biztosak, hogy kik és hányan tagjai a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, illetve annak végrehajtó bizottságának.
A tárgyalás résztvevőinek fogalma sem volt róla, hogy Prágában két nappal korábban kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. Samuel Zoch felolvasta a Szlovák Nemzet Nyilatkozatát, melyet Turócszentmártoni Nyilatkozatnak is mondanak.
A megjelentek figyelmesen meghallgatták a felolvasott szöveget, többen felszólalásukban támogatták. Az elnök nem szavaztatta meg annak elfogadását, hanem a vita lezárásával kijelentette, a gyűlés magáévá tette azt, mire taps tört ki. Ez így szerepel az egyik feljegyzésben.
A képhez hozzátartozik, hogy a pártgyűlés a tanácskozás folyamán önmagát átminősítette Szlovák Nemzeti Tanáccsá. De úgy látszik, nem mindenki értett egyet az önjelölt SZNT határozatával. A nyilatkozatot ugyanis csupán százhatan hagyták jóvá, akik közül harmincegyen helybéli lakosok voltak.
Harminc az észak-keleti vármegyék területén feküdt (Árva, Liptó, Trencsén, Turóc, Pozsony). A később Szlovákiának ítélt terület többi megyéjéből egy-egy település volt „képviselve”. Nógrádból, Hontból, Zemplénből és Ungból senki sem volt jelen. Szlovákiának az 1920-as népszámláláskor 3542 települése volt. Ez azt jelenti, hogy a települések 1,1%-ából érkezett senki által sem választott képviselő!
A tanácskozás befejezése után a legtöbben még aznap este hazautaztak.
A késő esti órákban a tanácskozás befejeződése után érkezett meg Budapestről Milan Hodža a legfrissebb hírekkel. A politikus hivatkozva a közben bekövetkezett változásokra, több helyütt változtatást eszközölt a „jóváhagyott” Nyilatkozatban. Pontosan nem lehet tudni, hogy milyen mérvű beavatkozásra került sor, mert az eredeti dokumentum elkallódott. Annyi bizonyos, Hodža kihúzta azt a részt, mely arról rendelkezett, hogy a szlovákoknak a békekonferencián önállóan kell képviseltetniük magukat.
A sajtóban közzétett Nyilatkozat már magán viselte Hodža „javításait”. Egyes vélemények szerint, az eredeti szöveg egyharmadát hagyta el.
Október 31-én egy újabb tárgyalásra került sor, melyet Marián Hronský történész „az SZNT-ék legkevésbé megvilágítható tárgyalásai egyikének” nevezett. Erről is csak feljegyzés készült, melyet aláírás nem hitelesített. Ezen a vitán a megválasztott testület tagjai közül csak néhányan vettek részt.
A meghamisított nyilatkozatot, melyet egy véletlenszerűen összesereglett, önmagán kívül senkit sem képviselő személy tapsolt meg, juttatták el Prágába a Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak. Ezt a kétes értékű okmányt használta föl a párizsi cseh küldöttség a szlovákok valódi akaratának prezentálására a békekonferencián. Természetesen, ott senkit sem érdekeltek a részletek és azt fenntartás nélkül fogadták el.
Egyrészt azt, hogy a szlovák nemzetet, mely nyelvileg, kulturálisan és történelmileg (?) része az egységes cseh-szlovák nemzetnek, egyedül az SZNT jogosult képviselni. Másrészt azt, hogy, a „cseh-szlovák nemzet” számára a teljes függetlenség alapján, korlátlan önrendelkezési jogot kell biztosítani. Egy szó sem volt benne a csatlakozási szándékról vagy Csehszlovákiáról, még ha ezt bele lehetett magyarázni, ha már cseh-szlovák nemzetről esett benne szó!
Érdekes, hogy 1919 októberében a Szlovák Néppárt elnöksége emlékiratot juttatott el a párizsi békekonferenciához, melynek címe A békéért Közép-Európában. Ebben leszögezték, hogy a szlovákok nem csehek, sem csehszlovákok, mert a cseh-szlovák nemzet „etnográfiai monstrum” lenne. Felpanaszolják, hogy a magyar hegemóniát a cseh váltotta föl.
Epilógusként hadd említsük meg, hogy az egykori Tuka Béla egyetemi tanár, akiből Vojtech Tuka lett, a Slovák c. lap 1928-as újévi számában cikket közölt Vacuum iuris címmel. Ebben azt állította, hogy a Turócszentmártoni nyilatkozatnak volt egy titkos záradéka, mely szerint, ha 1928. október 31-ig nem kerül sor Szlovákia államjogi státuszának rendezésére, autonómiájának megadására, akkor jogi vákuum alakul ki. Szlovákiában érvénytelenné válik a csehszlovák alkotmány, a törvények és a hivatalok jogköre megszűnik. A cikk óriási vihart kavart. Annak ellenére, hogy az 1918. október 31-i tanácskozás részleteit homály fedi, szó esett arról, hogy tíz év után Szlovákia legális képviselői új megegyezést köthetnének a csehek, morvák és sziléziaiak képviselőivel az államjogi viszonyról.
Ebből per lett. Tuka nem maradt egyedül véleményével, többen állították, hogy volt titkos záradék, ám a fentebb vázolt körülmények miatt, ezt bizonyítani lehetetlen volt. A résztvevők sem emlékeztek már pontosan a történtekre, egymásnak is ellentmondtak. Tukát ezért a cikkéért – mondhatnánk kirakatperben – 15 évre ítélték. Ám később kegyelmet kapott.
Hát ezért van munkaszüneti nap ma Szlovákiában!
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
