Alapításának századik évfordulóját ünnepelte az esztergomi Balassa Bálint Társaság, amely egy évszázada meghatározó szerepet tölt be a város és a térség szellemi, irodalmi és művészeti életében. A jubileum alkalmából rendezett ünnepi konferencián a társaság történetét, kulturális örökségét és a határokon átívelő kapcsolatokat is felidézték.
Az Esztergom megyei jogú város városházájának Szent István-dísztermében megtartott konferencián köszöntőt mondott Hernádi Ádám polgármester, prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész, a Balassa Bálint Társaság elnöke, valamint dr. Jakub Wiśniewski, a varsói Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet igazgatója.
Prokopp Mária a „Mohács után újjászületünk” gondolat köré fűzte ünnepi beszédét. Hangsúlyozta, hogy az egyesület mind a mai napig értékeket hoz létre, és erősíti Esztergom szellemi kisugárzását, nemcsak a városban és környékén, hanem a Dunától északra fekvő térségben is.
„Kötelességünk van, ismertté kell tenni városunkat, tovább kell vinni kultúránkat!” –
fogalmazott a társaság elnöke.
Prokopp Mária (Fotó: Szeidl György.)
A Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságot 1926. április 15-én alapították Esztergomban, az egykori reáliskola tanári szobájában. Az egyesület Esztergom és a Kárpát-medence kulturális életének, helytörténetének, valamint a Balassa-kultusznak az ápolását tűzte ki célul. Működése a második világháborút követően megszakadt, majd 1980. március 21-én újjáalakult, és azóta is meghatározó szerepet tölt be Esztergom kulturális életében.
Egy város, amelyet kettévágott a határ
A konferencia egyik, számunkra különösen érdekes előadását Bánhidy Vajk, a társaság elnökségi tagja tartotta, aki az alapítás történelmi körülményeit, valamint a társaság Esztergom kulturális életére gyakorolt hatását mutatta be. Előadásában felidézte azt a korszakot, amikor az első világháború és a trianoni döntés következtében alapvetően megváltozott a város és környékének élete.
A dualizmus évtizedei alatt gazdaságilag megerősödő Esztergom fejlődését az első világháború, majd a trianoni békediktátum drasztikusan megtörte. Az akkoriban mintegy 18 ezer lakosú város 1920-ban határvárossá vált, és elveszítette történelmi vonzáskörzetének döntő részét, miután Esztergom vármegye északi, Duna bal parti területei Csehszlovákiához kerültek.
Súlyos veszteség érte az Esztergomi Főegyházmegyét is: 481 plébániájából mintegy 400 került Csehszlovákia területére.
A Mária Valéria híd 1919-es részleges felrobbantása szimbolikusan is megtestesítette a térség szétszakítottságát. Bár a hidat 1927-re helyreállították, a határváltozások következtében jelentősen megnehezültek a Párkány, a felvidéki falvak és Esztergom között évszázadok során kialakult kapcsolatok. A hidat 1944-ben ismét felrobbantották, és csak 2001-ben építették újjá.
Bánhidy Vajk előadásában arra is rámutatott, milyen mélyreható következményekkel járt mindez a város társadalmi és gazdasági életére.
„A változások a társadalmi életben is mély nyomokat hagytak. A határzár következtében megszakadtak családi, rokoni, kereskedelmi és munkahelyi kapcsolatok, visszaesett a hagyományos piaci és gazdasági forgalom, Esztergom pedig fokozatosan elveszítette korábbi regionális központi szerepének jelentős részét: egy évszázadok óta összetartozó térség központjából az ország peremére szorult határtelepüléssé vált.
A veszteségek ugyanakkor Esztergom kulturális és szellemi életében egyfajta identitáserősítő folyamatot is elindítottak. A város történelmi múltja, egyházi hagyományai, oktatási intézményei és kulturális értékei egyre nagyobb jelentőséget kaptak. Nem túlzás a megállapítás:
a Trianon utáni évtizedben Esztergom a megcsonkított ország egyik fontos történelmi és szellemi őrhelyévé vált.
A nemzeti összetartozás, a történelmi emlékezet és az elcsatolt területekkel való kapcsolat megőrzése a közélet és a kulturális gondolkodás meghatározó témájává vált azokban a szerveződésekben, egyesületekben, melyek ebben az időben alakultak meg. Ezek közé tartozott az 1926. április 15-én, itt, a szomszédos épületben, az egykori reáliskola tanári szobájában megalakult Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság.”
.Hernádi Ádám Esztergom megyei jogú város polgármestere (Fotó: Szeidl György)
Bánhidy Vajk ezt követően a város kulturális, egyházi és közéleti életének újraéledését idézte fel, hangsúlyozva, hogy az újrakezdés az elszakított területek és az anyaországi települések számára egyaránt meghatározó feladatot jelentett. Csakúgy, mint az elszakított területeken másutt is, újrakezdést hozott a sors az anyaországi településeken is.
Helytörténeti szempontból rendkívül érdekes volt az 1926-os esztendő a városban – a teljesség igénye nélkül hangozzon el néhány jeles esemény: az akkor már 74 esztendős Csernoch János prímás-érsek többek között az év elején kinevezett új érseki titkárának, Meszlényi Zoltánnak a társaságában elutazott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen az Eucharisztikus Világkongresszuson Chicagóban – ezzel is erősítve, építve a megcsonkított ország nemzetközi kapcsolatait.
Az előadás november 6-án, az 1938-as történelmi események, a magyar honvédek párkányi bevonulásának évfordulóján is elhangzott.
Balassi öröksége határokon innen és túl
A konferencia további előadásai a társaság történetének és kulturális tevékenységének különböző területeit mutatták be.
Dr. Korencsi Attila, a társaság elnökségi tagja „Múltból lelkedző, jövőt tágító szépség” címmel tekintette át a Balassa Bálint Társaság történetét. Bánhidy Vajk a társaság Esztergom kulturális életére gyakorolt hatásáról és az Annales Strigonienses történetéről beszélt.
Dr. Kovács István történész a lengyelországi Balassi-emlékpontokat mutatta be, míg dr. Molnár Pál, a társaság tagja a Balassi-kultuszt elevenítő művészekről tartott előadást. G. Tóth Franciska irodalomtörténész Babits Mihály esztergomi kötődését ismertette.
A társaság névadója, Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban, és 1594. május 30-án hunyt el Esztergomban. A magyar reneszánsz költő, író és végvári vitéz a magyar nyelvű líra első klasszikusa, a magyarországi reneszánsz második korszakának egyik legjelentősebb alakja volt.
Emlékét Magyarország számos településén emlékhelyek, intézmények és iskolák őrzik. Lengyelországban is saját hősüknek tekintik a reneszánsz korszak kiemelkedő alakját, akinek szellemi örökségét több emlékhely őrzi. Esztergomban a ma is működő Balassa Bálint Múzeum viseli a nevét.
A konferencián Benyovszky Móric Ágoston (1746–1786) kalandos életútja is megelevenedett. A 18. századi magyar főnemes, katona, utazó, felfedező és emlékíró történetét a 18. és a 21. századi globális történelem perspektívájából prof. Henryk Głębocki lengyel történész mutatta be.
A csaknem egész napos jubileumi megemlékezés a Beniowski Fusion – Benyovszki Móric kalandos élete című multimédiás koncerttel ért véget.
A százéves Balassa Bálint Társaság jelentősége abban rejlik, hogy 1926-os alapítása óta – működésének történelmi megszakítása ellenére – meghatározó szerepet játszik Esztergom és a Kárpát-medence szellemi, irodalmi, művészeti és helytörténeti örökségének ápolásában, valamint a térség kulturális kapcsolatainak megőrzésében.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
