A nemzeti jellegű ünnepek/események gyakran a Székely Himnusz eléneklésével zárulnak – nagyon helyesen, hisz ezzel is folyamatosan emlékeztetjük magunkat, hogy édes hazánk még mindig elviselhetetlenül csonka. Hogy nemzeti Himnuszunknak ki a szerzője, azt (remélhetőleg…) mindenki tudja, alkalmasint a Szózatét is, de vajon ki, illetve kik a szerzői a Székely Himnusznak?
A nemzeti jellegű ünnepek/események gyakran a Székely Himnusz eléneklésével zárulnak – nagyon helyesen, hisz ezzel is folyamatosan emlékeztetjük magunkat, hogy édes hazánk még mindig elviselhetetlenül csonka. Hogy nemzeti Himnuszunknak ki a szerzője, azt (remélhetőleg…) mindenki tudja, alkalmasint a Szózatét is, de vajon ki, illetve kik a szerzői a Székely Himnusznak?
Csak a rend kedvéért: Himnusz: Erkel Ferenc – Kölcsey Ferenc, Szózat: Egressy Béni – Vörösmarty Mihály, Székely Himnusz: Mihalik Kálmán – Csanády György.
A lemezkiadásban megrögzült szokás szerint elöl van a zeneszerző, utóbb a versíró, bár a jelzett művek esetében időrendben mindig a szöveg volt előbb. Mihalik Kálmán (1896-1922) és Csanády György (1895-1952) nevét talán viszonylag kevesen ismerik. Mihalik Kálmánról túl sokat nem is mondhatunk, hisz szépreményű orvosként igen fiatalon, 26 éves korában hunyt el tífuszban. Édesanyja csíki székely asszony, édesapja kassai polgár volt, középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Ezenközben két vagy négy évig frontkatona is volt.
Csanády György a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett 1913-ban. Az háborúban megsebesült, utóbb Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét (SZEFHE). 1926-tól az Új élet, 1927-től a Híd című lap szerkesztője volt, majd 1928-tól, a Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek. 1943-tól 1948-ig a Magyar Rádió főrendező-helyettese volt. Budapesten halt meg – el is temették a Farkasréti Temetőben, de később – végakaratának megfelelően – hamvait Székelyudvarhelyen, a Református Belvárosi Temetőben, a családi sírban helyezték el.
A közkinccsé lett vers nem himnusznak íródott, hanem a SZEFHE “májusi nagyáldozat” névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából született – címe nem tartalmazta a himnusz szót, egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón, a zeneszerző jelenlétében. Mihalik Kálmán még ugyanebben az évben, szeptember 6-án elhunyt. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte Székely Himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is” – írta az Új Élet, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt.
Tekintettel arra, hogy a lap szerkesztője maga Csanády György volt, valószínűsíthető, hogy ő maga adta az új címet a versnek. A dal Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként. Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették a tanulását.
Székelyföld hivatalos himnuszává 2009. szeptember 5-én vált.
2009. augusztus 1-jén avatták fel Szegeden, a Vértó melletti kurgánon, a Székely Himnusz első emlékművét. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
