Száz éve győzte le Trianont a legbátrabb magyar város

Száz éve győzte le Trianont a legbátrabb magyar város

Balassagyarmat lakossága nem volt hajlandó hűségesküt tenni a csehszlovák államra, inkább lesz, ami lesz alapon fegyverrel fordult a megszállók ellen. Bihari Dániel írása.

A „Mi lett volna, ha…” kérdése viszonylagos közelsége és máig érezhető brutális hatása miatt talán Trianon kapcsán merül fel leggyakrabban. Mi lett volna, ha az ország – nyilvánvalóan erőn felül és hatalmas áldozatok árán – felveszi a harcot? A Károlyi-kormány elvetette a fegyveres ellenállás lehetőségét, azt gondolva, a leendő békekonferencián demokratikus, Wilson elnök a népek önrendelkezési szabadságáról kinyilvánított elvei alapján születik majd döntés.

Nem így történt. Utólag pedig csak példaként hivatkozhatunk azokra az esetekre, ahol a helyiek a maguk kezébe vették az irányítást, és győzelmet arattak országgal-világgal szemben. Mint Balassagyarmat, ahol a lakosok fegyvert fogtak, és ma 100 éve, 1919. január 29-én a maguk erejéből kiűzték ki a cseh megszállókat. Otthonuk magyar földön maradt, a város pedig az Országgyűlés 2005-ös döntése értelmében kiérdemelte a „Civitas Fortissima”, azaz a legbátrabb város címet.

A Duna és az Ipoly a határ

Miközben a magyar közigazgatás 1918 végén az antant által kijelölt demarkációs vonalak mögé húzódott vissza, az újraéledő román, a szerb és a cseh haderő biztosra ment. A győztes mindent visz elve alapján nyomultak előre, a békekonferenciára pedig úgy tekintettek: minél nagyobb területet tudnak addig elfoglalni, annál többet tarthatnak meg a status quóra hivatkozva.

A Károlyi Mihály vezette küldöttség 1918. november 13-án írt alá fegyverszüneti megállapodást az antanttal, amely Románia és Szerbia felé meghatározta, mely területeket kell kiüríteni, ám északon nem követelt meg csapatkivonást. A Cseh Légió ennek ellenére akadálytalanul haladt előre, miután november elején betört a Felvidékre.

A győztes nagyhatalmak egy december 23-ai jegyzékben szentesítették a „hódítást”, amikor a cseh-magyar demarkációs vonalat a Duna és az Ipoly mentén jelölték ki.

Cseh impérium

Eduard Benes külügyminisztert, későbbi elnököt ez kevésbé hatotta meg, az Aszód-Gyöngyös-Miskolc vonal elérésével törekedett ama „kész helyzet” megteremtésére, ami az Északi-középhegység ásványkincseit is a leendő Csehszlovákiának juttatja. Ennek szellemében lépték át a Cseh Légió egységei az Ipolyt, elfoglalták a folyó déli partján futó vasútvonalat, az Augustin Lauka vezette kontingens pedig január 15-én bevonult Balassagyarmatra.

Hírdetés

A forgatókönyv ugyanaz volt, mint a korábbiakban. A nemzetőrséget lefegyverezték, az itt állomásozó magyar csapatok távoztak, megtörtént az „impériumváltás”: kimondták Balassagyarmat önkéntes csatlakozását Csehszlovákiához, lecserélték a magyar nyelvű táblákat, betiltották a magyar újságokat, cseh körözvényeket adtak ki, elbocsátották a magyar tisztviselőket, alkalmazottakat és hűségesküt követeltek.

Január 25-én Bazovszky Lajos (korábban losonci ügyvéd) a csehszlovák állam képviseletében átvette a közigazgatás irányítását, mint az Ipolyon túli területek zsupánja. Nyílt megszállás volt ez, sőt hódítás, teljesen világos volt, hogy a cseheknek eszük ágában sincs távozni, Balassagyarmatot államuk részének tekintik.

Csehkiverés

A döntően magyar anyanyelvű lakosság nem hagyta szó nélkül nemzeti jogai megtiprását, és ami ezzel együtt járt, munkája, egzisztenciája elvesztését. Január 27-én Rákóczi István kormánybiztos vezetésével gyűlést rendeztek a vármegyeházán, ahol a város minden társadalmi rétege képviseltette magát, és egyhangúan kijelentették: történjen bármi, nem tesznek esküt a csehszlovák államra.

Másnap a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnádorba, az ott állomásozó katonaság segítségét kérve a csehek ellen.

A támadás január 29-én hajnali négy órakor indult, délutánra a honvédek, vasutasok, felfegyverzett balassagyarmati polgárok közös erővel elűzték a cseh katonákat, Balassagyarmat felszabadította önmagát.

A „csehkiverés” híre futótűzként terjedt a környéken, támadásba lendültek a Drégelypalánkon állomásozó és a Salgótarjánt biztosító magyar egységek, másnapra a csehszlovák haderőt mindenhol visszaverték az Ipoly túlpartjára.

Civitas Fortissima

A cseh és magyar áldozatok együtt nyugszanak a katonai temetőben, Balassagyarmatot a legbátrabb városként kezdték emlegetni, 1922-től a városháza falán tábla őrzi a hőstett emlékét. Horthy Miklós szavaival:

"Akikről e tábla szólani fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták" – idézi Balassagyarmat hivatalos weboldala.

A rendszerváltozás után, 1998-ban január 29-ét városi ünneppé nyilvánították, és döntöttek arról, hogy a Civitas Fortissima feliratot a város címerében és a Városháza homlokzatán is elhelyezzék. A cím használata 2005 májusában kapott országgyűlési megerősítést.

(Forrás: 24.hu)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »