Szavazásra buzdítani jó Mészáros Richárd2025. 07. 30., sze – 19:57
Robert Fico miniszterelnök politikailag hálás témát dobott be a közbeszédbe a héten: a külföldről finanszírozott kampányaktivitások ügyét. Szokás szerint azonban ahelyett, hogy konzisztens álláspontot képviselne, a kormányfő mindössze azt próbálja bebizonyítani, hogy a külföld és az újságírók bántják, és célzottan ügyködnek a tönkretételén.
A botrány alapja egy vasárnapi hír: angol tényfeltárók szerint a nagy-britanniai támogatással működő Zinc Network médiaügynökség, valamint más külügyi források a szlovákiai választások kapcsán is több tevékenységet megvalósítottak. Azt, hogy pontosan milyen közéleti szereplőket és szervezeteket érint a brit támogatás, egyelőre nem lehet tudni.
A napvilágra kerülő, részletesebben ismertetett ügyek között ott van a Memo 98 választási kalkulátora, valamint az annak idején magyar mutációval (valasztok.sk) rendelkező társadalmi kampány, amely a fiatalok választási részvételi hajlandóságának növelésére irányult.
A kérdés az, hogy célzott beavatkozásról van-e szó a szlovákiai politikába, ha külföldi forrásokból finanszíroznak egy hasonló tevékenységet – és ha igen, vajon ez baj-e?
A szlovákiai mozgósító kampányok nem szokatlanok, gyakorlatilag minden választás előtt akadt példa civil szervezetek szervezett kiállására az alapértékek és a részvétel mellett. És nem is kizárólag szlovákiai vonalon: a magyar civilek is négyévente, szervezett módon hívták fel a figyelmet arra, mennyire fontos szavazni, ha azt akarjuk, hogy képviseljenek minket (a sorok írója annak idején néhány hasonló tevékenységet maga is személyesen koordinált).
Ezek az akciók egyszerű logikára építenek: minél többen hallatják a véleményüket, annál jobb, hiszen a demokrácia bukását jelenti, ha valaki passzív marad. Néhány közösség – mint a magyarok vagy a fiatalok – pedig tipikusan abba a kategóriába tartozik, amely kevéssé aktív az urnáknál; a részvételük nem torzítja a politikai versenyt, hanem reprezentatívabbá teszi azt.
Az, hogy a hasonló tevékenységek finanszírozásában Nagy-Britannia fantáziát lát, nem ütközik törvénybe.
Beavatkozás ez a politikába? Formailag igen, hiszen a megszólított fiatalok politikai preferenciái eltérnek mondjuk a nyugdíjasokétól – de „beavatkozni a politikába” a demokráciákban nem kizárólag a politikusok és a pártok monopóliuma. Bárki megteheti, és meg is teszi: onnantól kezdve, hogy politizál a rokonaival, kiír egy Facebook-státuszt, vagy meggyőzi az ismerősét arról, hogy szavazzon.
A saját értékrendjük alapján cselekvő civil szervezetektől sem lehet megvonni a szabadságot arra, hogy véleményt formáljanak, minél hangosabbak legyenek, és ehhez akár külföldi forrásokat is felhasználjanak – ha mindez transzparens módon történik.
Az már egy más kérdés, hogy a nyugatbarát szereplők ugyanezt az érvet (külföldi forrásokból történő véleménybefolyásolás zajlik) rendszeresen felhasználják a vélt orosz dezinformáció elleni fellépés során. Ezen a ponton kellemetlenül kellene érezniük magukat, és magyarázkodniuk arról, hogy ezt miként is gondolják – de Robert Fico érvelése még csak nem is érintette a kérdést.
A miniszterelnök inkább arra használta fel az esetet, hogy az újságírókat vonja felelősségre azért, mert szerinte célzatosan nem írnak a kényelmetlen témákról. Meglehet, hogy a hír eltűnt volna a semmiben, de a Marker értesüléseinek megszellőztetése és Fico sajtótájékoztatója között konkrétan két nap telt el. Egy kis időt azért kaphatnának az újságírók, mielőtt nekik esik a miniszterelnök.
Persze Fico célja nem az, hogy társadalmi párbeszéd induljon a konfliktusról, hanem hogy sajnáltassa magát – és ezt a célt pedig el is érte.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
