Mayer Ingrid Dunaszerdahelyről származik, a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett, az egyetemet Nyitrán, majd a Rózsahegyi Katolikus Egyetemen végezte. Húsz éven át Szepsiben élt, pár esztendeje azonban visszaköltözött a Csallóközbe és Mad községben telepedett le. Elmondása szerint a község nagyon befogadó, kedves falu, ahol szeret lakni. Életre szóló kedvtelésére azonban még a Szepsiben töltött évek alatt talált rá.
Jobban mondva Kassán, ugyanis tagja volt a Rovás Polgári Társulásnak. Egy alkalommal szappankészítő tanfolyamot hirdettek és ez nagyon izgalmasnak tűnt.
– Minden érdekes volt számomra, a szappan állaga, a nagyon szép sárga színe, a folyamat, ahogy készül. Mindenki készíthetett magának szappant, aztán kiöntöttük formákba és legalább hat hétig érni hagytuk. Most, ha fél évig érik, már fel sem tűnik, de az a hat hét akkor a végtelenségnek tűnt. Az egész olyan volt, mint egy ajándék, amit még nem bonthatok ki. Aztán végre a kezembe foghattam. Semmilyen illata nem volt, mert illóolaj sem került bele, natúr, a legegyszerűbb technikával készült szappanról volt szó – mesélte több mint tíz év távlatából is nagy lelkesedéssel Ingrid, aki a tanfolyam után elhatározta, komolyabban szeretne foglalkozni ezzel. Csakhogy akkoriban az élelmiszerboltokban olíva- és napraforgóolajon kívül nem igazán talált egyéb hozzávalót és bioboltok sem nagyon voltak még. Nem maradt más hátra, mint interneten megrendelni a hozzávalókat, mert ugye a kézművesszappan egészen más technikával készül, mint a bolti pipereszappan. Két év alatt sikerült feltérképeznie a piacot, és kitapasztalta, hogy a jófajta olajokat jó áron és nagy mennyiségben Csehországból, illetve Magyarországról tudja megrendelni.
Most úgy beszélek a tíz évről, mintha háromszáz lenne, de ez az igazság. Aztán találtam egy online tanfolyamot, dr. Torma Viktória Házikence Tanodáját, amelynek segítségével fél éven át képeztem magam és gyakoroltam. Végül is nagyon sokat tanultam a saját káromon is, és két év alatt sikerült eljutom arra a szintre, hogy volt bátorságom szappant készíteni úgy, hogy másoknak is tudjam ajánlani.”
Amikor a szappankészítők közösségéről kezdtem faggatni Ingridet, nem igazán tudta értelmezni a kérdést, ugyanis szerinte nem létezik ilyen közösség. Csallóközben például nem is ismer senkit, aki igazi kecsketejből, gyógynövényből szappant készítene.
– Hogy miért a kecsketejes szappanok irányába indultam el, annak családi oka van. A kecsketejet már a pici gyerekeknek is ajánlják, nagyon jól táplál, hidratál és a bőrbetegek problémáira is kiváló. Persze másféle szappanokat is készítek, hogy milyeneket, az épp az aktuális hangulatomtól függ. Mivel nem vagyok vállalkozó, és továbbra is csak hobbiszinten kívánom folytatni ezt a tevékenységet, így szerencsére kedvemre alkothatok.
A szappankészítés tavasszal gyógynövénygyűjtéssel kezdődik, ezeket Ingrid megszárítja és porrá őrli, így egész évben használni tudja. Amit nem tud beszerezni, azokat a bioboltokban vásárolja meg. Citromfüvet, csalánt, körömvirágot, levendulát saját maga termeszt. A kávészappanhoz a kávé könnyen beszerezhető.
– Azt tudatosítani kell, hogy a szappant szigorú értelemben véve nem főzzük, mert ez a fajta hideg eljárással készül. A hőeljárás csak az olajat érinti, azt kell felmelegíteni egy bizonyos hőfokra. Persze előtte a folyadékrészt is ki kell, hogy mérjem. A lúgos oldatot az olajokkal vegyítem össze, de nagyon lassan adagolom, hogy ne szaladjon meg a hőfoka. A szappanba nemcsak gyógynövényfőzet vagy kecsketej, hanem akár geotermikus víz is kerülhet. Ehhez szerencsére nem kell messzire menni, hiszen a Csallóközben is van belőle bőven.
Ingrid elegyébe még belemegy a száraz anyag, kaolin vagy az agyag, esetleg holt-tengeri vagy marokkói iszap. Ha rózsás, akkor rózsaszín agyag kerül a szappanba, de nemcsak azért, mert színezi, hanem mert jó a bőrre, hangsúlyozta Ingrid, aki a szappant végül kiönti egy faformába, amit előbb kibélel egy jobb minőségű zsírpapírral. A felszeletelt szappan faládákban szárad.
– Mitől lenne rossz egy ilyen szappan? A gyógynövényektől? A gyógyvíztől? A kecsketejtől, ami bevizsgált farmról van? Az olívaolajtól? A ricinusolajtól? A tengeri iszaptól? Hiszen már az alap is jó. Épp az a jó ezekben a szappanokban, hogy a gyógyhatás többszörös. Nincs ebben semmi ördöngösség, itt minden a technikán, a kreativitáson múlik.
Ingrid szilárd samponokat és mosószappanokat is készít. A mosószappan kimondottan ruhákra való, tehát folttisztító és marhaepét tartalmaz, amit hentesektől szerez be.
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy szólok a „forrásomnak”, marhaepére van szükségem, ami ugye romlandó. Mivel az epének csak a leve kell, kapok egy tízliteres vödörben mondjuk 8 liter marhaepét, amitől némelyek talán rosszul is lennének, mert ránézésre nem imponáló, de teljesen szagtalan. A marhaepét adagokra mérem és lefagyasztom.
Ingrid szerint ezek a szappanok nem romlanak meg, mivel kizárólag természetes anyagokat tartalmaznak, sőt, minél öregebb egy szappan, annál jobb, azaz olyan, mint a jó bor.
Nem az a nagy titok, hogy mi van a szappanban, hanem hogy miből mennyi. Tehát már a saját, kikísérletezett „receptjeim” szerint alkotok, és két éve már meg mertem tenni azt a lépést, hogy az egyik nemzetközi minőségellenőr cégnél dermatológiailag bevizsgáltattam a termékeimet. Szappanjaim tehát biztonságos kézműves termékek. Sajnos sok a „kamu” áru a piacokon, főleg viszonteladóknál. Tudjuk, a tömeggyártás mögött nincs szív, nincs lélek.”
A kézműves piacokon általában nagyon nehezen, szégyenkezve mesélik el problémáikat az emberek. – Tíz év alatt már annyi mindent hallottam, hogy biztatom az embereket, nyugodtan mondják el a gondjukat, bajukat. Amikor hallom, hogy valakinek segített a szappanom, elmulasztotta az atópiás ekcémáját, a bőrviszketését, a vérző repedéseket a kezén, örömmel tölt el, hogy segítettem, mert ezek tényleg kellemetlen dolgok. A bőr nem olyan, mint a cipő, amit kicserélhetünk, ha nyomja a lábujjunkat.
Megjelent a Magyar7 2023/49.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
