Szaloncukor-történelem dióhéjban

Szaloncukor-történelem dióhéjban

A szaloncukor hagyományos magyar édesség, csillogó papírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka, amellyel a karácsonyfát díszítjük.

A szaloncukor ősét (fondant cukor) a franciák a 14. században kezdték el készíteni, tőlük német közvetítéssel a 19. század első harmadában jutott el és lett népszerű Magyarországon. Manapság mintha a franciák és a németek elfelejtették volna a szaloncukor létét, a legnagyobb fogyasztói a magyarok, a szlovákok és a románok, de ez a karácsonyi édesség végül is tipikus hungarikummá vált.

Hírdetés

Kezdetben a szaloncukor készítése csak kézileg történt, de a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyeket a jelenlegi Bonbonetti Csoport elődje gyártott a Gerbeaud cukrászda számára is.

Ez a különleges édesség igazán a századfordulón vált divatossá. A reformkorban – francia minta nyomán – jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, melyet édességekkel dekoráltak, így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. A kisebb településeken, falvakban is divattá vált a szaloncukor, amelyet otthon gyártottak, a szegényebb vagy kevésbé leleményes családokban fondán helyett kockacukrot csomagoltak a csillogó és fehér, rojtos papírba. Karácsony előtt aztán az egész család hozzálátott a szaloncukrok kötözéséhez.

Fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Az 1980-as évek előtt gyakorlatilag kétféle szaloncukor létezett: a konzum és a zselés. De nem sokkal később megjelentek a legkülönbözőbb ízesítésű szaloncukrok: a karamellás, marcipános, gesztenyés, rumos-meggyes, diós és megannyi finomság. Manapság a különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét. Van, aki íz alapján választ, de van, akinek inkább a csomagolás színe számít, mert fontos, hogy a díszekkel harmonizáló kompozíciót hozzon létre, ezzel is emelve az ünnep fényét. Más az árra figyel. Sokan pedig többfélét is vesznek, hogy a család minden tagjának kedvében járjanak. (bonbonetti, ug)


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »