Az ásványgyűjteményből kialakított látványtár megnyitása kapcsán tartott szakmai konferenciát a Pannonhalmi Főapátság május 9-én. A pannonhalmi gyűjtemény az ország második legjelentősebb ásványtára. Bemutathatóvá tételéért a teljes magyar ásványtani muzeológiai közösség összefogott – mondta Hortobágyi T. Cirill főapát a konferencián, köszönetét fejezve ki minden támogatónak és munkatársnak.
Az eseményen a résztvevők a főapátság gyűjteményeinek kialakulásáról, illetve a mintegy 4500 darabos ásványtár gerincét adó Spaits- és Mitterpacher-gyűjtemények feltárásáról is hallhattak.
„Tudjuk, hogy az ősi monostorok mint az általános emberi kultúra őrzői és továbbadói szükségszerűen többé-kevésbé múzeumokká váltak. Ez a folyamat talán azzal kezdődött, hogy a liturgiát, az istentiszteletet a szerzetesek mindig igényesen gondozták, így tehát a liturgia hívta létre a művészi alkotásokat, azok összegyűjtését, megőrzését is” – mondta Hortobágyi Cirill főapát a konferencián.
Pannonhalmán ehhez hozzájárult, hogy a magyarországi bencés rend 1786-os beszüntetése után, az 1802-es visszaállításkor a közösség elsődleges munkaterületének a középiskolai oktatást jelölte ki I. Ferenc. A szerzetesek új feladatköre magával hozta a gyűjtemények megteremtésének igényét, hiszen a tanárképzéshez, oktatási segédanyagként a gyűjtemények szolgáltak.
Kezdetben a gyűjtemények elhelyezése és bemutatása a könyvtár épületéhez csatlakozott – ismertette a főapát. – 1850 táján kilenc teremben, az úgynevezett conclavékban helyezték el az anyagokat: festmények, metszetek, érmek, régiségek, ásványok-kőzetek-fosszíliák, kitömött madarak kaptak itt helyet, daktylotheka, herbárium, fa és maggyűjtemény alakult ki. A második világháború után aztán a tanárképző főiskola megszűntével az oktatási segédanyagként szolgáló gyűjtemények funkciójukat vesztették. A növénygyűjtemény Pécsre került a tanárképző intézetbe. Több anyagot átmeneti helyen raktároztak.
Az ásvány-, kőzet- és fosszíliagyűjteménnyel az elmúlt két évben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természetrajzi Múzeum szakemberei, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, valamint Bodorkós Zsolt László geográfus dolgozott, hogy a főapátság munkatársainak segítségével megtisztítva, beazonosítva és rendszerezve újra bemutathatóvá tegyék.
A gyűjteményi folyosón kialakított látványtáron túl a teljes ásványtár fotó- és leíró adatait feltöltötték a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum által használt MúzeumDigitár múzeumi nyilvántartó rendszerbe, így online elérhető. Ezáltal nem csupán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai, de a kutatók, valamint a természettudományokat oktató intézmények számára is elérhetővé vált ez a még 19. századi felfogás szerint rendszerezett, egyedülálló gyűjtemény.
Ahogy arra az ELTE dékánhelyettese a konferencián rámutatott: a monostor és az egyetem együttműködése emberöltőkre nyúlik vissza; a közös munkában az ásványtár megújításával egy új epizód kezdődött. Az ezeréves apátságot és a csaknem négyszáz éves intézményt nemcsak az köti össze, hogy hagyományaik évszázadokra nyúlnak vissza, hanem az is, hogy mindkettő értékeket őriz. A kiállítás pedig ékes példája ennek – emelte ki Müller Viktor.
Weiszburg Tamás, az ELTE professzora, az ásványtár kurátora szellemi és lelki tápláléknak nevezte a kiállítást. Minden egyes vitrinnek ugyanis van valamiféle üzenete, amit az érdeklődők haza tudnak vinni magukkal.
Az ásványtár elsősorban a kutatók számára látogatható, a nagyközönség pedig tematikus vezetések alkalmával tekintheti meg.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
