Április 17-én nyilvános szakmai értekezletet tartottak a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban, ahol a résztvevők vetített képekkel illusztrált előadás által betekintést nyerhettek abba, hogy egyetlen tárgy – ez esetben a besztereci aspersorium (hordozható szenteltvíztartó) – milyen gazdag kultúrtörténeti információkat hordozhat a szakemberek számára.
Az esemény a kiállítótérben kezdődött, ahol a Jósa András Múzeumtól kölcsönkapott, az eredeti aspersorium galvanoplasztikai másolatát tekinthették meg a résztvevők. Köszöntőt mondott Odrobina László, a fenntartó Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola megbízott rektora, valamint a Görögkatolikus Múzeum és a Jósa András Múzeum közötti együttműködés egy éves évfordulója alkalmából Rémiás Tibor igazgató méltatta az együttműködés eddigi lépéseit. A rendezvény a múzeum konferenciatermében folytatódott, ahol Kiss Etele művészettörténész, a Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa Krisztus, a gyógyulások élő forrása címmel tartott előadását.
A vetített képekkel illusztrált előadás által a résztvevők betekintést nyerhettek abba, hogy egyetlen tárgy milyen gazdag kultúrtörténeti információkat hordozhat a szakemberek számára. Megtudhatták, hogy az aspersorium a 10. században készült – a felirat segített a tárgy korának meghatározásában, hiszen a szenteltvíztartó peremén olvasható felirat Bizáncban, a 10. században használt görög betűk stílusában, és közép-bizánci versmértékben íródott. A szenteltvíztartó a feltételezések szerint Konstantinápolyban készült, és Hierotheosz ortodox szerzetes missziójával került Magyarországra, a besztereci monostorba.
A szenteltvízhintők Bizáncban a császári reprezentáció eszközei is voltak, Magyarországon pedig a Hartvig-agendában olvasható vízszentelési szertartás utal arra, hogy átvették az egyik bizánci szertartás szövegét, kialakítva egy latin nyelvű, saját vízszentelési szertartási formát. Az, hogy ezt latin nyelven és saját formában alkották meg, és a latin egyházban január 6-án, vízkereszt oktávjában énekelték, arra utal, hogy Szent István környezetében egy széles látókörű egyházi elit volt, amelyik a keleti és nyugati egyházi tradícióban jártas volt, és képes volt szintézist létrehozni, egy önálló minőséget alkotni a Szent István-kori Egyházban. Kiss Etele utalt arra, hogy a besztereci szenteltvíztartó motívumai a 10. században kezdődő VII. Konstantinhoz kapcsolódó bizánci megújulás egyik példája. A tárgy művészeti stílusa mögött az Új Teológus Szent Simeon (†1022) nevével is fémjelezhető szellemi és lelki megújulási folyamatok fedezhetők fel.
Ezt követően Németh Péter, a Jósa András Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást. 1955-ben zajlottak Beszterec körül útépítések, ekkor a besztereci földvárat kezdték elhordani. Az építkezés során előkerülő leletek miatt a Nemzeti Múzeum régészeit kihívták. Az útépítéshez elhordták a besztereci monostor köveit. Amikor 1968-ban Németh Péter kiment a földvár maradványait föltárni, akkor a jáki templomhoz hasonló alaprajzot talált, de ez már nem volt azonos az egykori monostorral. Az eredeti monostort máig nem találták meg.
A befejező előadást Mohácsi Endre, a Jósa András Múzeum történész munkatársa tartotta, akinek dokumentumokkal és képekkel gazdagon illusztrált előadása során betekintést nyertek Jósa András régészeti tevékenységébe, megismerhették a levelezését Hampel Józseffel, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatójával, és nyomon követhették a besztereci szenteltvíztartó Nemzeti Múzeumba kerülésének történetét.
Az esemény végén szabad beszélgetés kezdődött az előadókkal, az érdeklődők további kérdéseket tehettek fel és egy hosszan tartó kötetlen diskurzus alakult ki.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Görögkatolikus Múzeum
Fotó: Vándor Ilka; Görögkatolikus Múzeum
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
