Hiába zárta ki az együttműködést a HLAS-szal Michal Šimečka, PS-es pártelnök, a számok elég egyértelműen jelzik, hogy a HLAS nélkül az ellenzéknek túl nagy esélye a kormányalakításra nincs. A dilemmát az jelenti, hogyan lehet eladni a választóknak egy kormánypárttal kötött koalíciót. A válasz az, hogy egy kellően nagy váltás a HLAS vezetésében kellő indokot szolgáltatna. Az elmúlt egy-másfél hét eseményei pedig a PS elképzelését erősítették meg. Nem csak hogy Matúš Šutaj Eštok pozíciója rendült meg, de újabb kormányválság lehetősége tűnt fel a horizonton, ráadásul Tomáš Drucker oktatási miniszter is kilépett az árnyékból. Ő a HLAS és egyben a kormány legprogresszívebb minisztere, akit a PS szívesen látna a HLAS élén – és akivel kimondva, kimondatlanul szívesen együttműködne.
A Smer és a HLAS kapcsolata az elmúlt hetekben jelentősen romlott. Bár a mainstream sajtó a Ficoval közös kormányzást jelölte meg problémaként, valójában a fő probléma maga a HLAS és az a jelenség, hogy a párt egyszerre akar megfelelni a brüsszelita-progresszív iránynak és a Smerrel közös kormányzásnak is. Az eredmény belső feszültségek, a pártelnök elleni intrikák elszaporodása és főleg, a választók elpártolása.
A HLAS és a Smer közötti konfliktusok sosem külső, hanem a HLAS saját belső gyengeségeiből adódott. Az év eleji kormányválság a HLAS frakciójának szétesése indukálta. Az előtte lévő hónapok egymásnak feszülését a párt valódi vezetője, Peter Pellegrini államfő kormánykritikus kijelentései okozták. A helyüket önként vagy kényszerűségből elhagyó miniszterek zöme HLAS-os volt (Dolinková, Kmec, és most megint inog Šaško és Šutaj Eštok széke is).
Matúš Šutaj Eštok csak tehetetlenül sodródott az árral, és igyekezett túlélni. Csakhogy az elmúlt hetekben egymás után érték a politikai csapások. Először pert vesztette a Čurilla-féle csoport ellen (bár a sajtó interpretációja hibás, ettől még pert vesztett), és a rendőrség lesöpörte az asztalról az ukránoknak ajándékozott MiG-ek ügyét. Ha ehhez hozzátesszük Kmec korrupciós botrányát, Šaško kétmilliárdos, leállított mentőautó-tenderét, a Peter Pellegrinitől örökölt, korábbi kormányok idején történt korrupciós ügyekét, ne csodálkozzunk, hogy az egykor választási favoritnak tekintett Hlas ma nem csak 10 százalék alatt szerepel a legtöbbször, de vészesen közelít az 5 százalék felé.
Drucker kilépett az árnyékból
Az egész folyamatnak kifejezetten szivárványos színezetet ad Tomáš Drucker oktatási miniszter kilépése az árnyékból. A szülők engedélye nélkül Pride-hetet tartó iskolák védnöke, aki körbevette magát a magyar és szlovák progresszívek krémjével (Ravasz Ábel, Daro Baťo, Daniel Bútora), a brüsszeli elképzelések hű követője. Lásd az oktatási reformot, amelynek elsőrendű szándéka a romakérdés részleges megoldása az oktatás terén. Mindenki más kárára, természetesen.
Drucker most megkapta Kmec helyreállítási alapok felhasználásáéért felelős miniszterelnök-helyettesi posztját is. Átmenetileg, amíg ki nem jelölik az utódját.
Drucker a rá irányuló figyelmet azonban azonnal kihasználta, és belengette a kormányválság lehetőségét, amit a körülmények tekintetében „nem tart kizártnak”. Jét nappal később pedig már arról beszélt, hogy nem a HLAS lesz az, aki miatt bukik majd a kormány. Mi mást mondhatnak? A szlovákiai választók egyik fő törvénye, hogy a kormányt megbuktató párton biztosan elverik a port.
A lényeg azonban az, hogy amíg Šutaj Eštok szégyenében inkább kerüli a reflektorfényt, Drucker magához ragadta a kezdeményezést. És elsősorban az ellenzéki sajtónak tetsző szófordulatokat használ.
Két szárny van kialakulóban – megismétlődik a Kolíková-sztori?
A HLASban már kívülállók számára is jól láthatóan kialakult két szárny. Egy mérsékeltebb baloldali, aki inkább a Smer, mint a PS irányába elkötelezett, ha már választania kell. És van egy másik, egy progresszív szárny, amelynek két vezető személyisége Tomáš Drucker és Erik Tomáš (ha nem mondott volna, ide tartozna Dolinková exminiszter asszony is).
És most jön a trükk. Egy korábbi elejtett nyilatkozat szerint, ha a HLAS támogatottsága 6 százalék közelébe süllyed, akkor pártelnökválasztás lesz. És már a legutóbbi megmérettetésnél is Druckernek csináltak ingyen reklámot a PS-hez közeli sajtóban.
Itt érdemes visszaemlékezni a Za ľudí esetére. 2021-ben Mária Kolíková (a Most-Híd színeiben 2018-ig Smer-kormány államtitkára) és a köré csoportosuló képviselők megpróbálták megpuccsolni a párt elnökét, Veronika Remišovát. A tagság ugyan Remišovát megtartotta pártelnökként, ám Kolíková kilépett, és vitte a párt frakciójának nagyobbik felét. Kolíková azokban az időkben már az SaS árnyéka volt, közösen fúrták a Matovič-kormányt és működtek együtt a progresszív államfővel, Zuzana Čaputovával.
A történelem megismételheti önmagát – többé-kevésbé. Drucker elvileg megpróbálhatja megpuccsolni Šutaj Eštokot. Ennek sikere attól függ, hogy a tagságot sikerül-e meggyőznie, hogy a Smer általi felőrlődés rosszabb, mint a PS általi felőrlődés. Mert ahogy a sokan a HLAS-t tették felelőssé a Fico-kormány regnálásáért, úgy fogják felelőssé tenné azért is, hogy hatalomba segítette a PS-t.
Ha nem sikerül, Drucker még mindig foghatja a frakció egy részét, és lemondva a miniszteri posztról külön platformot alapít, amit aztán hozzácsap a PS-hez. Ez magyarul a kormánykoalíció felbomlását jelenti, de nem jelent feltétlenül előrehozott választást. Megtörténhet, hogy egy új többség alakul ki a PS vezetésével, a Drucker-szárny és a Slovensko részvételével. Mindezt azért, hogy időt nyerjenek a hatalom gyakorlására, és kitöltsék a rendes választásokig hátralévő időt.
Druckerék pedig ahhoz a párthoz csapódnak, amelyhez ideológiai értelemben mindig is tartoztak: a progresszív PS-hez.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Tomáš Susko
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
