Kanada ezidáig mint liberális, Magyarország pedig illiberális, azaz keresztény-konzervatív-nemzeti mintaállamként szerepelt a globális világ politikai színpadán. Két olyan ellentétnek tűnő jelenség, amihez lehet igazodni, viszonyulni kinek-kinek vérmérséklete, pártszimpátiája alapján. Hogy mennyire valóságosak vagy színleltek ezek a minősítések és végletek, az pont napjainkban válik egyértelművé, de csak azok számára, akik még meg tudják különböztetni a nappalt az éjszakától.
Tegnapra virradóra a Justin Trudeau kanadai liberális miniszterelnök diktátori utasítása alapján a rendőrség brutális eszközökkel számolta fel a fővárosban a Szabadság Konvojt.
Ionesco, Beckett, Dürrenmatt színpadára való történet jelenkorunk véres valósága: az, hogy a szabadság csak álomkép, ha ez az eszme igazán kéri a jussát, akkor azok verik agyon a képviselőit, akik a szabadság örököseinek hívják magukat. Ez az 1789-es-es francia forradalom rémes kísértete.
Kanadában több száz embert hurcoltak börtönbe, kobozták el sokak vagyonát, foglalták le bankszámlájukat és még hosszan sorolhatnánk azokat a retorziókat, amiket az emberiség utoljára a kommunista diktatúra történelméből ismerhetett meg.
Mindezt azért, mert rengetegen megelégelték azt, hogy egy politikai és gazdasági eszközökkel létrehozott járványra hivatkozva olyan kísérleti szerekkel oltassák be őket, amiknek a szerződései titkosak, amiért senki semmilyen felelősséget nem vállal.
Ezzel párhuzamosan olyan emberi alapvető jogokat tiporjanak sárba, amelyek a szabadság, a demokrácia, a liberalizmus tartópilléreit jelentik.
Pontosabban a képzeletbeli tartópilléreit.
Mert a demokrácia valójában diktatúrává vált, aminek ma már semmilyen oszlopa nincsen, csak nyomása, ami alatt olyan légkör megteremtése a cél, ami értelmetlenné teszi a valódi emberi létezés minden formáját.
A kovidizmus, az ideológiák feletti ideológia hívei, haszonélvezői, a rendszer irányítói ma örömünnepet ülnek. Győzelmük mindenki számára egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen.
Pedig a valóság az, hogy a kovidizmus olyan győzelmet aratott, ami felér egy vereséggel. A kanadai kamionosok kálváriája megmutatta a lényeget: csak egy olyan csata veszett el, ami a nagyvilág számára arra hívja fel a figyelmet, milyen fontos a háború megnyerése.
Arra világított rá, hogy a szabadság szeretete, a szabadság igénye képes egyesíteni a széttartó erőket is. Amíg az egy tőről fakadó politikai elit az oszd meg és uralkodj elve mentén szétveri a társadalmakat, addig a Szabadság Konvoj képes volt pártállástól függetlenül globális szinten is egyesíteni azokat, akik a józan ész alapján tudják értelmezni a világot és a valóságot.
Azt a többséget, amit most erőszakkal, agresszióval szorítottak sarokba. Azt a sokaságot, amelyik most visszavonulásban most eljutott a falig.
Ez a fal a mi hátunk mögött is ott van. Még nincs letartóztatás, csak megfélemlítés, jönnek a nyomozók és lefoglalják amihez kedvük van, mint például Pócs Alfréd esetében. De a totális megfigyelést a momentumos Orbán-Gyurcsány koalíció már megkezdte kiépíteni.
Közös egyetértésben szavazták meg azokat a megfigyelési diktátumokat, amikről elfelejtettek beszámolni a választóiknak.
Zsarolásban, kényszerítésben pedig a jobboldal és a baloldal vállvetve küzd, hogy ki tud keményebb eszközökkel fellépni a magyar állampolgárok szabadságával szemben. Orbán Viktor pedig ma már a gyerekeinket vette célba azzal a kísérleti szerrel, aminek a következményei beláthatatlanok. Közben elhazudják azokat a veszélyeket, amire az oltási technológia feltalálója figyelmeztetett.
Magyarország a zsarolás és a kényszerítés, a gyűlöletkeltés mintaállama lett. A keresztény nemzeti kurzus a szemünk előtt tiporja sárba a saját értékrendjének minden alapját. A megvásárolt holdudvar, a kilóra megvett értelmiség cinkosan asszisztál az ördögi tervekhez.
A hazai média pártállástól függetlenül hallgat, hazudik és manipulál. Ott tartunk, hogy a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságát tartják a demokrácia legnagyobb ellenfelének.
Kanada és Magyarország miniszterelnöke ugyanabban az alomban nőtt fel. Egyik 19, a másik egy híján 20. A mi kutyánk kölykei – mondhatják elégedetten az ebek gazdái. Mindketten ugyanannak a Klaus Schwab-féle (bűn)szövetségnek a helytartói, amelyik megkezdte a világ és az életünk diktatórikus átformálását a megkérdezésünk nélkül.
Ennek a háborúnak zajlott le most az egyik csatája Kanadában. Ebben a csatában bontakoztak ki a valódi erővonalak.
Régi bölcsesség, hogy minden küzdelem és harc a fejben dől el. Az is ősi tanács, hogy minden változást, amit mástól vársz, kezdd magadon.
Első lépésben érdemes a sokak által javasolt módszerrel kezdeni: ne vásárolj multinál, mindig fizess készpénzzel, amennyire lehet, tartsd távol magadtól a digitális technológiát.
A szerbek Hamvas Bélája, Milovan Danojlic azt mondta:
“Ha kételkedni merünk az erő hatalmában, már megtettük az első lépést az ellenállás felé.”
A globális világóceán kalózai meg fogják tapasztalni: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!
Nekünk pedig csak egy felvetés maradt!
„Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok!
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
