A magyar a világ egyik legválasztékosabb nyelve. A szinonimagazdagságunk lenyűgöző, és nem abban az értelemben, hogy ugyanannak a szónak száz jelentése van, hanem hogy száz szóval tudunk egy-egy lényeges dolgot, jelenséget megközelíteni. Kifejezési eszközeink tárháza végeláthatatlan, természetesen azok számára, akik konyítanak valamit ékes magyar nyelvünk választékos világához. Árnyalatról árnyalatra, színről színre araszolhatunk mondanivalónk lényege felé, és a csattanóval, mint kovács a pörölyével, úgy csaphatunk le arra, akit megcéloztunk ékes beszédünk fokosával.
Vegyük például a lófogatolás kifejezésünket. Ugye, ez az a módszer, amivel a lovakat befogják abba a szekérbe, amit húzni kell. Van itt aztán minden, egyesfogat, kettesfogat, ötösfogat, hetesfogat, meg mindenféle más szélhámosság. De vajon mi köze van a szélhámosságnak a lófogatoláshoz? Meg a fogatolásnak a szélhámossághoz?
A szótáraink szerint a szélhámos olyan személy, aki hazudozással, ígéretek szándékos megszegésével, hitegetéssel vagy bármi más módon félrevezet, becsap, rászed másokat. Rokon értelmű kifejezéssel a szélhámost nevezhetjük: kalandornak, gaznak, gézengúznak, kópénak, gazfickónak, haramiának, akasztófavirágnak, megbízhatatlannak, brigantinak, széltolónak, szédelgőnek, hóhányónak, akasztófáravalónak, gengszternek, banditának, útonállónak, rabnak, gonosztevőnek, zsiványnak, betyárnak, csirkefogónak, csibésznek, bűnözőnek, nagyzolónak, fezőrnek, házasságszédelgőnek, iparlovagnak, hozományvadásznak, sarlatánnak, sviháknak, kóklernek, imposztornak, csalónak, lókötőnek, gazembernek, svindlernek. Kivétel nélkül mindegyik szó arra utal, hogy a szélhámos megbízhatatlan, a szélhámos célja, hogy átverjen, megtévesszen.
Csakhogy a szélhámos szó eredeti jelentése pont a fogatoláshoz kötődik. A szó a „szél” és „hám” összetételből ered, s eredetileg olyan lovat értettek rajta, amelyik a hám széléhez kötve futott a kocsit ténylegesen húzó ló vagy lovak mellett. Mindez távolról, oldalnézetből úgy nézett ki, mintha a szélhámos ló is húzná a szekeret. Valójában pedig léhűtő módon csak baktatott a teherhúzó lovak mellett.
Egy Magyar Péter nevű ló pontosan így élte le eddigi életét. Teherbíró képtelensége miatt nem bíztak rá semmi érdemlegeset. Tekintettel az igavonó feleségére, mellé kötve szélhámos lóként 15 évig baktatott Orbán Viktor hétfogatú hintója előtt, élvezte a húzás nélküli gondtalan életet, és azt a jómódot, ami csak a kivételezett szélhámosoknak adatott meg. Aztán egy idő után a felesége megkérte a fogathajtót, hogy csatolják már le mellőle drága csődörét, aki nemhogy nem húzza a szekeret, de őt mint igavonót is folyamatosan hátráltatja és akadályozza.
Egyik percről a másikra Magyar Péter kikerült a kánaáni életből, abban a bizonyos nagyvilágban találta magát, ahová Bodri kutyát is kiverték. De ő nem akart beletörődni a helyzetbe, megpróbált beállni a dúsgazdag földesúr, Pénztáros Lőrinc szekere elé ingyenélőnek. Csakhogy ismételten ráfázott, Lőrinc bácsi túlságosan zsugori volt ahhoz, hogy felkarolja a kivert szélhámost, épp elég hasonló léhűtő volt befogva a hintója elé, nem hiányzott neki még egy pernahajder. – Mész-e el innen, teeee…. aztata, te rühes kutyájá… – hessegette ki egy ostorral Pénztáros a saját birtokáról a szélhámost.
Ezután csoda történt, a szélnek eresztett lóhere, pontosabb here ló rájött arra, hogy a gaz földesurak kizsákmányolják a magyar lótársadalmat, sőt mindenki mást, a tyúkok közösségét, a birkák nemzetségét, a fácánok kasztját, a bivalyok rendezett társadalmát, sőt lényegében az egész állatvilágot nyomorban tartják. Mindenkiről szedik a sápot, hogy dölyfösségüket hizlalják.
Élt ekkoriban ezen a vidéken egy Pressman nevű pulykalelkű helytartó is, aki egy Bidon nevű üres műanyagkanna-képződménynek, egy még nagyobb hatalmasságnak volt az ügyintézője. Pressman jellemtelenségének más országokból is csodájára jártak, ugyanis közismert volt, hogy irigyelte a Naptól a fényt, a víztől az oxigént. Pressman úr a saját árnyékától is adót szedett volna, ha azt el tudja kapni, az árnyékszéket is eladta volna biedermeier ülőgarnitúraként, ha pedig sétált, azon az útvonalon rémületükben a fák is megálltak a növésben.
A kivert kutya állapotba került Magyar Péter lósorsának már csak egy menedéke volt, a bosszú. És ennek garanciája a pulykalelkű Pressman. Tehát hozzá fordult…
Pressman Magyar Péter ügyében spekulált, mint zsidó az üres boltban, vakarta a fejét, mint a rabbi szombaton az ingyen disznóhús tábla előtt, végül rájött a megoldásra. Ha prófétáló Magyar Péter mindenkit lóvá tesz, annak Pressman gazdája is hasznát látja majd. Erre különös tervet eszelt ki….
A fenti Állatfarm-adaptációt sokfajta változatban lehetne folytatni, de itt inkább adjuk át a szót a kőkemény valóságnak.
Az elmúlt hetek a hazai tömegember számára igazi csemegékkel szolgáltak. Március 19-én, több mint egy hónappal ezelőtt Magyar Péter kijelentette: „holnap az ügyészségre megy, ami után az Orbán-kormány nem tehet mást, mint hogy lemond”. Majd így folytatta: „Rogán Antalnak üzenem, hogy izzítsa az egyik magángépét és mielőbb keressen olyan országot, ahonnan nincs kiadatás. Mert ugye, a börtön ablakába soha nem süt be a nap…”
Másnap nem történt semmi.
Annyi derült ki, hogy tősgyökeres magyar nemzeti keresztény konzervatív férfiként felvette a feleségével folytatott beszélgetését azzal a céllal, hogy majd később azzal zsarolja gyermekei anyját. Bizonyítéka semmire sem volt. Ezt követte Varga Judit vallomása, amelyben arról beszélt, miként terrorizálta őt volt férje.
Aztán sem történt semmi.
Később sem történt semmi.
Majd ennyi semmi után a korábbinál még nagyobb tömeg gyűlt össze a semmire.
És itt le is zárhatnánk e nem semmi történetet, csakhogy napról napra gátlástalanabbul öntik elénk ennek a Magyar Péter nevű moral insanity létezésének minden másodpercét. A balliberális média rikoltozó papagáj módjára sikongatja: Magyar Péter felkelt, Magyar Péter jobbra nézett, Magyar Péter balra nézett, Magyar Péter hozzászólt egy bejegyzéshez, Magyar Péter meglátta a tükörben Magyar Pétert. És Magyar Péter, Magyar Péter, Magyar Péter, Magyar Péter… Ezzel párhuzamosan a magát magyar nemzeti kereszténynek tartó globalistákat szolgáló jobboldali médiahálózat úgy próbálja lerázni magáról a Fidesz-akolból elszabadult Magyar Pétert, mint kutya a bolhát. A Magyar Nemzet propagandistái is úgy viselkednek, mintha közük se lett volna a szélhámoshoz, pont úgy reagálnak, mint a vadőrnek a cigány, amikor elcsípik a vállára vett vaddisznóval. – Hé, cigány, mi az ott a válladon? Gazsi rémülten sikoltott egyet, ledobta magáról a tetemet, és azt üvöltötte: – Úriszten, úriszten egy vaddisznó! Isztenem, szegítsz! Rám mászott egy vaddisznó!
Molnár Tamás filozófus a Liberális hegemónia című művében azt írja: „Értelmünk természetes törekvése, hogy megértse a körülöttünk lévő világot ugyanúgy mint azt, melyet a lélek legmélyének nevezünk. Ugyanez a törekvés késztet eligazodni a társadalom tényei, szerkezete, kimondott és kimondatlan ítéletei között, amelyek éppúgy be vannak ágyazva a dolgok természetébe, mint anyagi környezetünk: a városok és a mezők, a folyók és a fák. Így aztán az is természetes, hogy átfogó képet alkotunk a társadalomról egy olyan modell szerint, mely azt felfoghatóvá teszi – mindig készen rá, hogy igazítsunk ezen a modellen, ahogy látásmódunk teljesebbé és igazabbá válik.”
Molnár Tamás fenti mondatai nem vonatkoznak mindenkire, csak a gondolkodó kisebbségre. Még azoknak is, akik törekednek rá, nincs ma nehezebb dolguk, mint megérteni a körülöttünk lévő világot. Percről percre ömlenek ránk az egymásnak ellentmondó, érzelmeket befolyásoló információk. Ezzel párhuzamosan társadalmunk legnagyobb többségének nemhogy nem az a természetes törekvése, hogy megértse, mi van körülötte, hanem pont az ellenkezője. Nem akar érteni semmit, hiszen a tömegembernek nincs értelme, nincs véleménye, nincsen gondolata, képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, a valósat az illúziótól. A tömegember szlogenekre reagál, a tömegember politikusa szlogeneken keresztül kommunikál híveivel, a tömegembert szlogeneken keresztül irányítják. Mindeközben a tömegember meg van győződve arról, hogy megtéveszthetetlen egyéniség, aki a lehető legbölcsebben látja a jövőt, felelősségteljesen dönt, széles látókörrel bír. Ennek paródiáját mutatta be kíméletlen iróniával a Brian élete című film több epizódja.
Ennek a tömegnek most Magyarországon új prófétája van. Nem az együgyű, Brian-féle jelenség, aki a filmben menekül a messiási szerepből, hanem egy olyan kreatúra, aki, mint egy prostituált rúdtáncos, kéjesen enyeleg a látványra vágyó tömeg alantas ösztöneinek.
A gondolkodó kisebbséget joggal tölti el aggodalommal az, ami történik, hiszen volt már jó néhány hasonló próféta a magyar történelemben, akik szent küldetéssel, a tömegekkel a hátuk mögött álltak neki a régi rend teljes lebontásának, aminek szörnyű katasztrófa lett a vége. Károlyi Mihály esete intő példa a jelennek is. Raffay Ernő egyedülálló kutatásából pedig ma már azt is tudjuk, a nárcisztikus gróf mögött a tömegek árnyékában a világtörténelem legsötétebb erői álltak, ők faragtak a fogyatékos, bosszúra vágyó gonosz jellemből egy államférfinak kinéző szuperhőst. Pedig valójában Károlyi csak egy öntudatlan gólem volt a sátáni erők szolgálatában.
Ma a helyzet sok szempontból súlyosabb, mint 1918-ban. Akkor a tömegember Károlyival az élen kibillentette ugyan a rendet a normális kerékvágásból, de azt követően, még ha ideiglenesen is, de sok minden visszaállt a régi mederbe. Olyan mélyen lappangó társadalmi erők keltek életre egyik percről a másikra, akikkel a káosz rövid tobzódását sikerült a pokol kapui mögé visszaparancsolni. 1918-ban, 1919-ben sok minden elveszett, de a remény megmaradt, a hit is erősebb lett, így hosszú távon a kilátások sem tűntek rossznak.
Most viszont a kilátások rövidtávon is igen rossznak tűnnek. 2010 előtt, a Fidesz hatalomra jutása környékén a politikai elit meg kellett hogy feleljen egy minimális morális feltételnek. A folyamatos hazudozást, a mérhetetlen korrupciót egy ideig eltűrte ugyan a társadalom, de az úgynevezett őszödi beszéd 2006-ban pecsétet tett a globalisták balliberális politikai karrierjére.
Jól emlékszem, amikor 2003 februárjában, még az újságírói pályafutásom kezdetén a Magyar Nemzet szerkesztőségben felvettem egy telefont, a másik oldalon egy neve elhallgatását kérő hang elmondta, hogy Kiss Elemér, Medgyessy Péter kormányfő helyettese, kancelláriaminiszter, a tárcavezető volt ügyvédi irodájával kötött néhány milliós szerződést. Majd tippeket adott, miként tudok rá bizonyítékot szerezni. Még aznap kiderítettem az esetet, néhány nappal később Kiss Elemér távozott a kormányból. Medgyessy nem tűrte meg ezt a helyzet sem. Mint mondta: „bár a szerződéskötések törvényesek voltak, a jog és az erkölcs szabályai közül mindig a szigorúbbat kell figyelembe venni, és ez esetben az erkölcsi szabály a szigorúbb.”
Mára még a Plútó is közelebb került a szocialisták egykori erkölcséhez, mint a magát magyar nemzeti keresztény konzervatívnak tartó politikai elit. Mostanra a lopás, a korrupció, az aljasság relativizálva lett a Fidesz-KDNP szavazói számára is, nem bűn, nem kell számon kérni, nem kell vele foglalkozni. Az elmúlt 15 évben szocializálódott fiatalok százezrei számára a magyarság, a kereszténység, a polgári konzervatív oldal egyet jelent a bunkósággal, a primitívséggel, a képmutatással, a velejéig romlott, hazug, tolvaj, korrupt politikai rendszerrel. Azt a gátlástalanságot, ami korábban a balliberális oldalt jellemezte, a magát magyar nemzeti keresztény konzervatív oldalnak tartó erők tökélyre vitték. Joggal dühösek a tömegek a szemüket is kilopó álszent képmutató maffiarendszerre.
Ebben a politikai helyzetben, amikor az aljasság nem ismer határokat, a szélhámosság minden képzeletet felülmúl, ekkor tűnt fel a megváltó szerepében Magyar Péter. A tömegembernek már semmilyen erkölcsi aggálya, elvárása sincs vele szemben, mindegy, hogy milyen eszközzel, csak, mint Károlyi Mihály, számolja fel a múlt rendszerét.
Károlyi is annak az arisztokráciának volt a tagja, amelynek a felszámolását, az előjogainak a megszüntetését hirdette. Károlyi Mihály a liberális dualizmus vadhajtása volt, Magyar Péter már a Fidesz politikai terméke. Kitartottja, prostituáltja volt annak a rendszernek, ahová csak születni lehet. Magyar Pétert addig nem zavarta sem a beteges korrupció, sem az egész rendszer gátlástalansága, amíg meg nem sejtette, hogy a felesége révén szerzett előjogait el fogja veszíteni. Ha Mészáros Lőrinc, akinél nemrég állásért kilincselt, megfizeti, a prostitúció a részéről mehetett volna tovább. Nem érdekelte volna senkinek a gondja, baja, hiszen Magyar Péter egy ízig-vérig gátlástalan, velejéig romlott Thomas Mann-i regényfigura volt, pontosan olyan, mint Felix Krull az Egy szélhámos vallomásaiban.
A gondolkodó kisebbség értetlenül áll az események előtt. Vajon tényleg igaz, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, prostituáltból a legjobb feleség? Ennyire kifordult volna magából a világ? Nem zavar senkit, hogy eddig Magyar Péter egyetlen bejelentésének sem lett következménye? Pedig azt ígérte, olyan bizonyítékai vannak, hogy napokon belül lemond a kormány, mert nem tehet mást, Rogán Antalnak pedig menekülnie kell, ha nem akar börtönbe kerülni. Még egy takarítót sem rúgtak ki a nagy leleplezése után. Na de ki emlékszik már erre? Újabb és újabb feltárásokkal bombázza a közvéleményt, most már a közröhej szintjén teregeti ki a bizalmasnak feltüntetett információkat, és nem röhögi ki senki, amikor drámai hangon bejelenti: pontosan tudja, hogy hetente egyeztet egymással Dúró Dóra, az Országgyűlés mi hazánkos elnöke és Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. A tömeg számára lényegtelen, hogy ez nem igaz, de ha néha egyeztetnek is egymással, azzal mi a gond? Igen, a pártok képviselői között néha szoktak egyeztetések lenni. Mióta feltalálták Athénban a demokráciát, azóta ezt úgy hívják, hogy politika. Ennek a szupertitkos dokumentumai ott vannak Arisztotelész műveiben. De hát mit tud Magyar Péter és a tömegember Arisztotelészről?
Sokakban joggal merül fel a kérdés, hogy a tömeg miért választ magának ilyen alantas figurákat. Miért bízik abban, miért hisz annak, aki elárult eddig mindent, amihez köze volt?
Mint sok mindenre, erre is van magyarázat. Mattias Desmet, a mai tömeglélektan legismertebb professzora A totalitarizmus pszichológiája című könyvében erről így fogalmaz:
„A tömeg mindig figyelemre méltó hajlandóságot mutat arra, hogy megbocsásson a vezetőinek. A manipuláció és a hazugság minden kétségbevonhatatlan bizonyítékát olyan mondatokkal próbálják megmagyarázni, mint „Lehet, hogy aljas, de okos” és „Végül is a mi érdekünkben teszi”. „A totalitárius tömegvezetők propagandájukat arra a helyes pszichológiai feltételezésre alapozzák, hogy megfelelő körülmények között az emberekkel a legelképesztőbb állításokat is el lehet hitetni, és abban bíznak, hogy még ha cáfolhatatlan bizonyítékot kapnának a hazugságról, a tömegek akkor is inkább a cinizmusban keresnének menedéket; tehát ahelyett, hogy elhagynák az őket eláruló vezetőket, inkább azt hangoztatnák, hogy mindvégig tudták, hogy az állítás hazugság, és tovább csodálnák vezetőiket a felsőbbrendű taktikai képességeikért.”
Pontosan ez a pszichológiai magyarázata annak, miért nem érdekli Magyar Péter híveit, hogy pártjának alelnöke a kommunista diktatúra besúgója volt, aki a közeli ismerőseit, barátait is feljelentette, majd egy szállodai szobába ócska piti tolvaj módjára surrant be, hogy meglopjon egy külföldi vendéget.
Ez a magyarázata annak, hogy tömegek ájuldoznak képmutatói nagylelkűségén, amikor az egyik szemüvegét elárverezi egy bajban lévő család javára. Senki nem kérdez vissza, hogy korábban, amikor a végrehajtó maffia gyerekes családok ezreit tette az utcára Magyar Péter és kedves igazságügyi miniszter felesége asszisztálása mellet, akkor bizony miért nem voltak fontosak a bajban lévő családok?
Senki nem kérdez rá, hogy a magyarokért küzdeni akaró Magyar Péter mellett mit keresnek olyan erkölcsi hullák, akiknek Magyarország szégyen.
Magyar Péter imádói nem foglalkoznak azzal, hogy sötét múltú amerikai érdekeket szolgálók hada építi Magyar Péter dobogóját, azt a politikai rendszert, amelynek legelső áldozatai pont azok lesznek, akik annak uralomra jutását segítik.
Senki nem aggódik azon, hogy napról napra, mint pók a hálóját, körénk fonják azt a totális diktatúrát, amely a digitális állampolgárság, a digitális pénz, a WHO-pandémiaszerződés keretében a szabadságunk teljes felszámolását tűzte ki célul.
Senki nem akarja látni, hogy globális amerikai háborús hiénák, a Covid-diktatúra haszonélvezői, a globális tech-cégek algoritmusai gondoskodnak arról, hogy el legyen nyomva minden hang és információ, ami a nárcisztikus pszichopaták hatalomra jutásának esélyeit csökkentené.
És vajon mindezek hogyan illenek bele abba a jövőbe, amely mindannyiunkra vár? Kizárólag jellemtelen senkik, morális trágyadombok, szélhámosok, pitiáner senkiháziak lesznek a jövő politikai elitjei? Ezt kell megszoknunk, elfogadnunk? Csak zsarnok és zsarnok között tudunk választani?
Sajnos a helyzet még ennél is rosszabb.
A Hannah Arendt filozófus által 1951-ben előrevetített disztópikus jövőkép mintha betűről betűre teljesedne be. Akkor a szerző úgy látta, a nácizmus és a sztálinizmus bukása után egy mindent megfigyelő újfajta totalitarizmus fog kialakulni, amelyet unalmas bürokraták és szürke technokraták vezetnek majd. Ez a világ brutalitásban minden korábbi diktatúrát túlszárnyal majd. Mint írja: „A totalitárius rendszer ideális alanya nem a meggyőződéses náci vagy a hithű kommunista, hanem egy olyan valaki, aki számára a tény és a fikció, az igaz és a hamis közötti különbségtétel többé nem lehetséges. (…) A tömegember legfőbb jellemzője nem a brutalitás vagy a maradiság, hanem az elszigeteltség és az egészséges társadalmi kapcsolatok hiánya.”
A tömegember uralomra jutását, azt a kort, amelyben most élünk és a közeli jövendőt, amelyben élni szeretnénk, a baloldali Herbert Marcuse 1964-ben megjelent Az egydimenziós ember című alapművében hátborzongató módon fogalmazta meg. Mint írta, a jövendő társadalmában a vezetői uralom átváltozik adminisztrálássá, az országok vezetői úgy működnek majd, mint a globális cégek igazgatótanácsai. A szabadság nélküliséget számos kényelmi berendezkedés alakjában fogadtatják el. Olyan fórumokon döntenek az életünkről, amelyek felett az egyének semmiféle ellenőrzést nem gyakorolhatnak. A szolgaság új formája, hogy az emberek eszközként, dologként léteznek. Az ember eldologiasodik, függőségbe kerül az őt uraló totalitárius rendszertől, amelyet mindenáron megvéd.
Korunk egyik legbátrabb pszichológusa, Mattias Desmet külön könyvet szentelt a Hannah Arendt által megírt jövőképnek. A totalitarizmus pszichológiája című művében arra mutat rá, hogy a globalizáció az embert biológiai „organizmussá” degradálja. Ez egy olyan folyamat, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az ember szellemi, szimbolikus és erkölcsi dimenzióját, ezáltal lehetetlenné teszi az egyéni kapcsolatokat. Végül az ember elszigetelődik embertársaitól, valamint a természettől; az egyén nem rezonál többé az őt körülvevő világgal, és emiatt atomizált szubjektummá válik, ezért olyan könnyen irányítható, manipulálható.
Thierry Baudet A Covid rulett – A globalista hatalomátvétel és a nagy újraindítás című művében a minden állampolgárt ellenőrző technológiai cégek diktatúrájának riasztó valóságát mutatja be, és azt, hogy a Covid diktatúra mennyire felgyorsította ezt a folyamatot. Ezt akarja befejezni 2030-ra a globális elit a készpénz felszámolásával, a digitális állampolgárság kötelezővé tételével, a WHO-pandémiaszerződés bevezetésével. A globális elit a mindenkit megfigyelő, mindenkinek a szabadságát megszüntető újfajta totalitarizmusához unalmas bürokratákat és szürke technokratákat keres.
És most vessünk egy pillantást Magyar Péter csapatára, akik a mostani EP-választáson Brüsszelbe készülnek:
Első helyezett a Covid-diktatúra kitüntetett orvosa, második a MOME Technológiai Park volt igazgatója, ezt követi egy vezetőfejlesztési és esélyegyenlőségi tanácsadó, aki korábban a Shell Hungary igazgatósági elnöke volt. Az elmúlt években igazgatósági tag volt, a Magyar Ásványolaj Szövetségben és a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségben, a Holland-Magyar Kereskedelmi Kamarának pedig jelenleg is igazgatósági tagja. Negyedikként egy olyan személy szerepel, aki jogászként pénzügyi technológiai cégeknél és elektronikus hírközlési szolgáltatónál dolgozik szabályozási és product/termékfejlesztési területeken, meghatározóan külföldön: Bécs, Barcelona. Az ötödik személy a University of Cambridge-n szerzett mesterdiplomát, aki nemzetközi jogászként a Meta jogtanácsosa 2020 óta. Korábban gyakornokként dolgozott az Európai Bizottságban is. A hatodik jelölt 2014 óta Magyarországért és Luxemburgért, a kohéziós politikáért és Európai Szemeszterért felelős referensként dolgozik az Európai Bizottságban. A hetedik pályázó az Európai Unió Bizottságában dolgozik 2020 óta, a gazdasági és pénzügyi ügyekért felelős főigazgatóságon. A nyolcadik jelölt 2023 óta az Európai Innovációs és Technológiai Intézetben dolgozik a következő EU kutatási- és innovációs (K+I) keretprogramhoz való kapcsolódás stratégiai előkészítésén. Jogász végzettségű, 2015 és 2023 között Brüsszelben dolgozott. A kilencedik akarnok fizikusként végzett a University of Cambridge-en, előtte pedig a BME villamosmérnöki szakán szerzett diplomát. Jelenleg a Cambridge-en dolgozik, előtte a CERN-ben volt főmunkatárs. Végezetül a lista tizedik helyén szereplő személy vállalkozási tanácsadóként dolgozik, aki korábban Bécsben és Szaúd-Arábiában is volt projektmenedzser és üzleti menedzser. Vállalkozás szakon végzett a University of Cambridge-n.
Ez a névsor Magyar Péter nárcisztikus személyénél is riasztóbb. Kivétel nélkül mindannyian a globális óriáscégek, hálózatrendszerek ügynökei, lelketlen bürokraták, lélektelen technokraták, biológiailag kitenyésztett robotok. Embernek néznek ki, de valójában már régen nem azok. Szélhámosként vannak bekötve a globalisták fogataiba.
Az új globális uralmi rend bekövetkezte Magyar Péterrel vagy nélküle, elkerülhetetlennek tűnik. Az ezzel szembeni küzdés reménytelensége a legerősebb lelkekben is megingathatja a hitet. Pedig a hitnél erősebb fegyver nincs, ha ez meggyengül, önként mondunk le a győzelemről. Ha valakinek gyenge a hite, az sohasem teljesítheti ki saját életének értelmét, annak esélye sincs a mai káoszvilágban. Ma nem a tömeggel szemben kell küzdeni, hanem az a legnagyobb kihívás, hogy megtalálják egymást a gondolkodó emberek, és megőrizzék a tiszta tudatukat. Korunkban csak a „seregtoborzás” zajlik a későbbi csatához, amiben a tiszta tudatnak stratégiai jelentősége lesz.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
