Egyszer az autógyáros Weisz így panaszkodott az egyik barátjának: kedves Kohn, kiszámoltam, hogy ha az alkalmazottaim nem késnének naponta fél órát a közlekedési dugók miatt, havonta ezerrel több autót tudnék gyártatni!
A kapzsiság dilemmájának klasszikus zsidó vicce új formában, de a régi értelemmel ismétlődött meg a debreceniek számára. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a világ egyik legkörnyezetszennyezőbb beruházása melletti érvként a napokban úgy fogalmazott: „aki az akkugyárak ellen küzd, a környezetvédelem ellen küzd”, és „idegen érdekeket szolgálnak, akik az elektromos akkumulátorgyárak magyarországi telepítése ellen hergelnek.”
Természetesen neki eszébe sem jutott, hogy poénkodjon, halál komolyan gondolta, mint ahogy nemrég ezt is: „A vakcina jelenti az igazi megoldást a koronavírus-járványra”, „Magyarország nemzeti érdeke, hogy felgyorsítsa a beoltást” és „csak az oltás véd meg minket a járványtól.” Ennek hangoztatásával a legnagyobb terrorral kényszerítették az embereket egy olyan kísérleti szer beadására, amelynek titkosak voltak a szerződései, a klinikai vizsgálati eredményei, amelyért senki semmilyen felelősséget nem vállalt, amelynek a következményeit az ország lakossága még fel sem fogta idáig.
A debreceniek biztosak lehetnek afelől, hogy ugyanezzel a terrorral fogják megkezdeni az akkumulátorgyárral szembeni ellenállás felszámolását. A helyiek pedig hamarosan megbarátkozhatnak az ázsiai vendégmunkások szokásaival is, akik ezerszámra árasztják majd el a cívisváros környékét, mert hogy azokkal fogják elvégeztetni a munkát a magyarok földjén, arra mérget vehetnek. Pont ugyanez a helyzet a gödi akkumulátorgyárban, ahol a 3600 munkásból mindössze 94 (!) helyi, a nagy része ukrán és ázsiai.
„Ha sok pénzről van szó, az igazság veszélyben van!” – írja Judy Mikovits A korrupció pestise című leleplező könyvében az egészségügyet behálózó üzleti érdekekről. Az akkumulátorgyár pedig ugyanúgy egészségügyi kérdés, hiszen környezeti szempontból visszafordíthatatlan változásokat eredményez a természetben, ezen keresztül az emberek egészségében is.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a tegnapi kormányinfón megerősítette: nem tartja szükségesnek a népszavazást a debreceni akkumulátorgyár ügyében.
Ne legyen kétsége senkinek, a kormány mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza azt, hogy a helyi emberek, akiknek az életéről van szó, ne szólhassanak bele a saját jövőjük alakulásába. Mert ez csak akkor fontos, ha eljátsszák a magyar nemzeti keresztény színjátékot.
A Fidesz pontosan tudja, hogy egy népszavazás meg fogja vétózni a környezetszennyező beruházást. És hogy honnan tudja? Nem is olyan régen, pont a Fidesz referenduma tett keresztbe egy hasonló projektnek.
„Népszavazást akar a Fidesz a gumigyár ellen” – 2008. május 30-án ezzel a címmel jelent meg az MTI híre szinte valamennyi hazai újságban.
Mivel kordokumentumról van szó, így teljes terjedelmében közöljük:
És most emeljük ki külön, mi volt a Fidesz problémája:
Hát nem érdekes? Ugyanaz a három fő pont, amelyet most a debreceniek hangoztatnak, és amit a Fidesz elutasít.
2008-ban az indiai beruházást a Fidesz megbuktatta, már népszavazásra sem volt szükség, a gumigyár önként elállt a terveitől. Mesebeli naivság kell ahhoz, hogy valaki most arra gondoljon, a Fidesznek a környezetvédelem volt a fontos. A fenét! Akkor is közismert volt, hogy ilyen jellegű beruházásoknál az erőpozícióban lévő pártok között is járkáltak a táskás emberek, és nyugodjanak meg, nem befizetni való sárga csekkeket osztogattak. Csakhogy a Fidesz kimaradt a buliból, így ha már nem táncolhattak ők is, jó érzékkel kapcsolták rá a villanyt a másik társaságra.
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után az indiaiak visszajöttek, akár a bumeráng, és mint a Télapónak, „az arra érdemesek számára” volt zsákjában minden jó. A magyar nemzeti keresztény konzervatívaknak pedig közismerten meglágyítható a szívük, ha megfelelő összeg húzza a zsebüket.
Aztán lássuk a bibliai csodát: az indiaiak 2014-ben bejelentették, hogy mégis építenek gumigyárat Magyarországon. És most fogózkodjanak meg: ehhez Orbán Viktor kormánya 29 milliárd forintos állami támogatást adott! Mindezt annak a cégnek, melyet pár évvel korábban a magyarok egészségéért aggódva elüldöztek. Ekkor már Orbán maharadzsának nem számított sem a környezet, sem a lakosság, és nem aggódott az ivóvízbázisért sem. És mit ad Jehova, az eset elkerülte a környezetvédelem és az ivóvízbázisért aggódó Teréz anya Áder János államfő mindenre kiterjedő figyelmét is. Akárcsak a mostani debreceni akkumulátorgyár ügye.
A Fidesz számára a csúnya, gonosz, környezetszennyező, a magyarok egészségét veszélyeztető Apollo Tyres hirtelen megszépült, mint Mészáros Lőrinc, amikor megtudta, hogy Várkonyi Andrea nem a pénze, hanem az intellektusa miatt szeretett bele. És természetesen Orbán Viktor sem a „guruló dollárok” miatt avatta fel személyesen (!) az Apollo Tyres gyöngyöshalászi üzemét.
Napjainkban Debrecen, a fideszes fellegvár megtapasztalhatja az ősi intelmet: mi az ördög legnagyobb jutalma? Maga az ördög!
Kárörvendés helyett viszont érdemes arra gondolni: Debrecen most egy olyan helyszín, amelyre mindenkinek figyelnie kell, mert ami ott megtörténik, az meg fog történni máshol is. Talán nem kellene bevárni azt, amit egy öreg indián mondott: „Ha majd kivágtad az utolsó fát, és megmérgezted az utolsó folyót, kifogtad az utolsó halat, rájössz, hogy a pénz nem ehető.”
(Forrás: Magyar Jelen)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
