(…) A kormánypárti képviselőket rövid pórázon tartják az ülésteremben, úgyhogy bekiabálások nem voltak. Engem elsősorban Orbán Viktor reakciója lepett meg, amikor a szemébe mondtam, hogy ennek a törvénynek nem az általam amúgy nagyra becsült TASZ vagy Helsinki Bizottság lesz a legnagyobb vesztese, hanem azok a kisebb vidéki szociális szervezetek, amelyek rákos betegeknek, autizmussal élőknek, időseknek vagy éppen egyedülálló anyáknak segítenek. A miniszterelnöktől megszokhattuk, hogy a vitapartnerére való reagálása valamilyen oda nem illő vitriolos hozzászólásban merül ki, vagy ha ignorálni akarja a másik felet, egyszerűen a papírjaiba bújik.
Most viszont ténylegesen bámulta az elé tartott listát, és egyértelműen a meglepettség tükröződött az arcán. Egyébként nem csináltam mást, mint felmentem a Norvég Civil Alap honlapjára, és kinyomtattam a támogatottak jegyzékét. Nem mindegyiküket érinti közvetlenül a megbélyegzés, viszont a vegzálás miatt a Norvég Alap inkább kivonul az országból, tehát mindegyikük támogatás nélkül marad. Ez az a közvetett katasztrofális hatása a törvénynek, amiről Orbán nem hajlandó beszélni.
MN: A miniszterelnök mondott bármit is?
SZT: Nem, de a szavazás előtt, amikor a civilek kérésére kiosztottunk szív alakú matricákat a képviselőknek, odamentem hozzá, hogy adjak neki is egyet. Azt mondta, hogy senkitől nem fogad el szívet. Három évvel ezelőtt, amikor az uniós zászló helyére a székely zászlót tűzték ki a Parlament épületére, átnyújtottam az ülésteremben Orbánnak egy uniós zászlót, hogy tegyék vissza. Ő minden ellenkezésem dacára, bagatellizálva a gesztusomat, kezet csókolt nekem. Most emlékeztettem erre az esetre, mondván, ha már ez megtörtént, akkor legalább fogadja el tőlem a matricát.(…)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
