Szentgotthárdra érkezve egy békés kisvárosban találtuk magunkat, ahol álmoskásan zajlott a délutáni élet. Nagyjából fél 3 magasságában viszont elkezdtek kirajzani a pszichiátriáról a betegek, valakik a főbejáraton, valakik a betonkerítésen átmászva közlekedtek, táskányi üveggel visszatérve.
Mi történik?
Lábodi Gábor a Jobbik önkormányzati képviselője, szerinte addig nem volt probléma az intézménnyel, amíg fővárosi fenntartás és szentgotthárdi vezetés alá tartozott. Az igazgató egy helyi lakos volt, aki szívén viselte a kezeltek sorsát. A fenntartó-váltás után jöttek a gondok. Az intézményt átvette az állam, a régi vezető nyugdíjba vonult, a helyére lépő új szemléletet vezetett be. Ennek a végső lökést a 2015-ös ombudsmani jelentés adta meg.
Korábban is jellemző volt, hogy kijárkáltak betegek a városba, de, ha bármilyen atrocitást követtek el, szankciókkal szembesültek. Aki súlyosan agresszív cselekedetet hajtott végre, akár elzárással is büntethették, előfordult az is, hogy megvonták a kimenőt a problémás illetőtől. Az ombudsman embertelennek és megalázónak nevezte ezt az eljárást, elítélte a kimenő-megvonásos büntetést. Bár tisztségéből fakadóan csak ajánlásokat tehet, ezután elkezdett kialakulni egy párhuzamos társadalom az intézmény falain belül.
Előtte sokszor felügyelettel jártak kint a betegek és szankciókat kaptak, ha balhéztak. Most már szabadon járkálnak, mindenki oda megy, ahova akar. Ha a portán nem jutnak át vagy piát akarnak bevinni, kimásznak hátul a betonkerítésen, mert nincs biztonsági ember, aki szemmel tudná tartani őket, irgalmatlan nagy a munkaerőhiány. Következményektől senkinek nem kell tartania.
Az intézmény háta mögött a betonkerítés a Rába-partján fut, belső felén több helyen ki van bontva a sövény, néhány lakó is itt szokott ki- és bemászni. Hivatalos kimenő délután fél 3 magasságában van, de a portán legálisan alkoholt nem vihetnek be az intézménybe. Amikor ott jártunk két kezelt is kimászott a kerítésen és egy táskányi üveggel érkezett vissza. Valamelyikük kétszer is fordult, egy csomagot csak beadott a belül várakozónak, majd visszatért egy újabbal. A sörös dobozokat és különböző piás üvegeket a kerítés mellé dobálják. Ez a történet azért is veszélyes, mert többen valószínűleg gyógyszeres kezelés mellett fogyasztanak alkoholt.
A városban történtek már atrocitások. Lábodi elmondása szerint van például olyan beteg, akinek az a kényszerképzete, hogy meg akarja menteni a gyereket, aki épp a szüleivel van. Többször előfordult már, hogy kikapta a gyereket a babakocsiból. A bolti lopások rendszeresek, az eladók sokszor már nem értesítik a rendőrséget, csak elzavarják az illetőt, aki másnap visszamegy az üzletbe.
Nehéz velük kommunikálni
Az intézmény nem igazán hajlandó együttműködni a városvezetéssel. Lábodi tagja a helyi bűnmegelőzési- és rendvédelmi bizottságnak, az intézet elöljárói rendszeresen meghívást kapnak az ülésekre, de senki nem jelenik meg részükről, mondván, hogy a belső vizsgálat ideje alatt nem tudnak számot adni ezekről az ügyekről. Csakhogy a Jobbik képviselője szerint ez a belső vizsgálat nagyjából három éve zajlik már. Az önkormányzatnak egyébként nincs különösebb ráhatása arra, hogy egy állami intézményben mi történik.
További probléma, hogy a városra kettő mentőautó jut, az egyik kapacitását szinte teljesen leköti az intézmény. Bana Tibor, a Jobbik országgyűlési képviselője már nyújtott be költségvetési módosító javaslatot, hogy legyen egy plusz autó, személyzettel együtt, de ez nem valósult meg.
Mi zajlik a falakon belül?
Klujberné Bella Elvirát sikerült megszólaltatnunk, aki 1990-től több mint két évtizeden át dolgozott az intézetben. Jelenleg szociális munkatárs egy szombathelyi idősek otthonában, Szentgotthárdról végül áthelyezést kért, el akart jönni onnan. Elmondása szerint a jelenlegi intézményvezetés nincs a helyzet magaslatán, abszolút káosz uralkodik. Szerinte a munkavállalók távozása a személyi- és anyagi helyzet következménye, de más problémák is vannak, amiket így foglalt össze:
„Aki ott hivatással dolgozott, nem tudja a nevét adni ehhez.”
Egy másik, intézménybeli viszonyokat jól ismerő forrásunk szerint amíg a fővároshoz tartozott a létesítmény, mind morálisan, mind anyagilag jól működött a rendszer – ahogy azt Lábodi Gábor is mondta. Azóta viszont kezelhetetlenné vált a munkaerőhiány, aminek következtében az ott élőket figyelő kontroll is elveszett.
„Nem lehet elvárni egyetlen nővértől azt a munkát, amit korábban öten csináltak”
– mondta. Különösen súlyos a szakképzett munkaerő hiánya, a megfelelően képzett nővérek inkább átmennek az egészségügybe, mert az valamivel jobban fizet.
Névtelenséget kérő megszólalónk is kiemelte az ombudsman hozzáállását, ami szinte teljes szabadságot biztosít a bent élőknek, akik között súlyos pszichiátriai betegek is vannak, bűncselekményt elkövetett kényszergyógykezelés alatt állókkal együtt. Alanyunk kihangsúlyozta, hogy a dolgozókat nem lehet támadni, ők a lehető legtöbbet teszik annak érdekében, hogy működőképes legyen az intézmény. Megfelelő létszám nélkül viszont lehetetlen az elvárt szintet tartani, különösen akkor, ha egy nővérre akár 70-80 beteg is juthat.
A riportot az N1TV-vel közösen készítettük, a videójuk itt látható:
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
