Szabadidőnek azt nevezzük, amikor a társadalmilag kötött – a munkahelyen vagy az iskolában töltött – időn túl fennmaradó időben az érdeklődési körünknek, a hangulatunknak és az érzéseinknek megfelelő tevékenységekkel foglalkozunk. A fogyatékkal élő gyerekek számára különösen fontos, hogy legyen valamilyen hobbijuk.
A szabadidő eltöltése lehet aktív és passzív, és nemcsak lehetőséget nyújt a pihenésre, szórakozásra, illetve az egyoldalú tevékenységek kompenzálására, hanem lehetőség arra is, hogy tökéletesítsük, alakítsuk tudásunkat, képességeinket és készségeinket, illetve a társadalom különböző területeit ismerjük meg. Továbbá, gazdagíthatjuk belső világunkat, kiélhetjük magunkat emocionálisan, erősíthetjük az önbizalmunkat, kielégíthetjük lelki szükségleteinket. A megfelelő szabadidős tevékenység kiválasztásával játékosan, észrevétlenül nevelhetjük és rehabilitálhatjuk gyermekeinket, elősegíthetjük a beilleszkedésüket valamely csoportba, megtaníthatjuk őket kapcsolatokat és barátságokat kialakítani, gyakorolhatják a szociális készségeket, fejleszthetik kommunikációs készségeiket.
A szellemi munkát végző emberek szívesebben töltik szabadidejüket aktív pihenéssel. Mások, akik fizikai munkát végeznek, előnyben részesítik a passzív eltöltését a szabadidejüknek, mint például a tévénézést, olvasást.
A szabadidős tevékenységek minden ember életében rendkívül fontosak, és ez különösen érvényes a valamilyen fogyatékkal élőkre vagy egészségkárosultakra, ugyanis minden egyes aktivitás, mely felkelti az érdeklődésüket, fejleszti valamilyen képességüket, kizökkenti őket a semmittevésből, nagyon fontos aktivizáló elem az életükben. A szabadidős tevékenységeknek és a hobbiknak köszönhetően a testi-lelki problémákkal küszködők nemcsak túlélik, hanem átélik és élvezhetik a mindennapjaikat. A fogyatékkal élő gyerekeknek ugyanúgy vannak álmaik, mint egészséges társaiknak. Bizonyos dolgokat – egészségi állapotuk miatt – értelemszerűen nem lehet teljesíteni, de a megfelelő tevékenység kiválasztásával mindenképpen színt lehet vinni az életükbe.
A leggyakoribb probléma az szokott lenni, hogy maguk a szülők sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy a hozzáférhető szakkörök, hobbik közül melyek alkalmasak. Például a tolókocsihoz kötött gyerekek festhetnek, sakkozhatnak, énekelhetnek, kézműveskedhetnek stb. Mielőtt azonban beíratjuk gyermekünket valamilyen szakkörre, mindenképpen előre tájékozódni kell arról, mennyire akadálymentes a tevékenység helyszíne, szükség esetén tudnak-e segíteni csemeténknek, vihet-e magával személyi asszisztenst vagy saját segédeszközöket stb.
Sok szülő két szélsőséges megoldás közül szokott választani: vagy nem enged meg semmit, vagy betáblázza gyermeke szabadidejének minden percét. A szabadidős tevékenységnek a gyermek szükségleteihez és adottságaihoz, tehetségéhez kellene igazodnia, és nem a szülők ambícióiról vagy beteljesületlen vágyairól kellene szólnia. A család anyagi helyzete sem elhanyagolható szempont, ugyanakkor sok minden megoldható minimális költséggel. Mielőtt beíratjuk valahová a gyermekünket, tanácsos előre tájékozódni a szakkört vezető pedagógusról (hány éve vezeti a szakkört, mennyire népszerű az általa vezetett tevékenység, milyen eredményeket ért el, mire lehet számítani a tanév végén), valamint arról, hogy mennyibe kerül, és a tandíjon kívül mi szükséges a tevékenységhez.
Az év elején minden gyerek átvehet(ett) az osztályfőnökétől az idei évre szóló oktatási utalványt, melyet olyan szakkörre válthat be, amilyenre akar. A saját iskolájában biztosan felhasználhatja az utalványt, de némelyik szabadidőközpont is elfogadja. A művészeti alapiskolákban és a magániskolákban el szokták utasítani, ott saját csekket adnak.
Nagyon fontos szempont, hol zajlik a szakkör. Az iskolai foglalkozások nagy előnye, hogy nem kell külön elmenni valahova a gyerekkel; időt és pénzt spórolnak, ráadásul ismerős helyen, ismerős emberek között foglalkozhat olyasmivel, amiben örömét leli. Amire nincs lehetőség az iskolában, talán elérhető a közeli művelődési házban vagy szabadidőközpontban. Ha túl messzire kell menni, illetve a város különböző részeibe kell utazni, az időigényes és egy idő után nagyon fárasztó lehet.
A tanulás, az iskolán kívüli tevékenységek és a szakkörök mellett a gyerekeknek igazi pihenésre és szabad játékra is szükségük van. A legtöbb gyerek játszva pihen. A gyerekeknek ki kellene élvezniük a gondtalan gyerekkorukat, ezért meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy magukkal is foglalkozhassanak. Minden eset egyedi, de általánosságban elmondható: heti két szakkör rendszerint elég, három már sok lehet. A kicsiknek szükségük van szervezetlen időre is, amikor akár unatkozhatnak is, amikor saját maguk fedezhetik fel, mit is kezdhetnek a szabadidejükkel.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
