A középkori teológia két fontos kérdéséről már írtam:
- az embere szabad akarata és Isten mindenhatósága elvének ütközése, lásd „ha Isten tudja a jövőt, akkor az ember csak azt teheti, amit Isten előrelát”,
- az isteni mindenhatóság értelmezése, lásd „képes-e Isten olyan sziklát teremteni, melyet nem tud felemelni?”.
Íme egy harmadik kérdés: van-e Istennek szabad akarata?
A kérdés alapja az, hogy az embernek szabad akaratot adott Isten, ezért képes Isten ellen cselekedni, s ezért volt lehetséges Ádám bűne, tehát a jó ellen való cselekvés a szabad akarat következménye. Viszont a probléma: mivel Isten csak jót tesz, hiszen ő az abszolút jó, így tehát ő nem szabad, hiszen nem tud a jón kívül mást tenni.
Maga az egész kérdés valójában csak akkor problémás, ha a szavakat direkt félreértjük, pont ahogy a fenti „sziklateremtés” kérdésében.
A félreértés lényege: a „szabad akarat” szó jelentése.
Hiszen ha azt értjük alatta, hogy valaki bármit tehet, mindentől függetlenül, akkor nyilván nem létezik semmilyen szabad akarat.
Azoban még a jogban se ez az értelmezés: az számít szabad cselekedetnek, amit annak elkövetője külső hatástól függetlenül képes megtenni. Azt senki se gondolja, hogy tagadná a szabad akaratot az a tény, hogy az ember nem tud repülni (hiszen egy külső ok: biológiai képtelenség ebben gátolja), s az is, hogy pl. valakit elkábítottak, ezért nem tud felállni (hiszen itt is külső ok gátolja).
Azaz szabad akaratnak az számít, ha valakit nem gátol külső ok, s ezen belül képes bármit tenni. Hiszen belső függés mindig van: maga az ember döntési mechanizmusa is az, hiszen az egy lánc, melyben minden függ valami előzőtől. Lásd: felemelem a kezemet – mert meg akarom vakarni a fejemet – mert viszket a hajam – mert nem mostam napok óta a hajamat – mert lusta vagyok – mert a szüleim lustaságra neveltek – mert véletlenül ők a szüleim – mert a szüleim véletlenül összeismerkedtek, majd gyereknemzést határoztak el – stb.
S ez meg is oldja a kérdést: Isten mint abszolút jó csak jót akar, így szabadon cselekszik, hiszen belső természete szerint cselekszik, teljesen szabadon.
A tökéletes Ádám viszont akkor miért választotta a rosszat? – merül fel. A válasz itt csak az lehet: mert egy teremtmény tökéletessége mindig alacsonyabb fokú, azaz a tökéletes ember nem azonos, csak hasonló Istennel.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
