…A világ is forr, mert az amerikai milliárdos tervei szerint a kétpólusú világból, világkormány vezetésével, egypólusút igyekszik milliók halála és kiirtása révén megalkotni. (Az a milliárdos, aki gázkamrákban és krematóriumokban életüket vesztett hitsorsosait rabolta ki már tinédzserként.) Ennek a világméretű sátáni átszervezésnek a lépéseit éltük és eljük meg 1989-től napjainkig…
Nem hallgatunk az évszázados jó tanácsokra. Ha egy-egy bölcsességet idézünk, sokan legyintenek, mert letűnt idők, letűnt korok megállapításait ki veszi ma már komolyan. Pedig kéne… Minthogy az is szükségeltetnék, miszerint el kellene gondolkodnunk azon – és annak konzekvenciáin –, hogy kik és mikor vezették félre, tévútra az amúgy sem őszinte és tiszta rendszerváltást, amely voltaképpen nem volt más, mint a hatalom átalakítása… és nem váltása – Bush és Gorbacsov máltai megállapodása szerint.
Azonban ez a rendváltoztatás még adott némi reményt arra, hogy egy morálisan megújult, a nemzeti értékeket és érdekeket, hagyományokat és tapasztalatokat tisztelő és azok szerint újraépíthető országgá váljunk. Nem ez történt. Ugyanis a mai tüntetők szellemi elődei ebben a reményekkel teli időszakban megkezdték azt a rombolást, amelynek eredményét napjainkban tapasztaljuk. Hiszen egy hosszú, csaknem harminc éves, előre megtervezett folyamatról van szó. A világ urai már 1989. előtt tudták milyen lépésekben akarják megváltoztatni és saját torz képükre alakítani Európát. Ez az átalakítás nem egyszerű, hiszen százmilliókat kellett „agymosni”, a jólét és a szabadosság aljas és hamis ígéretével, s el kellett törölni azt a szellemi erőt, amelyet a kereszténység adott Európának, s amely által Európa erős és önmagát megvédeni képes földrésszé vált a Római Birodalom bukása és a népvándorlás befejezése után. Szent Benedek kolostorai voltak ennek az Európának a talpkövei, és fundamentuma. Ezt az alapot zúzta porrá napjainkra liberalizmus, s ez a megsemmisítő hadjárat kezdődött el, hatalmas energiákat befektetve a kommunista országok bekebelezésével 1989-ben.
Az egyház lerombolása a II. Vatikáni Zsinat ajánlásaival és Isten-liberalizáló tanaival indult, majd e tanok egekig dicsérése teljesen megváltoztatta az Egyház belső struktúráját, a papnevelést, a liturgiát, az Isten iránti feltételen alázatot, és a hódolat, mint szó is kikopott az egyházi szótárból. Mára e zsinat szomorú következménye, hogy liturgia csupán egy megemlékezéssé degradálódott, az egyházi zene felhígult, s ma már egyes papok azt hirdetik, hogy voltaképpen az Eucharisztia is csak egy kellék, egy mese. A hagyomány-hű katolikusság – hála Istennek – Európa szerte egyre erősödik, szemben a hivatalos, liberalizált egyházzal, amely a megsemmisülés útján van, minden suta és álpróbálkozás ellenére, hiszen a zsinati „eredmények” ostoba és ártó, méltatása, a hívek – e kérdést tekintve – teljes félrevezetésével máig folyik.
Ehhez nagyban hozzájárult VI. Pál pápa külügyminisztere, Casaroli érsek, aki KGB kém, és pedofil volt, aki a kommunista rendszerekkel kiegyezésre jutva igyekezett a nemzeti egyházakat lehetetlen helyzetbe hozni. Politikai irányultsága mindenben ellenkezője volt a XII. Pius-i kompromisszumot nem ismerő és a kommunista hatalmat el nem ismerő vatikáni politikával. Mindszentyt utolsó éveiben ez a politika megfosztotta az esztergomi érseki széktől, azzal a világgá kürtölt vatikáni hazugsággal, hogy a prímás maga mondott le. Ezt az érsek pontokba szedett és szintén a nemzetközi sajtónak átadott dokumentummal volt kénytelen cáfolni. Apró és jelentéktelennek tűnő intézkedések követték a magyar egyház 20. századi szomorú történetét. A papnövendékek kirúgása azon okból, hogy nem mentek el a békegyűlésekre, a korábban kommunista börtönt-járt idős papok állás nélkül hagyása, a legősibb, Szent István által alapított és Szent László által Váradra helyezett egyházmegye trianoni határok mentén való kettéosztása, az abortusszal kapcsolatos hallgatás, csak a jéghegy csúcsa volt az egyházrombolás terén. A zsinat és a Casaroli-féle Ostpolitik végül a mai csaknem visszafordíthatatlan helyzetbe taszította a magyarországi katolicizmust.
De térjünk vissza e kitérő után a politikához.
A hatalom átalakításának idején tapasztalt eufória láttán a liberális erők intenzív támadást intéztek, akárcsak napjainkban, a keresztény erkölcsök mentén újjáalakuló és tévesen magát szabadnak érző magyar emberek ellen. Feltették ugyanis a mindent felforgató körmönfont kérdést: Ki a magyar? Valamint megkezdték az antiszemita vád hangoztatását minden olyan kezdeményezés és ötlet ellen, amely a nemzet érdekét és megmaradását segítette volna elő. Antall kormányának bizonyítási kényszere minden nemzeti elgondolást sutba dobott, és a liberális erők a Mazsihisz támogatását élvezve derékba törték a tiszta szellemű, senki kárára, de az ország előrehaladását erősítő változtatásokat, amelyeket csak a rendszerváltás utáni második és harmadik Orbán-kormány erőfeszítései által válhatnak valóra, nem kis erőfeszítés árán, hiszen a liberálisok és a hazaárulók nem szűnnek meg a nemzet ellen acsarkodni. Mindez annak az erőtlen és idegen gazdasági érdekeket, idegen követeléseket teljesítő politikának tudható, amely az Antall- és Boross kormányok árulása által valósult meg.
A rablókapitalizmus, a visszaválasztott kommunista-liberális kormányok alatt a társadalmat szegénységbe döntötte, a mindennapi megélhetés reménye szertefoszlott, az egészségügyet szétverték, de helyette megoldást csak később, a már említett Orbán-kormányok tudtak biztosítani, ám nem lehet varázsütésre helyreállítani a kommunista diktatúra, majd a néhány liberálbolsevik kormány rombolását, ahogy nem tudjuk visszatenni a kasszába azt a 167 milliárdot sem, amit a Demszky-vezette főváros és a BKV vezetősége tüntetett el a 4-es metró építésekor.
Ma, amíg Bécsben migráns, tizenéves suhancok terrorizálják(!) a bécsi tömegközlekedési járművek utasait, Svédországot a pogány megszállók tartják a kezükben, Németországban már sportolókat akarnak felrobbantani és nők ezreit erőszakolják, Franciaországot a francia állami vezetők dobják a pogány betolakodók martalékául, addig Magyarország egyelőre biztonságban van, de az 1919-es proletárok utódai immár miniszterelnök-gyilkolásról, forradalomról, akasztásról ordítoznak, s diktatúrát kiabálnak, mert egy amerikai milliárdos ezért fizeti őket.
A világ is forr, mert az amerikai milliárdos tervei szerint a kétpólusú világból, világkormány vezetésével, egypólusút igyekszik milliók halála és kiirtása révén megalkotni. (Az a milliárdos, aki gázkamrákban és krematóriumokban életüket vesztett hitsorsosait rabolta ki már tinédzserként.) Ennek a világméretű sátáni átszervezésnek a lépéseit éltük és eljük meg 1989-től napjainkig. Volt ebben az időszakban minden: zsidózás, keresztényezés, kommunistázás és fasisztázás egyaránt. Ma pedig háború készül, mert a szlogenek ideje lejárt, s ma már világos, hogy annak a hatalomnak – amely egyszer a zsidókat, másszor a keresztényeket irtatja marionettfiguraként mozgatott fizetett áruló európai politikusaival –, elfogyott a türelme, s ma egyszerre mindent akar.
Népeket uszít népek ellen, s földrészek lakosságát deportálja látszólag önkéntes utazókként Európába, de gyilkosokat is hoz, akik megfélemlítik az európai társadalmakat. Magyarországon forradalmat akar, és elárasztani hazánkat a terror és az erőszak pogányaival. S mindehhez van a három és félmillió Fideszre szavazó magyarral szemben hetvenezer áruló…
A végső játszma azonban még hátra van, mind a világpolitikát, mind a magyar belpolitikát tekintve. A liberálbolsevik hazudozás, az összeesküvés és az árulás épp úgy megsemmisül, mint minden, ami a természet és az Isten ellen irányul. Nem lesz áldozatok nélkül, de 1917. után száz kerek esztendővel, végre elindult a megtisztulás, a színvallás. Már világosan látjuk ki az ellenség és ki az áruló. Hadakoznak még, háborúznak a normális világ ellen, de nem nyernek.
Hiszen a tiszai ciánszennyezéskor is azt mondták, évtizedek kellenek, amíg újra lehet halászni… amíg magához tér a természet. Ám a természet nem emberi fejjel gondolkodott… ahogy az erkölcs és az erkölcsi értékek sem. Mert a rossz, a jó hiánya, de a hiánypótlás automatikus és a jó megvédi, újraépíti önmagát. Ma csak az önvédelem és az újraépítés módját nem ismerjük. Igazságában azonban hiszünk, mert abban hinnünk kötelező… Ha az egyiptomi keresztények nem menekülnek ide annyi ellenük intézett támadás és gyilkosság után, mert hisznek, úgy nekünk is hinnünk kell, mi több nekünk tudnunk kell Szent István utolsó szavait, amelyeket oly sokszor leírtam már: – „A magyar nép az én népem, és az én népem nem vész el a történelem viharaiban”… de ehhez mi is kellünk… hittel, alázattal, hűséggel, kitartással és kellő türelemmel.
Stoffán György
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
