56 éve, 1965. február 23-án halt meg Stan Laurel angol színész, aki Oliver Hardyval alkotta minden idők egyik legsikeresebb komikus párosát Stan és Pan néven. Az általuk eljátszott két barát, akiknek egy csepp esze sincs, örök optimizmussal vág bele a probléma megoldásába, amely végül katasztrofális kudarccá fajul, miközben mindketten hihetetlen naivitást és hozzá nem értést tanúsítanak. „Két kobak, egyetlen gondolat nélkül” – ahogy Stan megfogalmazta. A némafilmkorszak végére elképesztő népszerűségre tettek szert, a közönség tódult burleszkjeikre.
Arthur Stanley Jefferson 1890. június 16-án született az északnyugat-angliai Ulverstonban, egy színháztulajdonos és egy színésznő öt gyermeke közül másodikként. Tizenhat évesen apja színházának pénztárában kezdett dolgozni, de ennél többre vágyott, és szüleinek tudta nélkül csatlakozott egy társulathoz. Az első bemutató estéjén a függöny mögül kikukucskálva a nézőtéren felfedezte apját, de a jól sikerült előadás után nem kellett sokat magyarázkodnia. Apja még azt is megengedte, hogy egyik társulatával turnéra induljon, szerény heti egy font fizetésért. Idővel már Charlie Chaplin beugró színésze lett, bejárta Nagy-Britanniát, majd a tengeren túl is szerepeltek, de a társulat 1913-ban feloszlott.
Stanley Amerikában ragadt, ahol saját maga által írt számaival egyre nagyobb sikereket aratott. Nevét ekkor változtatta meg, a hírnév már Stan Laurelként kapta szárnyra. Az 1920-as évek elején az ötletektől sziporkázó Stan azon kapta magát, hogy már alig szerepel, életét a rendezés és a gegírás tölti ki. Megismerkedett Hal Roach filmproducerrel, az ő stúdiójában botlott bele az amerikai színész Oliver Hardyba. Ők ketten először 1920-ban szerepeltek együtt egy filmben, de akkor még elváltak útjaik, s évekig újra külön dolgoztak. Roach és Leo McCarey, a híres burleszkfilmrendező vette észre, mennyire egy hullámhosszon van a két színész, s újra összehozta őket – a többi már filmtörténelem. 1927-re megszületett a legendás duó, akiket az Egyesült Államokban és világszerte Laurel és Hardy, Magyarországon Stan és Pan néven ismernek.
A komikus kettősök rendszerint az egymás mellett jóban-rosszban kitartó, de ellentétes vérmérsékletű és külsejű figurák örökös konfliktusaira épülnek. Nincs ez másként Stan és Pan esetében sem: Stan a sovány, kétbalkezes, ügyefogyott kisember, Pan a kövér, okosabb, erősebb, atyáskodó figura, aki végül mégis mindig pórul jár. A sovány Laurel a maga átlagos magasságával valósággal eltörpült, kicsinek és törékenynek látszott a 185 centiméter magas, fénykorában 127 kilót nyomó Hardy mellett. Bevált receptjük volt a „szemet szemért” jelenet, amelyben harmadikként megjelenik a feleség, egy szomszéd, egy járókelő, aki a konfliktus kirobbantásában jelentős szerepet játszik. A két barát, akiknek egy csepp esze sincs, örök optimizmussal vág bele a probléma megoldásába, amely végül katasztrofális kudarccá fajul, miközben mindketten hihetetlen naivitást és hozzá nem értést tanúsítanak. „Két kobak, egyetlen gondolat nélkül” – ahogy Stan megfogalmazta.
A némafilmkorszak végére elképesztő népszerűségre tettek szert, a közönség tódult burleszkjeikre. A hangos film megjelenésével ha lehet, még kedveltebbek lettek, hangjuk – Stan brit és Hardy amerikai akcentusa – tökétesen illett karakterükhöz. Laurel védjegye volt a gyakori fejvakarás, nyöszörgő hangú sírás, amit a „Nos, én nem tehetek róla” – panaszkodás szakított meg. Hardy ezzel szemben dagályosan és modorosan beszélt, gyakran tekintett a kamerába, mintegy részvétteljes felbólintásra várva a nézőtől.
Első nagyjáték filmjük 1931-ben került a mozikba, Bocsássanak meg címmel, addig csak 20-25 perces rövidfilmeket forgattak. 1940-ig még 13 játékfilmjük készült el, a leghíresebb az 1933-as Stan és Pan Chicagóban és az 1937-es Vadnyugati őrjárat volt. Az 1940-es években a kis stúdiókkal szemben erősebbnek bizonyuló Twentieth Century-Fox és Metro-Goldwyn-Mayer stúdióknak dolgoztak, de itt már nem kapták meg a megszokott alkotói szabadságot, s ezt megsínylette filmjeik nevettető ereje. Népszerűségük visszaesett, a háború alatt jobbára csak a katonák körében arattak sikereket.
Stan és Pan összesen 106 rövid- és játékfilmet forgatott együtt, kivétel nélkül komédiát. A zenedoboz című, 1932-ben készült filmjük, amelyben egy zongorát próbálnak felcipelni egy lépcsőn, Oscar-díjat kapott. Utolsó filmjük, az Utópia teljes bukás volt. Ezután még vállaltak fellépéseket, de soha nem lettek a régiek. Hardy 1957-ben bekövetkezett halála után Laurel idegösszeomlást kapott, még partnere temetésére sem tudott elmenni. 1960-ban tiszteletbeli Oscar-díjat kapott a komédia filmműfajának kialakításában végzett munkájáért, de életkedve egyre fogyott, s 1965. február 23-án ő is meghalt.
Az Entertainment Weekly magazin minden idők 45. legnagyobb mozisztárjának választotta meg őket, képük ott van a Beatles Bors őrmester lemezének borítóján is. Magyarországon Stan és Pan ihlette meg a bohózat-író Vadnay Lászlót, aki az ő mintájukra alkotta meg a legendás Hacsek és Sajó párost.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
