Sporttörténelmi siker: Maria Cardell első nőként mászott új utat egy 8000-es hegyen Vataščin Péter2025. 07. 11., p – 15:04
A spanyol Maria Cardell és orosz-lengyel férje, Denis Urubko új útvonalon mászta meg a Pakisztánban fekvő Nanga Parbat (8125 m) hegyét. Korábban még sosem jutott fel nő 8000-es hegyen új úton, és értelemszerűen ez az első példa egy házaspárra is.
Az idei karakorami mászószezon egyik (ha nem a) legfontosabb mászásának ígérkezett az Urubko-Cardell páros pakisztáni kísérlete. A híres és hírhedt Nanga Parbat északnyugati, Diamir nevű falán terveztek új útvonalat. A hegyről kollégánk nemrég írt egy nagyobb lélegzetű összefoglalót:
Kapcsolódó cikkünk
A pakisztáni Nanga Parbat földünk kilencedik legmagasabb csúcsa, egyben az egyik legnehezebben megmászható hegy. A rendkívül izgalmas (és sokszor véres) múltú nyolcezres a múlt héten egy tragédiával és egy bravúros teljesítménnyel is a figyelem középpontjába került.
A8126 méteres Nanga Parbat (a helyiek nevén Diamer) Pakisztán Gilgit-Baltisztán régiójában található, hírneve pedig egészen félelmetes, egyrészt rendkívüli nehézsége és technikai kihívásai, másrészt tragikus múltja miatt. Hegymászókörökben egyértelműen az egyik legnehezebben megmászható nyolcezer méter feletti csúcsnak tartják.
A Nanga Parbat csúcsára 1953-ban jutottak fel először. A német Hermann Bühl alpin stílusú, oxigénpalack nélküli mászása máig a sportág egyik legbravúrosabb teljesítményének számít. A hegy erejét az is hangsúlyozza, hogy a nyolcezresek közül ezt mászták meg utolsó előttiként télen: 2016-ban Simone Morónak, Alex Txiconnak és Ali Sadparának sikerült a bravúr.
A hegy a mászótörténelem szempontjából is kulcsfontosságú (az élő legendának számító Reinhold Messner testvére itt vesztette életét, amiért Messnert rengeteg támadás érte), de a Nanga Parbat a szlovák közvélemény számára is ismerős lehet, hiszen 2013-ban egy pakisztáni tálib csoport, a TTP brutális vérengzést hajtott végre a hegy alaptáborában. A nyári szezonban váratlanul tizenhat fegyveres rontott be a sátrak közé és megölt tizenegy embert, köztük két szlovák mászót, Anton Dobešt és Peter Šperkát.
Érdekes Egy kutatás szerint a leggyorsabban növekvő nyolcezres. Évente hét miliméterrel nő az Ausztrál-Indiai lemez északi irányú mozgása miatt.Neve a szanszkritból ered, jelentése „meztelen hegy”, amely valószínűleg arra utal, hogy déli fala az év nagy részében hómentes.A 30-as években a német mászók fő célpontja volt, mivel akkor az Everesthez nem fértek hozzá a britek fennhatósága miatt. 1934-ben tízen haltak meg a hegyen egy németek által szervezett expedícióban, ez a hegy eddigi legsúlyosabb tragédiája. Három érdekesség a Nanga Parbatról Tragikus esés
A hegy az elmúlt héten két alkalommal is a figyelem középpontjába került. Egyrészt egy tragédia kapcsán – a Nanga Parbaton életét vesztette Klára Kolouchová, aki első cseh nőként jutott fel földünk három legmagasabb csúcsára (Mount Everest, K2, Kancsendzönga).
Az első hírek arról szóltak, hogy Kolouchová halálát egy oxigénpalack felrobbanása miatt bekövetkezett esés okozta, ezt azonban később több forrás is cáfolta. Bár az esés tényét megerősítették, a tragédia az 1-es és a 2-es tábor között történt, abban a magasságban pedig még senki sem használ palackot. Kolouchová halálának pontos körülményei egyelőre tisztázatlanok, ami biztos, hogy teste a hegyen marad, mert kiemelésével újabb életeket kockáztatnának.
Történelmi lesiklás
A Nanga Parbat varázsa sokakat rabul ejt, erről David Göttler német alpinista tudna mesélni, aki ötödször próbálkozott a hegy megmászásával és idén végre sikerrel járt. Két francia társával, Boris Langgensteinnel és Tiphanie Duperierrel az oldalán, a normál útnál nehezebbnek tartott (és a legendásan nehéz Rupal-falat is magába foglaló) Schell-úton ért fel a csúcsra, serpák, kötelek és pótlólagos oxigén segítsége nélkül. „Ez önmagában is szenzációs mászás, de mindezt megfejelték azzal, hogy a francia pár síléccel siklott le, Göttler pedig siklóernyővel repült le” – adta hírül a hegymászóvilág híreivel kiemelten foglalkozó Hóhatár nevű Facebook-csoport.
Én arról álmodtam, hogy megmászok egy 8000 méteres csúcsot a normáltól eltérő útvonalon. Az én esetemben a Nanga Parbat Rupal-falának megmászása a Schell-úton keresztül az elmúlt 12 évben álom volt. Öt próbálkozás kellett hozzá, de most, hogy elértem, tudom, hogy megérte
– idézi Göttlert a Hóhatár.
Nanga Parbat és a K2
A Nanga Parbatot a magyarok közül eddig a legendás Erőss Zsolt, a román állampolgársággal rendelkező Török Zsolt és a nagyváradi Varga Csaba mászta meg.
Utóbbi idén ismét szerencsét próbál Pakisztánban, a Nanga Parbattól légvonalban 200 km-re található K2-n, amelyet egyenesen a legnehezebb nyolcezresnek tartanak. Varga hétfőn már a 6400 méteres magasságban található kettes táborból jelentkezett be, és médiapartnerének, a Hazajárónak azt mondta, szokatlanul enyhe időjárással és hóhiánnyal kell megbirkóznia, így főleg sziklát mászik. Varga Csaba már hat, nyolcezer méternél magasabb csúcsra jutott fel (Gasherbrum I és II, Broad Peak, Manaszlu, Dhaulagiri, Nanga Parbat), amivel a műfaj legsikeresebb magyarjának számít.
Kapcsolódó cikkünk
Suhajda Szilárd tavaly májusban sikeresen feljutott a Föld negyedik legmagasabb hegyének számító Lhoce 8516 méteres csúcsára, pótlólagos oxigén és teherhordók segítsége nélkül. A hegymászó tavaly év végén Dunaszerdahelyen is járt, ahol egy VándorLáss-esten mesélt élményeiről, az előadás előtt pedig a mi kérdéseinkre is készségesen válaszolt.
Eltelt több mint fél év a csúcssiker óta, mennyire élnek önben élénken azok a napok?
Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza az expedícióra. Még élénken élnek bennem az élmények, testileg és lelkileg is szélsőséges hatások érik az embert egy ilyen mászás során. Másrészt pedig vissza kellett állni az otthoni hétköznapokra, egyúttal újra felépíteni magam, hiszen 12 kg-ot veszítettem a testsúlyomból odafent. Már készülök a következő expedícióra, nyáron került sor az alapozásra, szeptember elején új stádiumába lépett a felkészülés, most pedig már a legnagyobb terheléseknek igyekszem alávetni magam nap mint nap, egészen márciusig.
Facebook-oldalán rendszeresen naplózta a Lhocén történteket, így az érdeklődők rengeteg érdekes információt kaphattak az expedícióról, de még a lelkében zajló folyamatokról is. A csúcsmászás napjára érdemes külön kitérni, mi minden zajlik le olyankor a mászó fejében?
Egy ilyen expedíció majdnem két hónapot vesz igénybe, maga a csúcsmászás pedig általában 24-48 óráig tart. Amikor elhagyod a legfelső tábort, kilépsz a kis sátradból és elindulsz, az tényleg olyan, mint amikor elengedsz mindent és kilépsz a világűrbe. Elveszettnek érzi magát az ember, távol van mindenkitől, akit szeret és mindentől, amit ismer. Én is úgy éreztem, hogy a világ végén vagyok… vagy még annál is messzebb. Nagyon nehezen leírható a hangulat nyolcezer méter fölött, éjszaka, majdnem mínusz 40 fokban. Tényleg egy kicsit űrutazás jellege van.
Éveken át Klein Dáviddal közösen mászott, tavaly óta viszont külön utakon folytatják. Mennyire volt más ez a mászás egyedül? Nehezebb volt társ nélkül?
Igazából nagyon hatékonynak éreztem magam a Lhocén. Bár végig önálló mászóként, egyedül mozogtam, de ez nem azt jelenti, hogy egyedül voltam a hegyen, sőt! A déli, normál út a Lhocén egy népszerű útvonal, és a szomszédos Mount Everest normál útvonalával is megegyzik egészen 7700-7800 méter magasságig. Arra kellett törekednem, hogy elkerüljem a sokaságot, és szinte mindig csak éjszaka mozogtam, hogy ne jelentsen problémát a tömeg. Ily módon a saját ritmusomban tudtam mozogni. Csakis a saját döntéseimet hoztam meg a hegyen. Nyilván szükséges a szerencse is a odafent, fontos, hogy az időjárás is kedvező legyen, de végül a vártnál több nappal korábban fel tudtam érni a csúcsra. Előzetesen három akklimatizációs kört terveztem, végül elengedőnek bizonyult a kettő, mert megfelelően erősnek éreztem magam.
Maga a csúcsélmény milyen volt?
Szerencsém volt a Lhocén, akárcsak 2019-ben a K2-n, mert meg tudtam élni az örömöt a csúcson, igazán át tudtam élni a pillanatot és nagyon jól éreztem magam. Nem magától értetődő, hogy az ember örülni tudjon ilyenkor, vagy hogy bármit is érezzen, hiszen könnyen lehet, hogy túl fáradt, vagy lehet, hogy rosszul van. Természetesen voltak holtpontjaim, de ezek nem erőnléti gondokból adódtak, sokkal inkább a kialvatlanságból. A csúcsmászás előtt ugyanis nem igazán tudtam pihenni a legfelső táborban, és így először fordult elő velem, hogy az oxigénhiány miatt párszor különleges hallucinációim voltak. Például volt két képzeletbeli társam, akik rendszeresen beszéltek hozzám spanyolul. Mégis töretlenül haladtam felfelé, a csúcson pedig nagyszerű érzés volt eltölteni azt az órát.
Sokan kíváncsiak arra, hogy az egyes hegyek hogyan viszonyulnak egymáshoz nehézségben. A Lhoce például milyen volt a K2-höz képest?
A K2-t tartják technikailag a legnehezebb nyolcezresnek. Igazából nem lehet összehasonlítani a két hegy hangulatát. A K2-n egyszerűen végig feszültségben vagy, mert olyan az útvonal, de még a táborhelyek is, hogy bármikor bármi megtörténhet. Jöhet kőomlás, lavina és végig nagyon kitett szakaszok vannak. Egy híres mászó fogalmazott úgy, hogy a K2 olyan, mintha egy oroszlán szájába dugná a fejét az ember. Orosz rulett. Ami a Lhocét illeti, nyilván ott van a Khumbu-jégesés, a Lhoce-fal és ott is vannak különböző, nyilvánvaló objektív veszélyek, de az útvonal jelentős szakaszán az ember sokkal felszabadultabb tud lenni.
Egyéni célja a Big Five teljesítése, azaz feljutni a Föld öt legmagasabb csúcsára. A K2 után idén a Lhoce sikerült, azaz hátra van még három. Melyik csúcs lehet a következő?
Igen, a hosszú távú projektem, hogy feljussak az öt csúcsra oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül. Az álmom, hogy a harmadik, azaz a következő csúcs a Mount Everest legyen. Az Everestnek még nincs oxigénpalack nélküli magyar megmászása, és bár nem az a fő motivációm, hogy első legyek, de az eddigi két siker alapján úgy gondolom, hogy jó esélyem van a sikerre. Ha pedig sikerült, a Kancsendzönga és a Makalu jelentené a folytatást…
A K2 csúcsán eddig csak Suhajda Szilárd járt egyetlen magyarként, még 2019-ben. A Mount Everesten tragikusan elhunyt magyar mászó korábban mesélt lapunknak a K2-ről, amikor megkértük, hogy hasonlítsa össze egy másik nyolcezressel, például a Manaszluval.
A K2-t tartják technikailag a legnehezebb nyolcezresnek. Igazából nem lehet összehasonlítani a két hegy hangulatát. A K2-n egyszerűen végig feszültségben vagy, mert olyan az útvonal, de még a táborhelyek is, hogy bármikor bármi megtörténhet. Jöhet kőomlás, lavina és végig nagyon kitett szakaszok vannak. Egy híres mászó fogalmazott úgy, hogy a K2 olyan, mintha egy oroszlán szájába dugná a fejét az ember. Orosz rulett.
Varga Csabára tehát nem akármilyen feladat vár, a K2-re még a Nanga Parbatnál is nagyobb bravúr feljutni. A nagyváradi mászó rutinja kulcsfontosságú lesz célja elérésében.
A páros július 5-én vágott neki az ambíciózus vállalkozásnak, s hat napon át még csak egy sms sem érkezett tőlük. Végül expedíciójuk médiaszponzora, az orosz Mountain.ru portál ma (péntek) délután közölte Urubko rövid szöveges üzenetét. Ebben arról ír, hogy
már „salátát fogyaszt az alaptáborban”, s nemrég ereszkedett le 7350 méteres magasságból, ahol még egy éjszakát töltöttek el. A Nanga Parbat csúcsán tegnap, július 10-én, helyi idő szerint 11.30-kor álltak, miután alpesi stílusban és új útvonalon mászták meg a Diamir-falat.
A pontos részletek még nem ismertek, azokkal valószínűleg meg kell várni, hogy a házaspár levonuljon a hegyről.
A páros teljesítménye több szempontból is sporttörténeti kuriózum.
Urubko már évek óta rebesgeti: szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy egy nő egy 8000-esen másszon új útvonalat, amire még sosem volt példa a történelemben. Kezdettől fogva világos volt, hogy ez Maria Cardellt, a feleségét jelenti.
Nem a Nanga Parbat volt az első kísérletük, de például 2019-ben Cardell egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy párban próbálkozzanak. Így Urubko akkor szólóban mászott fel a Gasherbrum II (8035 m) csúcsára teljesen új úton.
Alig vannak bátor kísérletezések a 8000-eseken
A mostani mászás különlegességét növeli, hogy az elmúlt évtizedben, sőt valójában már a 21. század eleje óta egyre ritkulnak az új útvonalakon való mászások a 8000-eseken. Ennek számos oka van: a lehetőségek szűkülése mellett a vállalkozások technikai nehézsége és az objektív veszélyek is szerepet játszanak.
Ahogy arra az Explorersweb nemrég felhívta a figyelmet, az elmúlt években néhány kivételtől eltekintve szinte megszűntek az új utakkal való próbálkozások a 8000-esek szintjén. Utoljára tavaly láthattunk hasonló kísérletet a K2 nyugati falán. Kazuya Hiraide és Kenro Nakajima vállalkozása azonban tragédiával végződött, mindketten lezuhantak és meghaltak. Előttük nem más, mint Urubko tett kísérletet a Broad Peaken, ami ráadásul téli mászás volt, de nem járt sikerrel. És egészen 2019-ig kell visszamennünk az időben, hogy a következő – és ebben az esetben már sikeres – mászásra és ismét Urubko nevére bukkanjunk. Akkor mászta meg ugyanis a Gasherbrum II-t az említett alkalommal.
Egy páratlan magashegyi alpinista
Az 1973-as születésű Denis Urubko a hamisítatlan „régi motoros”. Azon iszonyatosan szívós alpinisták közé tartozik, akik karrierjük során mindig valami újjal kísérleteztek a Föld legmagasabb hegyein.
A mostani teljesítménnyel összesen hat új útvonal (Broad Peak, Manaslu, Cho Oyu, Lhotse, Gasherbrum II, Nanga Parbat), valamint két első téli megmászás (Makalu, Gasherbrum II) fűződik a nevéhez, amelynek egész egyszerűen nincs párja az aktív, 8000-eseken mászó alpinisták között.
Eddig mindösszesen 26-szor jutott fel 8000-es csúcsra – mindannyiszor pótlólagos oxigén használata nélkül. Ezen felül az elmúlt 25 évben gyakran vett részt bajba jutott mászók mentésében úgy, hogy ezzel feláldozta a saját expedíciójának sikerét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
