A Piarista Rend Magyar Tartománya és a PPKE a Gravissimum educationis kezdetű II. vatikáni zsinati nyilatkozat megjelenése 60. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát november 6-án Budapesten, melynek Carles Gil i Saguer SchP piarista generális kiemelt plenáris előadója volt. Fogarasi Levente piarista öregdiák a rend vezetéséről, evangelizációról és a hivatásról kérdezte az elöljárót.
– Sok szeretettel köszöntöm Magyarországon Carles Gil i Saguer generális atyát. Bemelegítésként engedjen meg egy személyes kérdést: hosszú és sokszínű út vezetett odáig, hogy a piarista rend generálisa lett. Ha visszatekint erre az útra, mely belső élmény volt a legmeghatározóbb, amely a leginkább formálta Önt?
– Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és köszönöm, Levente, hogy beszélgethetünk. Fontosnak tartom azt a szót, amit használtál: formál. Ez számomra egy kedves kifejezés, mert a formálódás sosem egyetlen pillanat műve, hanem időt, finomságot és odafigyelést igénylő folyamat. Éppen ezért nem egy kiemelt eseményt említenék, hanem több olyan helyzetet, amelyek együtt alakították a hivatásomat. Taizé különösen meghatározó élmény volt. Ott az imádság iskolájában élhettem meg a csend, a zene és a közösség erejét – mindazt, ami mélyen gazdagította a lelki életemet. Ugyanilyen fontosak számomra a piarista diákéveim: a nyári táborok, a különböző szolgálati lehetőségek és az a rendkívül támogató környezet, amelyet szüleim és tanáraim jelentettek. Tizenöt-tizenhat évesen Katalóniában találkoztam egy piaristával, aki önkéntes szolgálatra hívott Barcelona egyik legszegényebb közösségébe. A Cottolengo kórházban dolgoztam, ahol súlyos szellemi vagy testi fogyatékossággal élő embereket gondoztak. Hetente egyszer jártam oda, hogy segítsek az étkeztetésben azoknak, akik mozdulni sem tudtak. Ez a kapcsolat olyan emberekkel, akik a legsebezhetőbbek közé tartoznak, mély nyomot hagyott bennem. Ha visszatekintek,
Ezek együtt formálták azt, aki ma vagyok.
– Van olyan élménye a beteg emberekkel való találkozásaiból, amely különösen mély nyomot hagyott Önben?
– Két történet jut eszembe. Az első nagyon fiatalon történt, talán tizenöt éves lehettem. Önkéntes szolgálatom első napja végeztével hazaértem, és nem tudtam enni – annyira megterhelő volt a tapasztalat. Volt ott egy férfi, José, akinek nem volt izomzata a nyeléshez. Miközben etettem, ő csak köhögött. Nehéz helyzet volt, és akkoriban szinte meghaladta azt, amit fel tudtam dolgozni. A másik történet később esett meg, amikor a Szeretet Misszionáriusaival – Teréz anya nővéreivel – szolgáltam együtt. Étel- és italosztásban segítettem. Tejet töltöttem poharakba, de csak félig töltöttem meg őket, mert úgy gondoltam, ez udvariasabb. Egy férfi azonban rám nézett, és azt mondta: „Töltsd tele a poharam!” Igaza volt. Rájöttem, hogy itt nem a szelíd udvariasság a megfelelő viszonyítási pont, hanem az ember valós szükséglete. Tejet kért, ezért egyszerűen meg kellett volna töltenem a poharát. Ez az apró jelenet adott nagyon mély tanítást arról, hogyan érdemes közelíteni a szegénységben vagy kiszolgáltatottságban élő emberekhez.
– Segítették ezek a tapasztalatok a piarista hivatás felé vezető útján? Mi volt az a pillanat, amikor végleg elköteleződött a piarista szerzetesi élet mellett?
– Igen, mindez szerves része annak a belső útnak, amelyen végül megértettem a hivatásomat. Úgy gondolom,
Az értelem szó latin eredete (intus legere, vagyis „belül olvasni”) nagyon találó: ezek a kérdések mintegy belülről olvasnak bennünket, és feltárják, kik is vagyunk valójában. Ahogy jártam az önismeret útját, egyre világosabb lett számomra néhány alapvető igazság önmagammal kapcsolatban: hogy fontos számomra a spirituális élet és az ima; hogy szeretek közösségben élni; hogy öröm számomra a tanítás – még ha eredetileg jogászként is végeztem; és hogy mélyen foglalkoztat az igazságtalanság tapasztalata a világban, ezért szeretnék hozzájárulni egy igazságosabb társadalom építéséhez. Amikor ezeket a szálakat összekapcsoltam, világossá vált, hogy mindez a piarista hivatás lényegéhez tartozik. Ekkor gyűjtöttem bátorságot, és meghoztam a döntést.
– Most, generálisként, hogyan látja: mi a piarista közösség jövője és küldetése a 21. században?
– Elöljáróban fontos megjegyeznem: valahol véletlenül lettem generális. A rendfőnököt hatévente választjuk, a generálisi káptalan ciklusaihoz igazodva. Az elődömet, Pedro Aguadót (teljes neve: Pedro Aguado Cuesta – a szerk.) Ferenc pápa a hatéves ciklus negyedik évében püspökké nevezte ki. A szabályzat szerint ilyen esetben azonnal új vezetőt kell kijelölni. Ez nálunk egy lezárt boríték felbontását jelenti, amelyben ott van a megválasztott utód neve. Az enyém volt benne. Elsőre meglepő volt, de tudtam: olyan csapat áll mellettem, akikkel biztonságban és jó irányba lehet vezetni a rendet. A legutóbbi, 2022-es mexikói káptalan meghatározta azokat a stratégiai irányokat, amelyek mentén dolgozunk, így szilárd alapokra építhettem. Amikor felismertem, hogy minden adott – egy jó csapat és egy közös vízió -, csak annyit mondtam magamnak: „Rajta, emberek, legyen bennünk bátorság.” A küldetésünk ugyanaz, mint négyszáz évvel ezelőtt: a fiatal fiúk és lányok oktatása-nevelése. Ma azonban ehhez hozzá kell tennünk a családok támogatását is. Úgy kell oktatnunk, hogy közben elismerjük a szülőket elsődleges nevelőként. Külön figyelmet kell fordítanunk azokra a gyerekekre, akik szegénység, társadalmi periféria vagy pszichológiai nehézségek miatt különösen sérülékenyek.
– Hogyan maradhat élő és releváns a piarista pedagógia ebben a modern, sokszínű világban?
– Úgy, ha identitásunkat hűségesen, de nem mereven éljük meg. A hűség nem mozdulatlanságot jelent, hanem azt, hogy megőrizzük, kik vagyunk, miközben képesek vagyunk formálódni a világgal együtt. Ez a dinamizmus nehéz, de szükséges. A lényeg, hogy Magyarországon, Kongóban vagy Japánban ugyanabból a karizmából éljünk, még ha egészen más kontextusban is.
Ha hűek maradunk Kalazancius szelleméhez, és közben valódi párbeszédet folytatunk a világgal, akkor hitelesen tudjuk formálni a társadalmat.
A teljes beszélgetés IDE kattintva olvasható, illetve az alábbi videóra kattintva angol nyelven meghallgatható.
Szerző: Fogarasi Levente
Fotó: Barlay Vince
Forrás és videó: Piarista Rend Magyar Tartománya
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
