A Kereszt jele alatt kezdődött meg a jubileumi év a Szentföldön is. A kiemelt helyszíneken María Ruiz spanyol ikonfestő műveivel találkoznak a zarándokok, az ő „ikonkeresztjeit” viszik a körmenetekben, mint ahogy ott volt az egyik kereszt a betlehemi Szent Katalin-templomban is, amikor Pierbattista Pizzaballa pátriárkával Urunk bemutatását, illetve a megszentelt élet napját ünnepelték.
„…Krisztus keresztje az üdvösség horgonya marad: a meg nem csaló remény jele, mert az irgalmas és hűséges Isten szeretetén alapul” – mondta Ferenc pápa a 2022. szeptember 21-i általános kihallgatáson (beszédét Tőzsér Endre SP fordításában ITT olvashatják).
Az „ikonkeresztek” kifejezetten a szentév alkalmából készülnek, a jubileumi helyszínek számára. A különleges alkalomhoz illeszkedik a kialakítása is: az alakja, a lekerekített sarkaival; a mérete (120×70 cm), amely elősegíti a körmenetekben való használatát; a cédrus alapanyag, amelyből a hagymány szerint Jézus keresztje is készült.
María Ruiz ikonfestőt kérték fel a munkára, melyhez az inspirációt a szintén általa festett Keresztrefeszítés-ikon szolgáltatta, amely a közelmúltban megjelent arab nyelvű misekönyvet díszíti. A művészt Marinella Bandini mutatja be a Szentföldi Ferences Kusztódia honlapján megjelent írásában.
– mondta a spanyol származású művész; a keresztek arany háttere is a feltámadás dicsőségére utal.
A szentévi kereszt ikonográfiai mintaképe az úgynevezett kozmikus kereszt, amely kifejezi Krisztus megváltásának egyetemességét és a kereszten odaadott élete és szeretete révén az emberiségnek ajándékozott kiengesztelődést. Szent Pál szavain alapul a „kozmikus kereszt”: „Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa és érte kibékítsen magával mindent, a földieket és a mennyeieket, minthogy békességet szerzett keresztjének vére által” (Kol 1,19–20).
Keresztáldozatának csúcspontján ábrázolja Jézust: „És fejét lehajtva kilehelte lelkét” (Jn 19,30). Ezt hívja az egyház „első pünkösd”-nek, melyet a galamb formájában megjelenő Szentlélek jelképez: haldoklása közben is már a Lélekre bízza Jézus az Egyházat, amely átszúrt oldalából született.
A kereszt karjaival egy síkban a megszemélyesített nap és hold látható, melyek valamennyi égitestet jelenítik meg, a Krisztus által végbevitt új teremtés jegyében.
Krisztus lábainál a föld vöröses színű bolygóként látható, Szent Pál zsoltárt idéző szavaira utalva: „… hiszen »mindent a lába alá vetett.«” (1Kor 15,27)
A kereszt meghosszabbított szárán ezek a szavak olvashatók görögül – a szentírási szakasz eredeti nyelvén –, valamint latinul és arabul – vagyis a Szentföldön használatos liturgikus nyelveken:
María Ruiz megosztotta, a misekönyvhöz hasonlóan itt is olyan stílust választott, amely gazdag azokban a keresztény művészeti hagyományokban, amelyek a Szentföld múltjának is részei, és amelyek a mai keresztényekhez is szólni tudnak, akár a keleti, akár a latin tradíciót követik.
Legerősebben a bizánci, különösen az örmény hagyomány ihlette meg.
María Ruiz munkaasztalán kréták, ragasztó, festékek, aranylemezek és ecsetek. Miután előkészítette a fafelületet (a betlehemi Piccirillo-központban), következik a többi munkafolyamat, „a hagyományos ikonfestészetnek megfelelően, sötét háttérre kerülnek a fényt adó vonások, amelyekből kibontakozik a test és az arcok”.
Minden hitben és imádságban történik: „Nem tudsz egy ilyen munkát létrehozni, ha nem hiszel a remény üzenetében, amely a Kereszt – ez a kép is ezt szeretné átadni”.
„Amikor festek, imában hordozok minden embert, aki majd ezt a keresztet tiszteli, Istennel kiengesztelődött szívvel; és kérem, hogy ez a kiengesztelődés mindenkit érjen el, aki ezáltal a kereszt által találkozik Krisztussal.”
Az ikonfestő ezt érzi az eddigi legnehezebb munkájának, nem csupán mert időigényes feladat, hanem azért is, mert személyes életében is nehéz időszakot él meg.
Most azt éreztem, végtelen a távolság aközött, amit ábrázoltam és ami vagyok, egy olyan távolság, amelyet Isten kegyelme nélkül nem lehet áthidalni.”
Hatalmas örömet érzett, amikor láthatta a keresztet a pátriárka kezében, amikor belépett a názáreti Angyali Üdvözlet bazilikába december 29-én, a szentév megnyitásakor: „hatalmas öröm és nagy kegyelem volt: az én kezeim között formálódott az, ami a remény jelképe ebben az évben, az egyházmegye számára.”
A Názáretben maradó első kereszt után María elkezdte a többi jubileumi helyszín számára is elkészíteni a kereszteket. „Nem másolatok. Nem arról van szó, hogy megismétlem a formáját, alkotórészeit, színeit valaminek, amit ismerek…
Olyan, mint találkozni valakivel, akit már ismersz, de akit soha nem ismersz meg teljesen. Nem elég, hogy tegnap találkoztál Jézussal, ő olyan jelenlét, akivel ma is kell találkoznod.”
Forrás: Custodia.org
Fotó: Custodia.org; JLP.org
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
