A volt spanyol gyarmatbirodalom sajátos része Egyenlítői Guinea.
A spanyol gyarmatokon ugyanis kétféle modell született:
- ahol sikerült a lakosságot “honosítani”, azaz új identitást adni neki, itt az őslakosok és a spanyol telepesek jellemzően keveredtek, ma ezek spanyol nyelvű országok – ilyen az egész amerikai kontinens minden spanyolajkú országa, az utolsó 2 spanyol gyarmat Kuba és Puerto Rico volt, ezeket Spanyolország 1898-ban vesztette el, mindkettő az USA javára, Puerto Rico máig az USA-é,
- ahol a lakosság sikeresen ellenállt, megtartotta identitását, a spanyol telepesek csak egy önálló felső kasztot alkottak, ma ezekben az országokban a spanyol egy idegen nyelv, kevesen beszélik – ilyenek az óceániai és kelet-ázsiai volt spanyol gyarmatok, ezek utolsó maradványait is 1898-ban vesztette el Spanyolország: Fülöp-szigetek, Mariana-szk., Marshall-szk., Mikronézia, Palau – itt is minden az USA javára lett elvesztve, a Mariana-szk. máig amerikai.
A kivétel itt Afrika. Spanyolország gyarmata volt:
- a mai Marokkó kb. 20 ezer km-es északi sávja, ebből két város és pár lakatlan sziget máig Spanyolország része, ma már persze nem gyarmatként, hanem az ország szerves részeként, ezt a területet Spanyolország átadta Marokkónak 1958-ban (az említett területrészek kivételével, ezeket Marokkó máig követeli),
- egy 32 ezer km2-es és egy 1500 km2-es terület a mai Marokkó déli/középső részén, ezekett Spanyolország 1958-ban és 1969-ben adta át Marokkónak,
- Nyugat-Szahara gyarmat, ezt máig vitatott módon, Spanyolország egyszerűen elhagyta 1975-ben, a Franvo halála utáni összevisszaságban, minden megállapodás nélkül, ez máig egy nem rendezett nemzetközi konfliktus, a terület 90 %-a Marokkóé,
- Egyenlítői Guinea – az előbbiekkel eltérően itt a spanyol kultúra ténylegesen elterjedt.
Szóval ma Egyenlítői Guinea az egyetlen spanyolajkú spanyol gyarmat. Sajátossága: nem volt soha betelepülés, csak az iráényításra érkeztek spanyol telepesek. Ennek ellenére a spanyol nyelv elterjedt. Majd a függetlenségkor a spanyolok hazamentek, gyakorlatilag ez egy tisztán néger ország, talán 1 %-nyi kevert lakossággal.
A modern történelem lényege itt: 1968-ban az ország független lett, majd meg lett választva elnöknek egy ember, akiről gyorsan kiderült, hogy őrült diktátor. Többek között betiltotta a spanyol nyelvet, majd átnevezte az ország összes földrajzi nevét, majd a teljes lakosságot is kényszerítette, hogy a “gyarmati” spanyol nevek helyett eredeti afrikai neveket vegyen fel. Az ellenkezőket megölték, a lakosság kétharmad meghalt vagy elmenekült. Lassan beköszöntött a teljes káosz, ezt a Szovjetunióhoz való közeledéssel oldotta meg az elnök, egy időben a volt spanyol katonai támaszpontot a szovejetek bérelték ki. Aztán 1978-ra megromlottak a kapcsolatok a Szovjetunióval és Kubával, az egyenlítőiguineai elnök ugyanis elkezdett túl sok pénzt kérni a szovejetektől és a kubiaktól, hogy azok használhassák az országot az Angolába és Mozambikba irányuló fegyveres segélyhez tranzitállomásként. A kubaiak át is helyezték tranzitállomásukat a közeli São Tomé és Príncipére – egészen az angolai kubai csapatok kivonásáig ott szálltak le a kubai gépek.
Végülis az elnök egyetlen szövetségese Észak-Korea maradt a szovjet blokkal való szakítás után. 1978-1979 között.
Aztán az elnök unokaöccse puccsot hajtott végre 1979-ben, azóta is ő van hatalmon. Ő is diktátor, de nem őrült. A volt elnököt kivégezték, de mivel őrült volt – s sok más néphez hasonlóan, a bantu négerek között is “szent betegségnek” számít az elmebetegség – a helyi katonaságból senki merte lelőni az elnököt, félve a szellemek átkától (bár egyébként szinte a teljes lakosság katolikus), így Marokkóból kellett importálni egy hóhérosztagot, akik végül sikeresen végrehajtották a halálos ítéletet. A kivégzett elnök legközelebbi családtagjai Észak-Koreában kaptak menedéket.
Az új elnök sikeresen normalizálta a helyzetet, visszállította a spanyol nyelvet mint hivatalost, megállította az inflációt (bevezette a közép-afrikai közösségi frankot), letört minden ellenállást. Természetesen ma is kőkemény diktatúra van, minden “választáson” 98-99 % között kap szavazatot az elnök és pártja, de a korábbi káoszhoz képest a helyzet kifejezetten normális lett. Minden kemény diktatúra pozitív mellékhatása az alacsony bűnözés, ez itt is így van, az 5 legbiztonságosabb fekete-afrikai ország egyike Egyenlítői Guinea. Szabadon lehet sétálni a városokban, s nem ölik meg az embert bandák, ahogy ez Afrika nagy részében a norma.
A 90-es években olajat találtak az ország tengeri részein, az elnök koncesszióba kiadta az egészet egy amerikai multicégnek. Az ország hirtelen az ötödik leggazdagabb afrikai ország lett. A befolyt pénzek egy kisebb része az infrastruktúra javítására ment, bár a legnagyobb rész az elnök és rokonai, haverjai zsebébe, mára az elnök milliárdos lett dollárban számítva. Az elnöknél csak az alelnök gazdagabb, aki történetesen az elnök fia, s ő híres hatalmas költekezéseiről szerte a világban.
Az átlagember bére ma 200-250 dollár között mozog havi szinten, ami azonban afrikai összehasonlításban jónak számít, még vendégmunkások is érkeznek más afrikai országokból ide. A lakosság 85-90 %-a így él. Van viszont egy felső 10 %, aki havi 1500 dollár körül keres, ezek az amerikai olajcégnél, az azokat kiszolgáló más cégeknél, s az államapparátusban dolgoznak.
Afrikai összehasonlításban egész jól néz ki az ország: vannak utak, működnek a vízvezetékek, a szemetet elszállítják, a tengerpart se néz néz ki szeméttelepnek, s nincsenek kartondobozokban élő emberek, akik összeszarják az óceánt. Nyomortelepből persze Egyenlítői Guineában sincs hiány, de még azok is inkább az a faház + fémlapok kombó, nem a legrosszabb afrikai verzió: a szekrényből, kartonból, s zuhanyfüggönyből épített valamik.
Nekem nagy előítéteim voltak Egyenlítői Guineával szemben, de lassan rá kellett jönnöm, Afrika mércéjéval kifejezetten egy rendes hely.
A lakosság 80-90 %-a egyébként egyetlen etnikumhoz, a fanghoz tartozik, de a fang nyelv nem sztendertizált, így írásban nem használják egyáltalán, de még a beszédben is inkább spanyolul beszélnek a különböző vidékekről származó fangok a nyelvjárási eltérések miatt.
Ami engem megdöbbentett leginkább: mennyire tiszta spanyolt beszélnek. Látni helyi videókon, riportokban, hogy még a láthatóan alacsony sorban élő emberek is képesek rendesen fogalmazni spanyolul. Külön érdekesség: a helyi spanyol jobban hasonlít a spanyolországira, mint a latin-amerikai spanyol nyelvek.
Az ország egy része az afrikai szárazföldön van, ezen kívül van egy nagy és több kisebb sziget. A legészakibb és a legdélibb sziget között 600 km a távolság. A lakosság kétharmada a szárazföldön él, egyharmada a szigeteken. A nagy északi szigeten, Biokón van a főváros, Malabo, a fenti videó is ottani.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
