A tekintélyen gondolkodtam, mint olyanon. Mármint azon, amit meghagytak belőle, az elmúlt évszázad korlátledöntései, meg „mindenki egyenlő”-je után. A szellemi méreg útjára bocsátói szándékosan tették – e felől semmi kétség -, de vajon a benne részt vevő sok hasznos idióta tudja-e mit csinál? Tudja-e vajon, hogy hosszú távon önön létének alapját semmisíti meg. Mert hierarchia nélkül nincs közösség, nincs létezés, tudniillik tudás, tapasztalat, életkor, ill. fizikai erő és egészség fordítottan arányos.
Korunk sajnos a fogalmat, mint olyat, nemhogy nem tartja be, nem is érti. Az ember bemegy egy szerkesztőségbe, és a húszéves gyakornok nemhogy nem köszön, nem köszön vissza. Herczeg Ferenc korában az idős szedő úgy vágta volna szájon, hogy a lépcsőn esik le.
Megyek a villamoson, töprengek a létről – mennyi van még hátra a fehér kultúrának? -, erre lezuhan mellém két csitri, ordít és lábát szépen fel az ülésre. Nem éjszakai járat, nem suttyomban, izgulva, ahogy anno, egy derék huligán. Nappal, tömött szerelvény. Rászólok, mire képembe röhög, leteszi, majd öt perc múlva ismét fel. „Pofozzam fel?” töprengek. Még holmi balek nekem esik, hogy „nőt nem illik megütni”. Ha az én szavam ezeknek semmi, egy idős nénit tán még meg is vernek.
Selejtezem a könyvtáram – pompás érzés, csak ajánlani tudom -, és eljutok Conradig. Nem az SZDSZ-alapító, ilyet én nem tárolok, hanem Joseph Conrad (1857-1924), lengyel születésű angol regényíró. Anno a Sötétség mélyén-t olvastam tőle, de csak annyi maradt meg, hogy a belőle írt Cseh Tamás-dal nagyobb élmény, mint maga az ihlető mű. Tájfun c. munkáján tipródtam, meghagyjam vagy sem, mikor erre bukkantam a neten. „Chinua Achebe rohadt fajgyűlölőnek (Bloody Racist) nevezte őt”.
Chinua Achebe valami haladó fekete akárki Nigériából, aki irkálgat is, de nem ez a lényeg, hanem a mentalitás, hogy jön egy fickó, ki a kunyhóból, egy Achebe, és véleményt mond. Mint az óvodás: „a tanító néni hülye!”
Azt hiszem, mégiscsak megtartom azt a könyvet
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
