Bárki győz is a szír polgárháborúban, az Izrael ellensége lesz, és bár a kimenetel ugyanaz, Izrael az Aszad-rezsimet preferálja az Iszlám Állam helyett – írja elemzésében Jacob L. Shapiro, a Geopolitical Futures elemzője. A GF háttércikke szerit Izrael hamarosan újabb katonai kihívással szembesül, amint rendeződik a szír háború.
Izrael stratégiai helyzete a szír polgárháború 2011-es kirobbanásakor megváltozott. Korábban minden határszakaszán fenyegetve érezhette magát, különösen az Egyiptommal közös határon. Az Arab Tavasz idején Egyiptomban az iszlamista hatalomátvétel következett be, amit Tel-Avivbana legsúlyosabb fenyegetésként értelmeztek, amivel 1948-óta szembesülniük kellett.
És ez nem kis szó, ha figyelembe vesszük, hogy a hat napos háborúra 1967-ben került sor. És épp ebből indultak ki az izraeli stratégák. Nem egy egyiptomi inváziótól tartottak, hanem egy a hatnapos háborúhoz hasonló, több oldalról érkező támadástól – 1948-ban az arab-izraeli konfliktusban az arab államok győzhettek is volna, ha jobban összehangolják hadműveleteiket.
Soha nem volt még ekkora biztonságban
De miközben Egyiptomtól rettegtek, északon sikerült megszabadulniuk átmenetileg az egyik (potenciális) ellenségtől: Szíriától. A szíriai polgárháború lekötötte az Aszad-rezsim figyelmét, az azt támogató Hezbollah szintén Szíria sorsa miatt aggódott, ráadásul Irán földközi-tengeri ambíciói is meghiúsultak.
Izrael ilyen körülmények között soha meg nem élt katonai biztonságban érezhette magát – de csak amíg folytatódnak a harcok Szíriában. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelte, ki győz, de egy hosszan elhúzódó, mindkét oldalt végletekig kimerítő szír belháború állt érdekében. És több mint hat évig pontosan ez történt.
Azonban mára a konfliktus intenzitása lecsökkent, és Izraelnek újra kell értékelnie lehetőségeit. Ennek egyik érdekes aspektusa egy rendhagyó barátság Szaúd-Arábiával. Ez egy „az ellenségem ellensége a barátom” elv alapján működő szövetség, a közös ellenfél pedig nem más, mint a középhatalmi ambíciókat dédelgető Irán.
Ez azt is jelenti, hogy a két ország az UDSA elsőszámú Irán elleni szövetségesévé lépett elő a Közel-Keleten – és ők diktálják majd az amerikai közel-keleti politikát.
Szaúd-Arábia lehetőségei elég korlátozottak. A szaúdi vezetés elvileg elismerhetné és más arab államokkal is elismertethetné Izrael létezését – azért cserébe, hogy Izrael légicsapásokat intéz a Hezbollah állásai ellen. Csakhogy Szaúd-Arábia valójában nagyon keveset tud felkínálni Izraelnek. Egyiptom és Jordánia már elismerte a zsidó államot, Szíria és Libanon azonban Rijád hatókörén kívül esik. És a katari válság miatt az Perzsa-öböl környéki országokra sincs már akkora ráhatása: beleértve Kuvaitot is. Más dologban azonban tudna segíteni.
Az izraeli-palesztin konfliktus
Az izraeli-palesztin béketárgyalások (Camp-David) 2000-ben történt összeomlása óta Izrael a saját útját járja a palesztin kérdésben. Lemondott azokról a területekről, amelyeket védhetetlennek vagy jelentéktelennek tartott, de folytatta a zsidó települések építését Ciszjordániában, háborúkat indított a Hamász ellen a Gázai-övezetben.
Ezt a korábban következmények nélkül megtehette, de most megváltozott a helyzet. Önmagában a palesztin veszély nem jelent kihívást Tel-Aviv számára, de ha akkor robban ki belső konfliktus, mikor az ország épp külső támadással néz szembe, az teljesen más téma. Más szavakkal: Izrael nem engedheti meg magának, hogy belső palesztin lázongások vonják el a figyelmét, és azt sem, hogy egy külső hatalom érdekeit szolgálják ki a palesztinok.
Márpedig Szaúd-Arábia rendelkezik kellő befolyással, hogy hatást gyakoroljon a palesztinokra. A kérdés az, hogy hajlandóak lennének-e elfogadni egy olyan megállapodást, ami nagyságrendekkel kisebb országrészt adna nekik, mint amiről generációk álmodoztak.
Izrael talán sosem lesz olyan erős, mint amilyen most, de ez könnyen megváltozhat. Törökország erősödik, Irán, Szíria és Libanon mind ellenségei Izraelnek, Egyiptom és Jordánia pedig bizonytalan kérdés.
GeopoliticalFutures.com, Körkép.sk
Nyitókép: timesofisrael.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
