A háttérben elmaradt társadalmi egyeztetések, elfelejtett elvek és olyan múltbéli ítéletek kísértenek, amelyek mellett egyetlen jóérzésű magyar sem mehet el szó nélkül.
Még a legrosszabb színházi darabokban is van egy határ, amit a rendező nem lép át, de a Tisza Párt szombati bejelentése ezt a falat is ledöntötte. Baka András jelölése olyan, mint amikor a színpadról korábban sértődötten levonult primadonna hirtelen visszaoson a függöny mögül, mert a színház új, önkényes igazgatója felajánlotta neki a főszerepet. A helyzet azonban nem egy sikertörténet, sokkal inkább egy rosszul megírt politikai szatíra.
Kezdjük ott, hogy a Sándor-palota leendő új lakója eleve egy közjogi nonszensz. Sulyok Tamást a Tisza-kormány úgy távolította el a pozíciójából, hogy az Alaptörvény 17. módosításába egyszerűen beleírták: a hatályba lépéskor a mandátuma megszűnik. Emiatt bárki is legyen az utód, az csupán egy puccs utórezgéseit menedzseli. Jó érzésű emberek az ilyen felkérést büntetésnek fognák fel. Talán másoknak ez jutalom.
A dolog igazi, pikírt bája azonban maga Baka András. Emlékeznek még 2011-re? Baka akkori nyilatkozataitól és sértettségétől volt hangos a sajtó, amikor a Legfelsőbb Bíróság helyett létrejött a Kúria, és az intézményi átalakítás miatt az ő elnöki mandátuma is megszűnt. Akkor Baka elképesztő hévvel kürtölte tele a világot azzal, hogy „a közjogi funkciók ciklusokon túlmutató mandátuma a jogállamiság biztosítéka”. Ma pedig zökkenőmentesen asszisztál ahhoz a visszamenőleges hatályú, egyszemélyi jogalkotáshoz, ami ellen rázta az öklét. A jelek szerint már a jogállamiság csak addig szent és sérthetetlen, amíg az ember saját elnöki fizetéséről van szó – ha Magyar Péter osztja a lapokat, hirtelen elpárolog a korábbi elvi szigor.
Magyar emberként azonban van itt valami, ami sokkal mélyebben karcol, mint a jogászi képmutatás. Ez pedig a Korbely-ügy. Azt hittem, hogy Magyar Péter sajtótájékoztatós megnyilvánulásainál idén már nem lesznek felháborítóbbak, aztán jön ez a feketeleves. Idézzük fel a naptárat: idén október 23-án a tervek szerint éppen Baka András mint köztársasági elnök fog beszédet mondani az 1956-os hősök emlékére. Mint amikor Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc siratják az ’56-os hősöket és Nagy Imrét. Szép kis társaság, mondhatom…
Hogy a kép teljes legyen, ne feledkezzünk meg 2013-ról sem. Baka András volt az, aki anno mereven tiltakozott a semmisségi törvény ellen, amely a 2006-os gyurcsányi rendőrterror alatt ártatlanul elítélt, meghurcolt tüntetőket hivatott rehabilitálni. Ha összerakjuk a mozaikot, Baka úr életműve valahogy mindig a nemzeti oldal igazságérzetével szemben helyezkedik el.
A történetben van egy egészen elképesztő logikai bukfenc is, ami a Tisza Párt legutóbbi alkotmányozási ámokfutásából fakad. Magyar Péterék nagy dérrel-dúrral átnyomták, hogy a 70 év feletti alkotmánybíróknak koruk miatt azonnal távozniuk kell a hivatalukból. Majd alig száradt meg a tinta ezen a papíron, máris megválasztanak egy 73 éves urat államfőjelöltnek. Hetven felett már nem tudsz alkotmányt értelmezni, de hetvenhárom évesen még simán elvezeted a Sándor-palotát, és aláírod a törvényeket?
Az online térben elszabadult népharag is azt bizonyítja, hogy az emberek átverve érzik magukat. Megint. Magyar Péter egyszemélyi bábszínházat játszik, ahol Baka András lett az új főszereplő, és aki nem érti, hogy a magyarok emlékezete nem olyan rövid, mint az a lista, amelyen a Tisza-kormány betartott ígéretei vannak.
Odrobina Kristóf – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
