SOROZATDARÁLÓ: Kisvárosi gyilkosságok Lakatos Krisztina2026. 01. 25., v – 17:15
Az év első nagy netflixes sikerét egy feszült thriller-minisorozat, a Minden történetnek két oldala van szállította, amely a tapasztalt krimirajongókat is meglepheti, lévén a sztori fordulatai valóban kiszámíthatatlanok. Csakhogy pont ez az egyik hibája.
Nehéz lehet igazán jó krimit írni, ha az a fő szempont, hogy a rutinos krimiolvasók/nézők ne találják ki előre az összes fordulatot, és ne tudják már jóval a leleplezés előtt, hogy ki lesz a hunyó. Az Alice Feeney regényén alapuló Minden történetnek két oldala van jól láthatóan maga is küzd ezzel a problémával, annak ellenére, hogy a kiváló nagyjátékfilmes munkáiról (Lady Macbeth, Eileen) ismert William Oldroyd állt a stáb élére. Ez az a sorozat, amely addig-addig csavarja mindenféle irányba a sztorit, hogy a végére már az alkotók sem hiszik el, hova jutnak el vele. Ennek kétségtelenül van egy olyan előnye, hogy nem lesz olyan néző, aki előre kitalálja a megoldást. A hátránya viszont az, hogy a bűnügy(ek) megoldása láttán a nézői reakció egy hangos „Ezt nem hiszem el!” mondat után bekövetkező kínos röhögés lesz. Mivel azonban minderre kizárólag az utolsó epizódban kerül sor, és egészen odáig egy tisztességesen megcsinált krimi/thrillert láthatunk két nagyszerű hollywoodi sztárral (a jobb sorsra érdemes Tessa Thompson és Jon Bernthal) a főszerepben, tényleg csak a végén jövünk rá, hogy elpazaroltunk nagyjából öt órát az életünkből.
Bár a sorozat már (az eredeti) címével is azt hirdeti, hogy a férfi és női nézőpontok ütköztetését állítja középpontba, ez igazából messze nem lesz annyira hangsúlyos, mint az ildomos lenne: sokkal inkább szól az emberek közti kommunikációképtelenségről és arról, hová vezet, ha nem beszélünk egymással, és ahelyett, hogy tudnánk, inkább csak elképzeljük, mit gondolhat a másik. A sztori szerint Anna, az egykori tévéhíradós egy családi tragédia után egy évre teljesen felszívódik az összes rokona, ismerőse és családtagja életéből, majd miután újra megjelenik, nemcsak a munkáját kéri vissza, hanem egyből elmenne riporterkedni a szülővárosába. Ott a helyi rendőrség épp egy gazdag, fiatal nő kegyetlen meggyilkolásának ügyében nyomoz. Ráadásul a nyomozást épp Anna férje, Jack vezeti, akivel már egy éve nem látták egymást. Úgy fest, Jack kényelmetlenül közelről ismerte az áldozatot, ám ezt minden erejével próbálja eltitkolni a nyomozás során. Eközben pedig újabb gyilkosságok történnek…
Személyes drámák, kisvárosi intrikák, a múlt sötét kísértetei és kegyetlen gyilkosságok keverednek ebben a hatepizódos minisorozatban, ami van annyira sűrű szövésű, hogy berántsa a nézőt, és ott is tartsa a képernyő előtt egészen a jókora csalódást keltő (dupla) fináléig. A Minden történetnek két oldala van az a fajta sorozat, amely próbálja sokkal okosabbnak mutatni magát, mint amilyen, és ezt egy darabig tényleg jól csinálja. Jon Bernthal és Tessa Thompson A listás játéka sokáig jól leplezi, hogy valójában egy B kategóriás sorozatot nézünk. Azért ehhez is kell tehetség.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
