Egy pszichológus vagy pszichiáter jó esetben a legmélyebb titkainkat és a legfőbb gyengeségeinket is ismeri, de pontosan azért vannak a szakmájának szabályai, hogy ne éljen vissza velük. Mi történhet, ha mégis visszaél?
Pszichológushoz vagy pszichiáterhez járni azt is jelenti, hogy készek vagyunk megnyílni egy vadidegen előtt, hogy rábízhassuk a legféltettebb titkainkat. Tesszük ezt azért, mert úgy hisszük, ezt a tudást ő kizárólag arra használja, hogy megértsen bennünket, és a megértés által segítsen rajtunk. Ez nagyon magas fokú bizalmat igényel, és szerencsére csak elvétve lehet hallani arról, hogy ezzel a bizalommal egy szakember visszaélt volna.
Az egyik leghíresebb ilyen történet a New York-i Marty Markowitzé, aki a nyolcvanas évek elejétől kezdve egészen 2010-ig járt terápiára a köztiszteletben álló és elit körökben mozgó Isaac Herschkopf doktorhoz, aki eleinte sokat segített a férfi szorongásain, kisebbségi komplexusán és önbizalomhiányán, valamint megértette vele, hogy a szülei halála, és az ezután a vállaira rakódó új felelősség hogyan vezetett a problémái kialakulásához. Dr. Ike (ahogy a legtöbben hívták) eleinte jó szakembernek bizonyult, csakhogy idővel nem arra felé terelte Martyt, hogy maga oldja meg a problémáit, hanem elhitette vele, hogy majd ő, a jó doktor megoldja őket helyette. A szüleitől örökölt vagyonnak köszönhetően dúsgazdag férfit lassan, de biztosan kezdte el kiforgatni az örökségéből, méghozzá egészen fondorlatos módszerekkel.
Az ügy csak a 2010-es években jutott rendőrségi szakaszba, közismertté pedig azután vált, hogy egy népszerű podcastsorozat készült belőle. A podcast jogaira csapott le az Apple TV+, és készítettek belőle egy izgalmas true crime sorozatot Will Ferrell (Markowitz) és Paul Rudd (Dr. Ike) főszereplésével.
A két főszereplő nevét látva könnyen arra gondolhatunk, hogy Az agyturkász a szomszédból könnyed komédiaként dolgozza fel a sztorit, de ebből maximum a könnyedség igaz: mindkét színész egy másik arcát mutatja ahhoz képest, amit már megszokhattunk tőle. Will Ferrell talán csak a Felforgatókönyvben volt ennyire visszafogott, míg a nemrég a földkerekség legvonzóbb férfijának választott Paul Rudd a sármját ezúttal arra használja, hogy megmutassa: mennyivel könnyebb egy jó dumájú, sármos ember dolga, ha hazudni és csalni akar.
Markowitz és Herschkopf története számos fordulattal szolgál, az alkotók pedig a valóság harminc évéhez képest – a cikk írásáig elérhető első négy epizód alapján – eléggé felpörgetik a történéseket, és talán így még megdöbbentőbb látni, hogyan veszi rá az orvos a páciensét, hogy beköltözhessen a luxusnyaralójába, vagy milyen trükkel beszéli őt rá arra, csináljanak egy közös alapítványt, ahol Marty adja a tőkét, a jó Ike doktor pedig intézi, mire költsék az ide utalt pénzt. Az agyturkász a szomszédból még úgy is érdekes, hogy már az elejétől tudjuk, mire megy ki a játék, mégis olyan izgalmas szellemi sakkjátszmának vagyunk szemtanúi, hogy képtelenek vagyunk levenni a szemünket a képernyőről.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
