Soros György téved

Soros György a II. világháború utáni Európa belső menekülthullámait állítja párhuzamba a mostani migrációs válsággal (itt és itt), és azt várná Európától, hogy ugyanúgy reagáljon: korlátlan befogadással. Csakhogy egyrészt az európai menekülthullámok során a korlátlanság teljesen mást jelentett, mint most, a két jelenség nyilvánvalóan összemérhetetlen, másrészt a kulturális különbségek elhanyagolhatók voltak a mostaniakhoz képest, harmadrészt a II. világháború utáni újjáépítés után egy erőtől duzzadó, magabiztos Európa döntött pl. a Magyarországról menekülők befogadásáról — és ez az Európa ereje jelentős részét annak köszönhette, hogy teljes joggal erkölcsi fölényben érezte magát a keleti totalitarizmussal szemben. Az, hogy ma nincs biztos erkölcsi fölényben a keleti autokráciákkal szemben, az Soros Györgynek (hedge fundoknak, a globalizáció során a gazdasági érdekek súlya alatt relativizálódó értékeinknek, és a a társadalmak integritását veszélyeztető vagyoni különbségeknek) is köszönhető.

Hírdetés

Európa ma gazdasági és értékválságban is van, amelynek az egyik haszonélvezője — kellő tisztelettel az ebből visszaforgatott némi emberbaráti és a nyílt társadalmat támogató kezdeményezéseiért — Soros György. Ahogy Orbán végül észre fogja venni, hogy az európai, jogállami, demokratikus, nota bene keresztényi útról letérve nem mentheti meg az európai civilizációt (jót nem lehet rosszul tenni), úgy Soros is észrevehetné, hogy a globalizáció ragadozó ágának nyerteseként nem kárhoztatja Európa gyengeségét, mert az éppen a globalizációhoz való alkalmazkodásképtelenségének — a tényleges értékteremtésben való visszacsúszásának — köszönhető.

Nem akarok állást foglalni abban, hogy Soros valóban a nemzetállamokra tör-e, ahogy a magyar miniszterelnök gondolja, azt viszont határozottan leszögezem: a nyílt társadalom, „ahogy ő gondolta”, megbukott. És miatta is bukott meg, mert mintegy mellékesen akarta létrehozni, miközben a fő tevékenysége ellene irányult. És a cikkéből láthatóan még csak észre sem vette ezt. 


Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »