„Írja csak azt, hogy ami egykor szovjet birodalom volt, az Soros-birodalom lett.”
Soros György, Bukarest, 1993

Valahányszor Magyarországot támadás éri az uniós és nemzetközi politikában, nem kell messzire mennünk, hogy megtaláljuk Soros György hálózatának keze nyomát. A közelmúltból egy kifejezetten látványos példát is találhatunk, mégpedig az úgynevezett Sargentini-jelentést. A Magyarország elleni uniós eljárást megalapozó dokumentum előkészületeit, elkészültét és utóéletét is végigkísérte a milliárdos köre. A jelentés körülményei jól mutatják egy klasszikus Soros-művelet felépülését.

LIBErátorok

Az Európai Parlament 2017. május 17-én megszavazott egy állásfoglalást a magyarországi helyzetről, amelyben arra utasította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát (LIBE), hogy kezdjen eljárást hazánkról és „készítsen különjelentést annak érdekében, hogy a plenáris ülés az eljárási szabályzat 83. cikkével összhangban szavazzon a Tanácsot az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó, indokolással ellátott javaslatról”.

Mivel az atombombának is nevezett hetes cikk tétje nagy, röviden érdemes visszaidézni, pontosan milyen eredményt is akart elérni az Európai Parlament a történet e pontján, és azóta is. A parlament honlapja szerint „az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke az uniós alapértékek betartatását szolgálja. A 7. cikk (1) bekezdése szerint a Tanács megállapíthatja, hogy egy tagállam esetében fennáll az uniós alapértékek megsértésének egyértelmű kockázata és konkrét ajánlásokat fogalmazhat meg a tagállam számára, hogy megelőzze az alapértékek tényleges megsértését. A cikkelyt a tagállamok egyharmada, vagy az Európai Parlament vagy a Bizottság aktiválhatja. A Tanácsnak négyötödös többséggel kell döntést hoznia, miután kézhez kapta a Parlament kétharmados (a képviselők abszolút többségét is kitevő) többséggel elfogadott beleegyezését. A következő fázis a 7-es cikkely (2) bekezdése, ahol a tagállamok egyharmada vagy a Bizottság javaslata alapján a Tanács megállapítja, hogy az alapértékek az adott országban ténylegesen sérültek-e. A Tanácsnak egyhangú döntést kell hoznia és az EP hozzájárulására is szükség van. A 7-es cikkely (3) bekezdése a konkrét szankciókat indítja el, ami a tanácsi szavazati jog felfüggesztését is jelentheti.”

Ugyanazon év júliusában bízta meg a jelentés elkészítésével a LIBE bizottság Judith Sargentinit, a holland Groenlinks (Zöldbaloldal) politikusát, a Zöldek (Greens/EFA) frakciójának tagját. Ebből már sejthető volt, hogy Soros-jelentés fog készülni. Szeptemberben megnevezték az úgynevezett árnyék-jelentéstevőket is, akiket a frakciók jelöltek ki. Az ő feladatuk volt figyelemmel kísérni a tervezet sorsát, ők feleltek a témáért a képviselőcsoportjukon belül. Az Európai Néppárt (EPP) a máltai Roberta Metsolát, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) az osztrák Josef Weidenholzert, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) frakció a belga Louis Michelt, a szélsőbalodali Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) a francia Marie-Christine Vergiat-t, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) a lengyel Marek Jureket, az euroszkeptikus Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) frakció az olasz Laura Ferrarát, a jobboldali – és szintén euroszkeptikus – Nemzet és Szabadság Európája (ENF) frakció pedig a francia Nicolas Bayt, a Nemzeti Front akkori főtitkárát jelölte.

Az ENF-et és az ECR-t leszámítva mindegyik képviselőcsoport olyan politikusra bízta a magyar ügyet, aki erősen kritikusan állt hazánkhoz. Nem volt ez másképp az EFDD esetében, hiszen bár a frakciót akkor a Sorost sűrűn bíráló brit euroszkeptikus politikus, Nigel Farage vezette, a csoportnak tagja volt az elitellenesnek indult, de alapvetően inkább balliberális olasz Öt Csillag Mozgalom (M5S), s ennek a politikusa Laura Ferrara.

Előző évben szivárgott ki a Kumquat Consult tanácsadócég jelentése is, amely sorra vette azokat a képviselőket, akik az Európai Parlament 2014–19-es ciklusában a „nyílt társadalom” eszméje „megbízható szövetségeseinek” számítottak. A jelentés a Soros György-féle Open Society European Policy Institute részére készült. A Kumquat Consult listáját az évek során sokszor átböngészte a média. Amikor ugyanis egy-egy európai parlamenti képviselő fenyegetni kezdte Magyarországot, az esetek feltűnően nagy részében kiderült, hogy bizony ő is a „nyílt társadalom” megbízható szövetségesének számít. Sargentinit, Metsolát, Vergiat-t, Weidenholzert és Michelt is megtaláljuk az EP Soros-listáján.

Operation Sargentini

Judith Sargentini nem távolodott el túl messzire a Soros-hálózattól, amikor dolgozni kezdett a jelentésén. A zöldpárti politikusnak ez minden valószínűség szerint egyébként sem állt szándékában, hiszen már kijelölésekor előre tudna, milyen véleményt fog alátámasztani készülő jelentésével. 2017 júliusában Sargentini azzal vállalta el a feladatot, hogy „az Európai Uniónak többet kell tennie Orbán Viktor bírálatánál”, sőt „ha egy ország nem képes többé biztosítani közös értékeinket, logikus lépés megvonni a szavazatát”. Érdemes ezen a ponton ismét belepillantanunk a 7. cikk fentebbi leírásába, hiszen így látszik igazán, hogy Sargentini az eljárásnak már a további pontjait is megelőlegezte.

A holland politikus az átláthatóság jegyében jelentésének mellékletében kilistázta, milyen intézményekkel, nem kormányzati szervezetekkel (NGO), tisztségviselőkkel, sajtótermékekkel tanácskozott. Transzparencia ide, átláthatóság oda, a lista egyértelmű kiegyensúlyozatlanságot mutatott. Nézzük, milyen NGO-kkal állt szóba Sargentini! Ezek a következők voltak: Amnesty International, A Város Mindenkié, Freedom House, Háttér Társaság, Társaság a Szabadságjogokért, Magyar Helsinki Bizottság, K-Monitor, Menedék, Mérték Médiaelemző Műhely, MigSzol – Migráns Szolidaritás Csoport, Open Society European Policy Institute, Political Capital, Riporterek Határok Nélkül, Transparency International, Transvanilla Transznemű Egyesület. Mi a helyzet a sajtóval? Itt a következőket találjuk: Átlátszó, Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), Népszabadság, RTL-csoport, 444. Sikerült felkerülnie a listára egy konzervatív think tanknek, az Alapjogokért Központnak, a konzervatív sajtónak azonban már nem. Persze, Sargentiniék találkoztak kormányzati szereplőkkel is, de az eredmények fényében világos, hogy a zömmel a globális Soros-alapítvány, vagyis a Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations, OSF) által is támogatott NGO-k, vagy pedig a magyar tisztségviselők véleménye nyomott többet a latba.

Miután bemutatták a Sargentini-jelentést, a magyar kormány terjedelmes dokumentumban, részletesen cáfolta az abban olvasható csúsztatásokat és valótlanságokat. Érdemes kiemelni egyet ezek közül, mert ismét ismerős névbe, mégpedig Soros Györgyébe fogunk beleütközni! Így szól tehát a jelentés 50. pontja: „A magyarországi látogatását követően 2014. december 16-án közzétett jelentésében az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelezte, hogy aggasztónak tartja a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos magyarországi helyzet romlását, amelyen belül a cigányellenesség az intolerancia legkirívóbb formája, amiről a romákkal szembeni különösen durva, akár erőszakos cselekmények, félkatonai szervezetek felvonulásai, valamint a romák lakta falvakban tartott őrjáratai is tanúskodnak”.

Ha az olvasónak ez nem áll össze teljesen, az nem véletlen. Járóka Lívia, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője a magyarországi helyzetről szóló jelentés 2018. szeptember 11-i vitájában megdöbbentőnek nevezte, hogy a dokumentumban „benne maradhatott két olyan szöveg is, ami arra utal, hogy a szélsőjobboldali Magyar Gárda esetleg a Fidesz ideje alatt tevékenykedett, vagy hogy a romagyilkosságok a mi időszakunkban történtek”. Ugyanis: „A romagyilkosságok elkövetőit az Orbán-kormány hatalomra lépésével elítélték, és Orbán Viktor első tevékenysége volt a 2010-es választások után, hogy a Magyar Gárda működését Magyarországon betiltsa. A szocialista kormányok alatt a Magyar Gárda grasszálhatott a cigánytelepeken” – emlékeztetett a roma politikus.

Fontos megemlíteni, hogy az Európa Tanács emberi jogi biztosának jelentéséből idézett állítások 2014-ben sem állták meg a helyüket, hiszen akkor már négy éve a Fidesz–KDNP volt kormányon. Az európai intézmények és NGO-k körbehivatkozási gyakorlatára jellemző elem, hogy „büntetlenül” keresztülment egy hamis állítás, amit később aztán tényként hivatkoznak más jelentésekben.