100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.
Sopron, október 21, péntek
Délelőtt féltizenegykor Gyula, Boroviczény és ón elindulunk autón Sajtoskálra,a Ruprecht-kastélyba, ahol egy öreg inason kívül senki sem fogad. Ez azt mondja,hogy gazdája elutazott. Arra a megjegyzésünkre, hogy tegnap ide vendégek érkeztek, az öreg inas azt feleli, hogy voltak ugyan vendégek, de már elmentek.Bár látjuk, hogy bizalmatlan velünk szemben és gyanúsan néz reánk, mégis bevezet bennünket a fogadó-terembe ésmikor Gyula megnevezi magát, sok mentegetőzés és bocsánatkérés után a billiárdasztal terítéke alól előkeres egy leveletés átnyújtja Gyulának. Lehárnak együzenete volt, hogy elvitte a királyt és akirálynét hajnalban Sopronba, mert biztosabbnak találja, ha az Ostenburg-csapatok között vannak. Kéri Gyulát, jönne eloda. Elindulunk tehát. Minket ugyan délben visszavártak Dénesfára reggelire, sőta lelkünkre kötötték, hogy ne késsünk el,mert ez Ilonát izgatná, de mi ekkormár nem vissza Dénesfára, hanem Sopronba megyünk. Autónkat minden községnél feltartóztatják. Körülbelül félúton egyautó jön velünk szembe csendőrökkelmegrakva, köztük egy főhadnaggyal, akikazt mondják, hogy a mi autónk fedezetéülvannak küldve. Sopronba érve, először amegyeházára hajtatunk, mert azt hisszük,hogy a király és a királyné ott vannak.Keressük Sigrayt, kiről azt mondják, hogyott volt, de elment. Nem merünk továbbkérdezősködni. Lejövet a kapu alatt találjukZsembery főispánt, ki sokatmondó pillantással azt mondja: a kaszárnyába mentek.A kaszárnyában Ostenburg jön elénk,akit sem én, sem a férjem nem ismerünk.Bemutatkozás után Gyula megkéri őt,hogy tudassa ittlétét a királlyal. Abban apillanatban jön ki a király szobájábólLehár és elmondja, hogy a felségek éppenasztalhoz ültek s hogy a király Hegedűs generálist várja. Hegedűs körülbelül velünk egy időben érkezett, váltottunk isvele pár szót. Felesküdni jött.
Minthogymár közel volt két órához, elhatározzuk,hogy előbb elmegyünk ebédelni és csakazután jövünk vissza.A Pannoniában Sigray lakosztályábanott találjuk őt Rakovszkyval és Gratzcalebédnél. Éppen bevégezték és mindjárthelyet csinálnak nekünk az asztalnál.Rakovszky és Gratz egy idő múlva akaszárnyába mennek. Mi Sigrayval méga szállodáiban maradunk és mire bevégezzük az ebédet, követjük őket.A kaszárnyában nagyon mozgalmas azélet. Mindenki készülődik az elutazásra.Kérdezősködésemre azt mondják nekem,hogy este lesz az indulás Pestre. Először kilenc órára tűzték ki. Aztán elhalasztották tizenegyre, de valóban csakéjfél után négykor törtónt meg. A szerelvények összeállítása miatt volt a késedelem. Miután megtudtam Ostenburgtól,hogy a királyné elkíséri őfelségét Pestre,megkérem őt, hogy adjon számomra ishelyet a vonaton, mert nem akarom a királynét egyedül hagyni. Mellette akarok maradni. Ostenburg azt mondja, hogy enneknem áll semmi útjában és eziránt mindjárt intézkedni fog. Esterházy Lulu, kiudvarhölgynek ajánlkozott fel a királynénak, ennek nagyon megörül és megkér, hogy anyja távollétéhen vállaljamnála a gardedame szerepet. Én ezt szívesen megígérem, de megjegyzem, hogymihelyst udvarhölgy, nincs többé szükség arra, hogy chapronírozzák.
Boroviczényné, a királyné volt udvarhölgye,csak Győrben fog felszállni a vonatra.Ő várja a férjétől jövő üzenetet, hogyhol és mikor csatlakozzék hozzájuk.A királyné, mihelyt megtudja, hogy akaszárnyában vagyok, behívat magához.Egy legénységi szobában van elszállásolva.A bútorzat egy katonaágyból és két faszékból áll. Egy sarokban lapátok, seprők ésnéhány katonacipő. A falakon szögekenfüggnek kifordított katonanadrágok. Akirályné, ki már a kora hajnali órákbanjött ide, nem is fekhetett le, csak úgydőlt le ruhástól a rendetlen ágyra, hogykipihenje magát. Elmeséli nekem, hogy mikor előzőnap megérkeztek Kenyéribe CzirákyGyurihoz, ott megteáztak és mindjártle akartak feküdni, mert nagyon fáradtak voltak az úttól. Először ültekrepülőgépen.»Nem ajánlom a repülést senkineksom«, mondja, »akinek nincs reá szüksége, ezt mulatságból ne tegye soha.«»Képzelem, hogy eleinte kellemetlenlehetett«, mondom.»Nemcsak eleinte«, vágott közbe a királyné, »de az egész idő alatt. Kínosnégy óra volt…«»A leszállásnál, — beszéli tovább —hiába kerestük a tűzjelzéseket. Emiattsok időt veszítettünk, nem tudtuk, holvagyunk és az első leszálló előtt sokáigkeringtünk a levegőben.«Azt is meséli, hogy Kenyerin, sajnos,nem feküdhettek le, pedig annyira örültek az elkészített nagyszerű puha ágyaknak. De megjött Lehár autója az utasítással, hogy vigye őket az erdei vadászkunyhóhoz, ahol aztán a továbbiakranézve eldől a sorsuk. A Ruprecht-kastélyban Lehár meg akartaőriztetni incognitójukat, gróf és grófnénakszólította őket, de az üres ház őrzőjehamarosan tisztában volt a helyzettel,félrevonta Lehárt, odasúgta neki, hogyrég felismerte a magas vendégeket, de neféljen attól, hogy bárkinek elmondja.
Gyula ezalatt Rakovszkyval és Gratzcalegy másik legénységi szobában van, aholszinte nagy készülődések folynak az estielutazásra.Ebben a szobában, mely közvetlen afelségek mellett van, töltjük mindnyájana délután javarészét. Székek hiányábanfaládákon ülünk, melyeket minduntalankihúz alólunk a nyakra-főre csomagolólegénység. Gyula, kit a király rövidesenérkezésünk után magához hivatott,nagyjában elmondja nekem, hogy mitbeszélgettek.A délután folyamán körülbelül 30 tagbólálló magyarruhás leánycsoport virágokathoz a királynénak. A felségek a lépcsőházban fogadják őket. A királyné a virágokat átveszi és pár szóban megköszöni.Szép és megható ünnepély az Ostenburg-csapatok felesketése. Gyalogság,huszárság, tüzérség vonul fel feszestartásban és tiszteleg őfelsége előtt. Körülbelül 1500 ember, a híres Ostenburgféle »jaguár«-csapatokból valók. »Büszkék lehettek arra, hogy ti kíséritek visszaa székvárosba a királyotokat«, hallatszikOstenburg hangja a csapatok éléről. Akirályné a magyarruhás lányok közöttállva nézi a királyt, amint a himnuszhangjai mellett ellép a katonaság sorfalaelőtt, és hallgatja az esküt, melyet ezertorok dörög ritmikus hangsúlyban: » Tűzön,vízen keresztül, tengeren, szárazföldön ésa levegőben Istenért, királyért és a Hazáért.« És utána a hátborzongató Istenengem úgy segéljen!! Arca igen komolyés szinte átszellemült. Hegedűs kétszeresküdött föl. Egyszer a király szobájábanés egyszer az udvaron.Mialatt az eskü folyt, a kaszárnya széles vasrácsos kapuja előtt összegyűlt akíváncsi tömeg, mely nőttön nő. Nemsokára onnan is hallatszik, mintegy visszhangként, a katonák kemény, ütemes éljenzésére a lelkes tömeg örömrivalgása.
Már teljes sötétben hagyjuk el kilencóra felé a kaszárnyát. igyekezünk befeléa városba. Akkorára az utcákon márnagy a járás-kelés. Mindenütt csoportokban állanak az emberek és mást sem lehet hallani, mint hogy »Megjött a király!Hallottad már? Csakugyan igaz!?« —Minket is többször megállítanak, teljesenidegenek, sőt vannak, akik hozzánk szegődnek és elkísérnek a szállóig, mialattkérdésekkel ostromolnak.A Pannoniában egy külön terembe vonulunk, ahol vacsorára Sigray vendégeivagyunk. Nagyon sokan gyűlünk össze.Magasrangú tisztek, tábornokok, Hegedűsis ott van, a civilek közül Zsembery főispán és Klebelsberg Kunó, a város képviselője, ki Pestről szerdán Gyulávalegyütt érkezett és félősen, óvatosan,figyelőén húzódik meg az asztal egy végében. Vacsora alatt Gratzot folytonosanszekálják, hogy ő micsoda nagy puccsista,pedig senki sem nézte volna ki belőle.Gratz belemegy minden tréfába és jóizűennevet hozzá.Tizenegy órakor kimegyünk a vonathoz, de a négy szerelvény még nincskészen. Ott is nagy tömeg várakozik azállomás előtt, és az egész útvonalon,amelyen a felségek végigmennek. A szerelvények közül az első katonavonat, amásodikon van a király és kísérete, aharmadik és a negyedik szintén katonavonat. Nekem Gyulával egy közös fülkémvan. Kemény, igen keskeny fekhelyek.Nem lehet megmozdulni. Aludni mégkevésbé. Éjfél után négykor indulunk el.
Forrás:monarchista.blogspot.com
Tovább a cikkre »
