A szlovákiai görögkatolikusok a hétvégén emlékeztek meg arról, hogy XVI. Benedek pápa 15 éve hirdette ki egyházuk sároseperjesi kerületének érseki, kassai és pozsonyi kerületének püspöki rangra emelését. Szombaton Sároseperjesen, vasárnap pedig Kassán került sor ünnepi misére, amelyeken részt vett Soltész Miklós, a budapesti Miniszterelnökség nemzetiségekkel és egyházi közösségekkel foglakozó államtitkára is, aki rövid interjú keretében a Ma7 olvasói számára is összefoglalta, miben látja mostani útjának, illetve az államtitkárság különböző egyházakkal fenntartott, egyre erősödő kapcsolatának lényegét.
Államtitkár úr, miben látja hétvégi, kelet-szlovákiai útjának legfőbb hozadékát?
A görögkatolikus közösség, hála Istennek, Szlovákiában is él. Ez megmutatkozott az eperjesi ünnepségen is, ahol nagyon sok pap, atya, parókus és fiatal szeminarista vett részt. A papi hivatást felvállalók sokasága nagyon jó üzenet. A kassai liturgia pedig azt mutatta meg, mennyi család és mennyi fiatal vesz részt egy-egy ilyen eseményen. Ebből is jól látható, van jövője a görögkatolikus egyháznak Szlovákiában is. Az érsek atyával, illetve Kassa főpolgármesterével és helyettesével tartott találkozóinkon pedig megerősítettük, itt a Kárpát-medencében egymásra vagyunk utalva. Leginkább és először a kereszténységben, a kultúrában, de abban a tekintetben is, hogy a hagyományainkat közösen kell erősítenünk, védenünk a leginkább Brüsszelből érkező, értékvesztett világot közvetítő nyomással szemben. A kereszténység, amely összekötött bennünket ezer éven keresztül, most is erősítheti a szlovák és a magyar közösség együttműködését. Az lenne a kívánatos cél, hogy néhány éven belül oda jussunk el, ahol jelenleg a magyar-szerb kapcsolatok tartanak. Ebben támaszkodnunk kell a szlovákiai magyar közösségre, illetve a magyarországi szlovákokra egyaránt.
További pozitívum a szlovákiai görögkatolikus egyházzal kapcsolatosan, hogy a legutóbbi népszámláláson jelentős növekedés volt tapasztalható a hívek számát illetően.
Igen, öt százalék körüli az emelkedés. Ez azt mutatja, a kommunizmus ideje alatti sok szenvedés ellenére, akár a megszüntetést kilátásba helyező döntések és a püspökeik meghurcoltatása ellenére is fel tudtak állni. Világosan megmutatkozott, ha egy közösség a hitéhez, a hagyományokhoz, a kétezer éves krisztusi tanításokhoz ragaszkodik és azt nem adja fel, akkor még erősödni is tud. Ezt megtapasztalhattam a mostani kétnapos találkozó során is. Az út része volt egy királyhelmeci látogatás is, az ottani esperesség magyar papjaival való találkozás is nagyon felemelő volt. Megtapasztalni, hogy a magyar kormány által is támogatott központban élénk gyülekezeti élet zajlik, bizonyítja, hogy jó célt szolgált a támogatás, amely a kelet-szlovákiai magyarság megmaradását segíti. Jártunk továbbá Hajagoson, ahol az itteni görögkatolikusok egyik legszebb zarándokhelye van. Ide a nyitrai püspök atyával látogattunk. Mindenütt szeretettel, mindenféle magyarellenes felhang legkisebb jele nélkül fogadtak bennünket. Nagy örömmel vették mindenütt, hogy a magyar kormány támogatja akár a görögkatolikus papságot, akár a templomok felújítását. A hajagosi kegyhelyben benne foglaltatik egész közös történelmünk. Emiatt is nagyon fontos, hogy a görögkeleti parókus atya milyen szeretettel beszélt Zrínyi Ilonáról, II. Rákóczi Ferencről, amikor bemutatta, milyen összefüggés van a kegykép és a nagyságos fejedelem és édesanyjának életútja között. A közösségek összetartozására különösen nagy szükség van ebben a mai békétlen és szörnyű Európában, világban. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Szlovákiában előbb-utóbb kormányváltás lesz. Mi nyitottak vagyunk minden irányba, leginkább a magyar közösség felé, de nyitottak vagyunk a szlovákok felé is, s arra számítunk, hogy a választások után olyan együttműködés lesz lehetséges, mint amilyen a szerb-magyar együttműködést jellemzi.
Az ön által vezetett államtitkárságot már tavaly meglátogatta a szlovákiai görögkatolikus egyház vezetése. A mostani ünnepi események mellett tudtak időt szakítani a kétoldalú tárgyalások folytatására?
Természetesen. Eperjesen találkoztunk a metropolita atyával, de számunkra szintén kitüntetett jelentőségű volt a kassai püspökség vezetőivel való találkozó, hiszen ebben az egyházmegyében vannak jelentősebb számban magyar hívek. Itt tudtunk igazán a jövőre szóló közös lelki és fizikai együttműködésről beszélni. Hozzá kell tennem, nemcsak közösen gondolkodunk, hanem közösen teszünk is azért, hogy az Ukrajnából érkező menekülteknek, illetve a Kárpátalján lakó görögkatolikusoknak, nemzetiségtől függetlenül, minden segítséget megadjunk karitatív szervezeteinken keresztül.
Államtitkár úr tölti be a magyarországi Karitatív Tanács elnöki posztját. Ennek alapján úgy gondolom, nemcsak elvi, hanem gyakorlati tanácsokkal, tapasztalatokkal is tud szolgálni.
Az egyház vezetésével, illetve a kassai főpolgármesterrel és helyettesével való találkozón ez a kérdés is felmerült. Nem szeretnék belügyekbe beavatkozni, de a háború kitörését követően eleinte a központi támogatás váratott magára, ezáltal nagyon nehéz helyzetbe került Kassa, de a környező települések is Magyarország nem elhanyagolható segítséget nyújtott ebben a helyzetben a főkonzulátuson keresztül, amit utólag is nagyra értékelnek a kassaiak. Az a tapasztalat, amit a Karitatív Tanácsban több mint egy évtized alatt szereztem, mindenképpen hasznos lehet az ittenieknek, az egyháznak és a világiaknak is. Magyarországon öt egyházi karitatív szervezet, továbbá a Vöröskereszt és az állam együttműködése révén hatalmas szerepet vállal a közel-keleti keresztények megsegítésében is. A tapasztalatok jól kamatoztak tavaly február 25-ét követően az ukrajnai menekültek fogadásánál, illetve a belső Ukrajnában és Kelet-Ukrajnában történő segítségnyújtásnál. Ezeket a tapasztalatokat nagyon szívesen megosztjuk szlovákiai barátainkkal.
Budapesten fogadta azokat a szlovákiai püspöki helynököket, akik az egyes katolikus egyházmegyék magyar híveivel hivatottak foglalkozni. Az ilyen találkozókon van-e lehetőség arra, hogy hangsúlyosabban foglalkozzanak a szlovákiai magyar katolikus hívek helyzetével?
Mindenképpen. Egy tényt viszont szeretnék kiemelni. A szlovákiai püspökök többségével személyes kapcsolatban állok. Bárhogy is alakult annak idején az egyházmegyék átalakítása, szerintem nagyon szép és üdvözlendő dolog, hogy a magyar kerületeknek minden esetben magyar helynöke van. Ezeknek a helynököknek, mondhatni, szabad keze van akkor is, amikor a lelkészi támogatást nyújtjuk, s akkor is, amikor a templomok, közösségi házak, parókiák felújítását végezzük. Itt jegyezném meg, hogy értetlenül álltunk a szlovák kormány egyes tagjainak, vagy bizonyos szlovák médiumok támadásai, bírálatai előtt, amikor azt kifogásolták, miért támogatjuk Szlovákiában egyházi épületek felújítását, építését. Pedig a válasz nagyon egyszerű. Ha csak anyagi szempontból nézzük, mindez jó Szlovákiának is, hiszen ebből adóbevétel, helyben hasznosuló jövedelmek származnak. A legfontosabb persze a lelki oldal, hiszen amikor egy templom megújul, megszépül, az egész közösséget szolgálja, s ugyanígy a belső megújulás is egyaránt érinti a magyar és a szlovák híveket is. A támogatást szinte minden szlovák katolikus püspök megköszöni, megjegyezve, nem biztos, hogy ez a magyar kormány segítsége nélkül megvalósulhatott volna. Tudatosítják, hogy a megújuló templomok nemcsak a magyar, hanem a szlovák hívek mindennapjait is megszépítik. Tőlük kritikát soha, köszönetet viszont sokszor kaptunk. Kárpát-medence szerte 3500-nál is több templom, s ezen kívül közel ezer egyéb egyházi épület, közösségi ház felújítását biztosítottuk be. A templomokat megőrizni közös érdekünk, hiszen így elkerülhető, hogy a keresztény egyházak épületeiből mulatók, szállodák vagy akár idővel mecsetek legyenek.
Milyen útravalót adna a szlovákiai híveknek: szlovákoknak, magyaroknak?
II. János Pál pápa hangsúlyozta sokszor, „Ne féljetek!”. Ne féljenek tehát küzdeni a magyarságukért, de ugyanúgy ne féljenek a szlovákok sem megvallani a szlovákságukat. Ha egy nemzet erős, akkor más nemzetekkel is jó kapcsolatot tud kialakítani. Ha nem idegen, messzi hatalmaktól függ, hanem saját lábain áll, sokkal inkább tudja a közösséget, s a más nemzetekkel való kapcsolatot megerősíteni. Ezt megélem Magyarországon, az ottani nemzetiségek a magyar társadalom eleven részei, egyszersmind megtartják saját identitásukat. Ezzel gazdagítják, erősítik az országot. Ugyanúgy a Szlovákiában élő magyarság is erősíti ezt az országot, amelynek nem ellenfelei, s főképpen nem ellenségei.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
