Az erőszakot főleg a fizikai bántalmazás jelenti, de ide tartozik az is, amikor az agresszor a felsőbbrendűségét fitogtatja, visszaél a hatalmával, fenyegetőzik, testi, lelki és szexuális nyomást gyakorol. Az áldozatok sokszor nem tudják, hová és kihez forduljanak segítségért, és attól félnek, mindenki azzal fogja vádolni őket, hogy szétdúlták a családot.
A legtöbb áldozat egyszerűen fél még elmenekülni is. Az erőszakoskodó azzal fenyegetőzhet, hogy úgyis megtalálja őt, s akkor majd megbünteti. Azzal is ijesztgetheti, hogy eladja a közös vagyonukat, s a haszonból nem ad neki semmit, elveszi tőle a pénzét, a gyerekeket. Azzal is zsarolhatja, hogy ha elszökik, a gyerekeket fogja kínozni. Néhány nő szégyelli a dolgot, ezért a külvilág előtt titkolja a kínzást.
Ha szemtanúi vagyunk valamilyen bántalmazásnak, vagy valaki bizalommal fordul hozzánk, először is tudjunk meg minél többet a problémáról! Bátorítsuk az áldozatot, figyelmesen hallgassuk őt, de ne hibáztassuk! Próbáljuk meggyőzni, hogy az ellene elkövetett erőszak nem az ő hibája! Beszéljünk vele arról, hogyan lehetne változtatni a kialakult helyzeten! Ha az áldozatnak gyerekei vannak, segítsünk gondoskodni róluk, segítsünk intézkedni a hivatalokban! Az áldozatok személyi biztonsága érdekében – főleg ha gyerekek is vannak közöttük – ne habozzunk azonnal kihívni a rendőrséget és jelenteni a dolgot! Az áldozat(ok)nak pedig a lehetőségekhez mérten nyújtsunk elsősegélyt, amennyiben arra szükség van! De vigyázzunk: ne kerüljünk nézeteltérésbe az erőszakoskodó partnerrel, ne akarjuk jobb belátásra bírni!
A tanúskodás nagyon fontos főleg a jövőre nézve, hogy a szemtanú vallomása alapján a rendőrség az elkövetőt megakadályozhassa az erőszakos bűncselekmény folytatásában, és természetesen segítünk elkapni az elkövetőt. Ha szemtanúi vagyunk egy támadásnak, pszichikailag támogassuk az áldozatot, és ne tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna, hanem biztosítsuk róla: ha kell, tanúskodni fogunk.
Nem szabad némán tűrni – meg kell törni a hallgatást, el kell valakinek mondani! Tudatosítsuk: mindenkinek joga van az erőszak nélküli, nyugodt élethez, senkinek nincs joga kínozni másokat! Az erőszak magától nem fog megszűnni – ne várjuk meg, amíg a helyzet rosszabb lesz! Kérjünk segítséget! A rendőrség száma 158. A szociális ügyi minisztérium ingyenes országos segélykérő vonala a 0800 212 212 – itt útba igazítanak, pszichológiai, jogi, szociális tanácsokat adnak, illetve a telefonáló személy beleegyezésével értesíthetik a rendőrséget, a mentőket vagy más intézményt is. A Segítség az Erőszak Áldozatainak (Pomoc obetiam násilia), a Karöltve – Segítség Vészhelyzetben Lévő Gyerekeknek (Náruč – Pomoc deťom v kríze) és a Szlovákiai Nők Szövetsége (Aliancia žien Slovenska) polgári társulásokhoz is lehet fordulni jogi, szociális és pszichológiai tanácsért, illetve krízisközpontokat is működtetnek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
