1910-ben a tragikus sorsú, Robert Falcon Scott által vezetett brit Terra Nova expedícióval tartott az Antarktiszra George Murray Levick sebész-zoológus is. Orvosi teendői mellett az ő feladata volt az első látásra kietlennek tűnő földrész élővilágának dokumentálása. Naplóiban leírta, miként éltek túl az expedíció tagjai a kegyetlen időjárási körülmények közepette, de természeti megfigyeléseit is ezekben rögzítette. A legnagyobb fennakadást a táboruk körül lakó Adélie-pingvinek kolóniája okozta a zoológusban, különösen szexuális viselkedésük, amelyet az „elfajult”, „aljas” és „romlott” jelzőkkel illetett – és még így is sokszor rejtjelezéssel élt leírásaiban.
Levick század eleji finom ízlését valósággal sokkolta, amit a pingvinek körében látott. Korábban semmilyen állat esetében nem fordult elő, hogy a tudósok lejegyezték volna a homoszexuális viselkedést, vagy a nem egy párt alkotó egyének között a nem szaporodási szándékú közösülést.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne figyeltek volna meg ilyet, de a korban nem tartották „illőnek” lejegyezni, így a természetben valóságos hidegzuhanyként érte Levicket, aki képzettsége ellenére nem olvasott korábban ilyen megfigyelésekről.
A tudós naplói nemrég a londoni Természettudományi Múzeum madártani gyűjteményéhez kerültek. A gyűjtemény vezető kurátora, Douglas Russell szerint Levicket undora ellenére – vagy talán éppen emiatt – teljességgel rabul ejtették e röpképtelen madarak.
„Teljességgel a rögeszméjévé válik az Adélie-pingvinek kolóniája” – mondta el a naplók tartalmáról. „A naplókat olvasva az egyik legszórakoztatóbb dolog látni, ahogy az első madarak megérkezésével egyre nő az izgalma. Szinte érzékelhető a lapokon – aztán egyszerre letaglózza.”
A tudóst az általa „huligán kakasoknak” nevezett fiatal hím pingvinek valóban szélsőséges szexuális szokásai rendítették meg leginkább. Levick lejegyezte, hogy az erőszakos közösülés, a nekrofília, és a csibék fizikai és szexuális abúzusa sem állt távol tőlük.
Levick az expedíció hajója, a Terra Nova fedélzetén 1910-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Levick egyes jelenségeket kódolva, görög betűs rejtjelezéssel jegyzett le csupán, hogy azokat csak egy bizonyos műveltségi szinten lévők legyenek képesek megfejteni.
Miután – Scottal és a Déli-sarkra eljutó többi kutatóval szemben, akik egytől egyig életüket vesztették – visszatért Angliába 1913-ban, Levick beadta publikálásra megfigyeléseit, azonban a 20. század elejének légkörében ez igencsak nehéznek bizonyult.
Az expedíción látottakról készült végső, a nyilvánosság számára is elérhető kiadványból végül teljességgel kihagyták a pingvinek szexuális viselkedését.
Az ezt is tartalmazó változatból mindössze száz példány készült, amelyeket kizárólag tudományos körökben terjesztettek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
