Karl Marx születésének 200. évfordulóján nagy ünnepséget rendeztek a rabbiivadék szülővárosában, Trierben. A rendezvényen beszédet mondott Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki a hivatalos életrajz szerint kereszténydemokrata politikus. A tudósítások szerint Juncker úr kivételesen józan volt, ez pedig mindenképpen történelmi esemény.
Juncker beszédének fő üzenete az volt, hogy Karl Marx nem felelős a nevében elkövetett bűntettekért. Ez elvileg igaz is lehet, hiszen senki nem felelős azért, amit halála után a nevében elkövetnek. Juncker úr azonban nem hangsúlyozta, hogy a német filozófus és közgazdász a kommunista ideológia alapító atyja volt, aki olyan elveket vallott, amelyek ellentétesek az Európai Unió állítólagos értékeivel.
Marx egyik legfontosabb műve A kommunista kiáltvány című röpirat, amelyet ugyan Marx és Engels közösen jegyeztek, de éppen Engels tisztázta a szerzőtárs halála után, hogy a valódi, igazi szerző Karl Marx. A Kiáltvány 1888-as angol kiadásához készített előszavában Engels azt írta, „kötelességemnek tartom megállapítani, hogy alapgondolata, mely az egésznek magva, Marxé”. Ennek a kommunista alapműnek a végén ezt olvassuk:
A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.
Az erőszak hirdetése, a parlamentáris demokrácia tagadása és a diktatúra melletti hitvallás tudomásom szerint nem egyeztethető össze az Európai Unió alapokmányával sem. S akkor még nem beszéltünk Marxnak a magántulajdonról, az erkölcsről, a családról vallott fura nézeteiről. Mit ünnepel tehát Marxban az unió első számú, egyébként senki által meg nem választott vezetője?
Juncker beszéde világszerte tiltakozást váltott ki. Idehaza érdekes módon még a hvg.hu balos hírportál is fölháborodott. A hírportál ismert publicistája, Seres László azt írta, hogy „az ember nem ünnepli Marxot”. Kivételesen egyetértek Seressel, aki írásában később durvábban fogalmazott:
Drága Juncker úr, Marx egy kártékony fasz volt, remélem, ez a szó átmegy a hvg.hu olvasószerkesztőjén.
Nyíltan erőszakos harcot hirdetett az egyéni szabadság, a magántulajdon, a szabad kereskedelem és a vállalkozók ellen, a család és az erkölcs ellen. Ja, és a zsidókat is utálta.
Igen, a zsidók. Ezt külön is kiemelte Seres, hiszen ő is „érintett”. Arról azonban nem beszélt, milyen alpári módon írt például az Egyházról Trier nagy szülöttje, ez ugyanis nem éri el egy Seres-zsidó érzékenységi küszöbét.
De maradjunk a zsidóknál. Tény, hogy Karl Marx, aki maga is zsidó volt, akinek mindkét nagyapja rabbi volt, igencsak csúnya dolgokat írt a fajtársairól. Neki azonban ez megbocsáttatik. Miért? Mert ő maga is zsidó volt, tehát zsidó szájból másképp cseng a zsidózás? Ha zsidó zsidózik, akkor lehet ünnepelni? (Igen, ilyenkor az egyébként főbűn ugyanis "nem pönalizálható" – a szerk.)
Másfél évtizede hiánypótló munka jelent meg a magyar könyvpiacon, Konrad Löw A kommunista ideológia vörös könyve című munkája. A négyszáz oldalas kötetben rengeteg idézetet találunk Marx és Engels írásaiból. A mostani évfordulón ismét elővettem a könyvet, s újra elolvastam kedvenc idézeteimet.
A zsidókérdéshez című Marx-dolgozatban olvassuk:
Ne a vallásban keressük a zsidó titkát, hanem a vallás titkát keressük a valódi zsidóban.
Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés.
Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz.
Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja.
A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen lévő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania.
A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja.
(Konrad Löw: A kommunista ideológia vörös könyve. Bp., 2003, 44. o.)
Ezt a híres, szép részletet Juncker úr nem idézte. Kár. Pedig a holokausztos Németországban oly szépen csengtek volna az idézett szavak.
Lépjünk tovább. Az orosz kölcsön című Marx-írásból származik az alábbi idézet:
Úgy véljük, minden tirannus mögött egy zsidó áll, ahogy minden pápa mögött egy jezsuita. Valóban, az elnyomók vágyódásai reménytelenek lennének, ha nem lenne egy sereg jezsuita, hogy elfojtsa a gondolkodást, és egy maroknyi zsidó, hogy kifossza zsebeket.
(I.m. 121. o.)
Marx ki nem állhatta honfi- és fajtársát, Ferdinand Lassalle szocialista politikust. Engelsnek küldött, 1862. július 30-án kelt levelében Marx ezt írta:
Lassalle, a zsidó nigger, aki szerencsére e hét végén elutazik, megint szerencsésen elveszített 5000 tallért egy téves spekuláción. A fickó inkább szemétbe hányná pénzét, semhogy egy „barátjának” kölcsönözze, még ha garantálnák is a kamatját és a tőkéjét. Ugyanis abból az elképzelésből indul ki, hogy neki zsidó báróként, vagy bárósított zsidóként kell élnie. /…/
Most már teljesen világos előttem, hogy Lassalle – miként fejformája és hajzata is bizonyítja – azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alapszubsztanciával szükségképpen furcsa produktumot hoz létre. A fickó erőszakossága is niggerszerű.
(I..m. 147. o.)
Látjuk, Karl Marx a négereket sem imádta, s a faji keveredést sem helyeselte. Ha megnézzük alaposan Lassalle fizimiskáját, nem kell marxistának lennünk ahhoz, hogy megértsünk valamit Marx undorából.
1867. október 14-én kelt, szintén Engelsnek írt levelében Marx „koszos zsidó”-zik:
Ezért akarnak engem felheccelni, az „ízig-vérig epéset”, ahogyan Beta nevez szennyiratában, a Németek Londonban című cikkben, amely a normann hódítással kezdődik, és a koszos zsidó Benderrel végződik, mint aki az emberség egyetlen virága Angliában.
(I.m. 171. o.)
1869. június 10-én írja Karl Marx legidősebb lányának, Jenny-nek:
Tegnap este Gumpertéknél voltam az elkerülhetetlen teán. Gumpertnét nagyon megrágta az idő vasfoga. Még soha nem voltam tanúja ilyen gyors változásnak. A magát görögösnek álcázó orr átadta a helyét az igazi zsidó típusúnak, az egész asszony összeaszottnak és kiszáradtnak látszik, és azon a torokhangon beszél, amellyel a kiválasztott nép bizonyos mértékben meg van verve.
(I.m. 181. o.)
A tőke első kötetében írja Karl Marx:
A tőkés tudja, hogy valamennyi áru, legyen az bármilyen toprongyos külsejű vagy bármennyire rossz szagú, hitében és valójában pénz, belsőleg körülmetélt zsidó, s emellett csodaszer, amellyel pénzből több pénzt lehet csinálni.
(I.m. 209. o.)
S végül a kedvencem. 1879. augusztus 25-én kelt levelében Karl Marx ezt írta Engelsnek:
Sok itt a zsidó és a bolha.
(I.m. 231. o.)
Ez a kettő együtt, nagy mennyiségben tényleg kellemetlenséget okozhat, ez tagadhatatlan.
Zárásul térjünk vissza az első, A kommunista kiáltványból vett idézethez. Ehhez kapcsolódik egy olyan marxi kijelentés, amelynek címzettje Juncker úr is lehetne. 1859. február 25-én Marx ezt írta Engelsnek:
A demokrata kutyák és a liberális gazfickók majd meglátják, mi vagyunk az egyedüliek, akik nem butultak el ebben a borzalmas békeidőszakban.
(I.m. 128-129. o.)
Trierben, szombaton a demokrata kutyák, a liberális gazfickók jelenlétében felavatták a Kínai Népköztársaság ünnepi ajándékát, Karl Marx 4,4 méter magas szobrát. A szobor bronzból készült, s a képek alapján igen ronda.
B. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
