Tényleg Simicska Lajos tettestársának tartja magát?
Természetesen, még akkor is, ha volt némi irónia ebben a kijelentésemben. Mindketten segítettük egy bűnös és káros erő hatalomra jutását, nyilvánvalóan különböző mértékben. Én is tettem fel plakátokat saját kezűleg néhány utcában, Simicska úr kicsit több plakátot rakott ki. Ezekért a tettekért a felelősséget fel kell vállalni.
Minden fideszes tettestárs?
Úgy gondolom, hogy minden fideszes tettestárs. Fel kellett volna ismerni, fel kell ismerni a határokat, hogy hova jutottunk. Nagyon sok egykori fideszes fel is ismerte már, hogy hova juttatta az országot a miniszterelnök felelőtlen és felvállalhatatlan hatalma. Ki kell mondanom, hogy akik még mindig tolják a Fidesz szerekerét, azokra az a jellemző, hogy olyan „ajándékokat” fogadtak el, amiket nem kellett volna, tehát nem tehetik meg azt, hogy csak úgy lelépjenek. Aki még ott van, azok többsége kisebb-nagyobb mértékben kompromittálódott. Az ő táborukat tehát kizárólag a pénz tartja össze. Természetesen lehetnek tisztességes emberek is ott, azonban ők inkább az indulataikra hallgatnak, és nem képesek vagy nem akarják meglátni az alapvető összefüggéseket.
Mit üzen azoknak a fideszeseknek, akik jó útra akarnak térni?
Azt, hogy kiugrani soha nem késő! Azokat is becsülöm, akik most állnak fel, előfordulnak ilyenek is. Azok a tisztességes, de korábban becsapott emberek, akik már otthagyták Fideszt, ők azt tehetik, hogy elmondják másoknak a felismeréseiket. Különböző módon tehetik meg ezt persze, amit meghatároz a személyes egzisztenciájuk is. De az is megteszi a magáét, aki legalább egy embert meggyőz arról, hogy mekkora kockázatot jelent Magyarországra nézve a miniszterelnök felelőtlen kormányzása. Más több embert győzz meg, én is megteszem a magamét, nyilván Simicska is megteszi a magáét, tehát akinek több lehetősége adatik, az tegyen minél többet.
Milyen büntetést érdemelnek a tettestársak?
Bízom benne, hogy áprilisban kormányváltás lesz, és minél több embert elér az őt megillető büntetőjogi következmény. Azonban azt is látni kell, hogy annyira sok az ügy, hogy egyszerűen fizikai képtelenség mindenkit megfelelően megbüntetni. Egyszerűen már nincs annyi rendőr, vagy börtön, amennyi kellene. Hiába mondják azt az ellenzéki pártok, hogy mindenkit „elszámoltatunk”. Ezért törekedni kell arra, hogy legalább az úgynevezett valódi bűnösök az igazságszolgáltatás elé álljanak. Nagyon fontos – ne értse senki félre – de valamiféle vádalkura is szükség lesz. Hiszen a közizgatásban rengetegen dolgoznak, akik akarva vagy akaratlanul cinkosai lettek a hatalom előre eltervezett bűncselekményeinek, amit bátran nevezhetünk a magyar történelem legnagyobb csalássorozatának. Nem lehet a cél az sem, hogy ezeket az áldozatokat büntessük meg. Ezzel együtt új törvényeket kell létrehozni, hogy ilyen bűncselekmények , ilyen hatalmas, felülről szervezett csalássorozatok soha többet ne forduljanak elő.
Önnel ezt az interjút nem sokkal azután készítettük, hogy távozott a Magyar Nemzet Szalon legújabb estjéről. Biztosan több egykori, a Fideszt vagy annak holdudvarát erősítő emberrel beszélt, mit tapasztalt köztük? Hogyan élik meg ezt a helyeztet?
Én el szoktam mondani, hogy bár rendkívül súlyos helyzetbe került a haza Orbán felelőtlen és felvállalhatatlan kormányzása miatt, de bizonyos szempontból van egy kegyelmi állapot. Itt az ideje, hogy Magyarország értelmes emberei felismerjék és egyre inkább fel is ismerik, hogy politikai hovatartozástól, világnézettől, vagy elkötelezettségtől függetlenül lehetnek emberi kapcsolatok. Én nagyon remélem, hogy a gondolkodó emberek felismerik azt, hogy ez a mesterséges megosztottság egynéhány pártvezető érdekeit szolgálta. Nagyon remélem, hogy nagyon sok elromlott emberi kapcsolat meg fog javulni.
Mint egykori fideszes, tapasztal kiábrándultsági hullámot az ismerősei körében?
Egyértelmű, hogy rendkívül sokan hagyták el a Fideszt, mint politikai pártot. Mindenki, aki kicsit is nyitott szemmel beszélget emberekkel, az látja, hogy az emberek változást akarnak, nemcsak az elmúlt nyolc, hanem az elmúlt évtizedekhez képest is.
Vona Gábor a polgári körök tagjaként kezdett el politizálni, ön a Fidesz önkormányzati képviselőjeként, Fekete-Győr András a saját bevallása szerint a Fidesz szavazójaként. Mi az oka, hogy ennyiféle pártba kerültek az egykori „fideszes kollégák”?
Én a magam nevében tudok beszélni. Azt a három tulajdonságot, amit fontosnak tartottam, nem láttam más pártban, csak a Lehet Más a Politikában. Hogy egyrészt nem kompromittálta magát, másrészt érvekkel éri el az embereket, nem hergeléssel. Harmadrészt – és ez is fontos, mert ez nem minden mai szereplőről mondható el – valódi, szervezettel bíró közösség, ahol elszánt emberek dolgoznak az ország megújulásáért.
Nyilvánvalóan a „kollégák” más pártokban látták meg ugyanezt, vagy másképpen gondolkodtak. Én azt is gondolom, hogy nem csak az egykori fideszesek, hanem nagyon sokan mások is kormányváltást akarnak. A kormányváltás alapfeltétele, hogy ezek a választók biztosítékot lássanak arra, hogy nem csak a kormányt, hanem az egész korszakot leváltjuk.
Ön korábban azt mondta, hogy két lehetősége maradt annak idején: az egyik az, hogy elárulja a Fideszt, a másik, hogy elárulja a hazát. Fenntartja ezt az állítását?
Sokszor mondták rám, leginkább Lázár János, hogy áruló vagyok. Többször elmondtam már, hogy aki fideszesként kicsikét is látja az összefüggéseket és rálát ezekre a folyamatokra az vagy „a Főnököt”, azaz Orbán Viktort árulja el vagy a hazáját. Én úgy határoztam, hogy „a Céget” árulom el és a hazámat szolgálom. Igen, én elárultam a Fideszt, mert az már nem a hazát szolgálja, hanem a hazát veszélyezteti, mert olyan súlyos bűnökkel terhelt cég. Harmadik lehetőségként néma is maradhattam volna, de cinkos, aki néma. Nem akartam cinkos maradni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
